Az Otodik Nap...

**Az Otodik Nap

Julius 16, Pentek**

6:31 a.m.

Erdekes, hogy pont egy benzinkut parkolojaban, a sajat autom platojan, halozsakba tekeredve ebredek ugy, hogy vegre kipihentnek erzem magam, de megis ez tortenik. Nemi modositasokkal ugyan (peldaul kell majd valami a halozsak ala, hogy a plato bordai ne nyomjak a hatam), de ugy erzem, hogy vegre megtalaltam az ideiglenes utmenti szallasom.

A nappal az egen, vegre lehetosegem van szetnezni. Ugy nez ki jol lattam az elmult ejjel, tenyleg dimbes-dombos lett a taj, bar a hegyektol ezek meg messze vannak. Elpakolom a halozsakom, megmosdom a benzinkut mellekhelyisegeben (nem a legjobb elmeny) es utnak indulok.

8:00 a.m.

Santa Fe fele athajtok nehany meglehetosen szep videken. A kornyezo dombok remek hatteret biztositanak a sok tradicionalis Uj Mexikoi haznak. Erdekes latni ezt a fajta drasztikus valtozast az epitkezesi szokasokban, sok haz ugy nez ki, mintha valami sivatagi film diszlete lenne, homokszinu falakkal es a jellegzetes kiallo deszkakkal.

8:34 a.m.

Elso latasra Santa Fe baromi erdekes hely. Ugyan nem egy nagy varos, de megis meglepo a felhokarcolok teljes hianya. Nem tudom, hogy voltam-e mar masik olyan Amerikai nagyvarosban, ahol ne lettek volna felhokarcolok (pedig megjartam nehanyat). Nemi idot eltoltve Santa Fe-ban azonban, megvilagosodik, hogy miert nem latok magas epuleteket: a helyiek nagyon vigyaznak a varos tortenelmi kinezetere. Nemhogy felhokarcolok nincsenek, de meg a nagy aruhazlancok is olyan epuletekben lettek elhelyezve, amik osszhangban vannak a varos tradicionalis kinezetevel. Mindenhol a homokszinu adobe-silusu epiteszet koszon vissza.

10:32 a.m.

Santa Fe remek kikapcsolodas, egy igazi kulturalis es tortenelmi Mecca. Mikor eloszor szallok ki az autobol a belvarosban, ugy erzem mintha ideiglenesen elhagytam volna Amerikat es valami masik orszagban lennek. Katedralisok es kis Spanyol-stilusu templomok huzodnak meg az ismeros homokszinu epuletek arnyekaban. Antik holmikat arusito uzletek, muveszeti galeriak, es egy rakas museum varja az arra erdeklodoket, mikozben Indian kezmuvesek aruljak a portekajukat a verandakon es a parkokban. Az egesz varosnak van egy megnyugtato, kulturaval-toltott hangulata; egyertelmu, hogy a helyiek nagyon buszkek az oroksegukre.

Annak ellenere, hogy nem sokat vartam Santa Fe-tol, a varos egyertelmuen pozitiv csalodas volt. Es kulon orom volt latni a sok bicikli utat es tablat, amik azon a reszen Amerikanak, ahol en elek (Texas) ritkak mint a feher hollo.

Tovabbi kepek: Katt, Katt, Katt, Katt.

11:00 a.m.

Megoldottam az alvasi problemam. Kertem a helyi postan ket nagy Flat-Rate dobozt. Ezek ingyenesek es tokeletes feluletet biztositanak a halozsakomnak. Igy remelhetoleg mar nem fogjak a pickup bordai szettorni a hatam alvas kozben.

11:28 a.m.

Mielott elhagynam Santa Fe-t, meg atmegyek egy kevezbe lakott ovezeten. Az ut mellett hirtelen mozgast veszek eszre es meglepodve latom, hogy az ures telek hemzseg a preri kutyaktol. Eletemben eloszor latom oket. Aranyosak; kb, mint nagy, farkatlan, foldben elo mokusok. :)

3:29 p.m.

Albuquerque, Uj Mexico. Ugy nez ki, hogy Uj Mexico lakosai nem szeretik a felhokarcolokat. Ez mar egy sokkal nagyobb varos, mint Santa Fe, de itt sincsenek tulsagosan magas epuletek. No nem mintha hianyoznanak…

A varos egyebkent nem tesz ram tul jo benyomast. Azok a reszei, amin athajtok borszasztoan jellegtelenek, csak aruhazlancok es bevasarlo kozpontok merfoldeken keresztul. Igaz, hozzatartozik az igazsaghoz, hogy a tortenelmi belvarosba nem megyek be (nincs ra idom), a kulvarosi reszekbol viszont messzemeno kovetkezteteseket levonni nem tul blocs dolog. Mindenesetre orulok, mikor vegre magam mogott hagyom a varost.

