Repülőnap 2010

Az egész dologban a pszichológia a legmókásabb. Kétezer éve gladiátorokat engedtek egymásnak arénákban, az volt a móka. Ezer éve nyakig páncélba bújtatott manusok mentek egymásnak mindenféle lovagi tornákon. Ma pedig ezreket vonz a szabadba az, hogy olyan gépek műsorát nézzék meg, melyeket azzal a szándékkal gyártottak, hogy minél gyorsabban, minél hatásosabb pusztítást végezzenek. Hívhatjuk magunkat felvilágosultnak, urambocsá' civilizáltnak, de még mindig ugyanaz az ősi ösztön vonz minket a fegyverek (legyen az kard, pisztoly vagy egy levegő-föld bomba) közelébe, ugyanazon romantikus szemlélet miatt nem hideg, acél-halálosztókat látunk, hanem vasmadarakat és hősies pilótákat (szigorúan napszemüvegben természetesen!), mint az idők hajnalán élőket. Irónikus? Rendkívül. Érdekelt ez valakit a hétvégén? Biztosra veszem, hogy senkit.

Hiszen két napig a lényeg az volt, hogy dübörögjenek a sugárhajtóművek, szaggatták az eget a légcsavarok és felhők helyett a repülőkből kiáramló füst takarja el a napot. Ez pedig - függetlenül az időjárás habókos változásaitól - kitűnően sikerült.

Zasszonypajtással a vasárnapi napot jelöltük be, nekem sokadik alkalom, neki első (pontosabban másfeledik - három éve voltunk már, de még a program kezdete előtt hazakergetett a zivataros időjárás). Úgy látszik a repülőnaphoz hozzátartozik a rossz idő, míg Szegedről szikrázó napsütésben indultunk, addig Kecskeméten már szürkésfekete felhők fogadtak. Szerencsére néhány csepp eső után a felhők felszakadoztak és jöhetett a másik véglet, a hihetetlenül erős napsütés.

Azonban azt kell mondanom, hogy ez az egy dolog volt az, amit a rendezvény szervezőinek nem sikerült tökéletesen megvalósítaniuk - természetesen saját hibájukon kívül. A többi... nincs más szó rá, profi volt. Kezdve az érkezéstől, hiszen ahogy az elmúlt években is, gyakorlatilag vaknak és süketnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ne találja meg a repülőteret. Lámpák kikapcsolva, mindenhol rendőrök irányítják a forgalmat (Nekik külön Kudos, nem emlékszem ilyen esetre, hogy gyakorlatilag semmi dugó nem volt!), parkolók mindenfelé. Régen mániám volt, hogy minél közelebb álljunk meg, idén ezzel nem kellett foglalkozni. Igen, 4-5 km távolságban van a parkoló (az ingyenes fajta), viszont folyamatos buszjáratok viszik oda-vissza a látogatókat. Tökéletes.

Jegyváltással nem kellett bajlódni, az ellenőrzés pedig szintén gyors volt és ami nagyon meglepett (és aztán elszégyeltem magam azért, mert ilyeneken meglepődök) rendkívül udvarias. Elnézést kér tőlem a fémvizsgálatot végző biztonsági őr és megköszöni az együttműködést? Apróság, de nagyon jól esett! Karszalag fel és irány a statikus kiállítás!

Innentől pedig nem igazán lehet leírni a történteket és élményeket. Aki nem ismeri vagy nem szereti ezeket az acélmadarakat, annak hiába sorolok megnevezéseket, úgysem érti. Aki pedig szereti őket az nagy valószínűséggel ott volt valahol a nézők közt. (Harmadik ok: nem vagyok szakértő, így max bemásolni tudnám a hivatalos honlapon található listát...) Természetesen embertömeg mindenütt, fotózni szinte lehetetlen, ehhez pedig a háttérzajt a különböző hajtóművek nem túl halk duruzsolása adja. Gyors végigszaladás a kiállítátt gépeknél, majd le a fűre (majdnem agyonnyomva egy nagyon rémült kis gyíkot) és bámulni az eget.

Ahol gyakorlatilag ugyanazt látja az ember évről évre, mégis mindig lenyűgözve figyeli. A különböző gépek is látványos programokat tudnak bemutatni, de mégis a különböző formációk programja az, amiért érdemes kimenni. Ezekből pedig nem kevés tette tiszteletét a show-n. A teljesség igénye nélkül itt volt a Breitling Team, a horvát [Wings of Storm](), a régóta állandó résztvevő Frecce Tricolori, a svájci Patrouille Suisse vagy épp a másik kedvenc Turkish Stars. Gyönyörű programokat nyomtak le, igazából ezek tudják lenyűgözni a laikus nézelődőket.

Nomeg a különlegességek. Iyen volt például az ausztriából átrepülő és igazából csak néhány percet felettünk tartózkodó Eurofighter Typhoon vagy éppen a Pápáról átköszönő C-17 Globetrotter III. Ez utóbbi szerintem félelmetesebb volt, mint a legtöbb harci gép. Hatalmas méretű, igazán imponáns gép, ami olyan manővereket mutatott be, melyeket az ember nem várna ettől a kategóriától. Bámulatos volt.

És nagyjából ennyit erről a napról. Nagyszerűen éreztük magunkat (itthon annyira már nem, természetesen megint sikerült leégni) és minden bizonnyal a következő show-ra is ki fogunk menni.