6:57 p.m.

Ahogyan haladok Nyugatnak, a taj eszrevehetoen valik egyre szarazabba. Lassan eltunedeznek a fenyoerdok es gyeren lakott pusztasagok veszik at a helyuket. En ezt azonban egyaltalan nem banom. Az ut meglehetosen latvanyos. Magas szikla ormok es egyeb ko-formaciok tarkitjak az utat. Neha ugy erzem, mintha egy Western diszletei koze csoppentem volna. Utalom, hogy pont ilyenkor merult le a cameram…

6:57 p.m.

Nem birom tovabb cernaval es megallok egy benzinkutnal feltolteni a foto apparatusom. A szemelyzet nagyon rendes, szivesen dugjak be a konnektorba a cuccaim es meg azt sem banjak, hogy nem veszek semmit. Azert nem akarok teljesen bunko lenni es a vegen megiscsak elhozok nehany kepeslapot.

Amint elegendo szufla van a cameraban arra, hogy legalabb nehany kepet tudjak csinalni, lehajtok egy mellekutra es egy hegy toveben nekiallok kepeket kesziteni. Az ut amin allok, nagyon rossz allapotban van, teljesen benotte a gaz es ossze-vissza van toredezve. Egeszen nyilvanvalo, hogy evtizedek ota hasznalaton kivul van. Hmm, lehet, hogy ratalaltam az eredeti 66-os Utra…?

7:46 p.m.

Lemeszelt egy Uj Mexico Ranger, ilyen az en szerencsem...

Ugy nez ki, hogy veletlenul betevedtem egy Indian rezervatumba, raadasul kepeket sem lett volna szabad keszitenem. A rendorbacsi azonban baromi rendes es hajlando elengedni egy szobeli figyelmeztetessel, sot meg a kepeket sem kell letorolnom, ha megigerem, hogy csak sajat hasznalatra lesznek megtartva! Se kopni, se nyelni nem tudok; Texas-ban nem eppen az a jellemzo, hogy a rendorok elengedik az embereket birsag nelkul; ezt meg szoknom kell… :P

Miutan megbeszeljuk a formalis dolgokat, szoba elegyedem rendorunkkel es o elmondja, hogy azert nem szabad kepeket csinalni, mert a kornyezo hegyek szentek a torzs eleteben es ugy tartjak, hogy a fenykepek elveszik a “szellemeket.” Kicsit hulyenek de leginkabb tapintatlannak erzem magam. Miutan elkoszonok a rend oretol, annak ellenre, hogy o megengedte, hogy megtartsam a kepeim, letorlom oket a helyiek iranti tiszteletbol.

8:32 p.m.

Gallup-ba erkezem, de a sotetsegnek hala a varosbol sokat nem latok. Korbenezek gyorsan, hatha szerencsem lesz es talalok egy olcso motelt, de persze mind tul draga. Elhatarozom hat, hogy tovabb allok es az elozo estehez hasonloan, majd valami parkoloban alszom. A kovetkezo nap viszont izgalmasnak es latnivalokban gazdagnak igerkezik, igy nem indulhatok neki az utnak lemerult cameraval. Bemegyek hat egy McDonald's-ba, veszek egy nagy Dr. Pepper-t, es leulok egy asztalhoz, ahol van konnektor.

Egy ido utan feltunik, hogy en vagyok az egyetlen vendeg az etteremben es egy neni eppen mos fel mellettem. Megkerdezem hat, hogy mikor zarnak, mire o kozli, hogy mar 45 perce zarva vannak. Bakker! Gyorsan bocsanatot kerek es elkezdek osszepakolni, de o leint,

“Nem zavarsz senkit, maradhatsz nyugodtan, ha akarsz.”

Nagyon rendes toluk, hogy hagynak ott dekkolni, ugyanis tenyleg szuksegem van meg legalabb egy orara, hogy teljesen feltoltodjon minden elektromos cuccom. Ujratoltom hat a poharam es leulok az asztalhoz; majdnem ejfel van mire elkoszonok a szemelyzettol.

12:57 a.m.

Az Arizonai allamhatar eszrevetlenul ugrik a nyakamba es mire eszbekapok mar el is hagytam Uj Mexicot. Nem lesz ez igy jo, semmikeppen sem akarom ugyanis elszalasztani az esetleges latnivalokat a sotetben. Szerencsere pont a hataron van egy pihenohely, igy ott toltom az ejszakat.

A tegnapi parkoloval ellentetben azonban ez nemileg forgalmasabb, igy nem keves idombe telik, mire sikerul elaludnom. Tisztara olyan vagyok, mint valami hobo, nyilvanos helyen alszom, az autom platojan, mikozben emberek maszkalnam mellettem… :D