A Masodik Nap. . .

**A Masodik Nap

Julius 13, Kedd**

12:45 p.m.

A motelt elhagyva Shawnee belvarosaban toltom a reggel hatralevo reszet. Aranyos kisvaros, rengeteg antik bolttal es tradicionalis Amerikai hazakkal, de igazabol tul sok latnivalo nincs, igy hamarosan tovabballok. Azonban, ahogyan raallok az utopalyara, eszreveszem, hogy az auto erdekes dolgokat csinal, rangat a kormany es nyikorog is neha.

“Remek,” gondolom, “ilyen az en szerencsem...”

Az auto termeszetesen semmikeppen nem maradhat ilyen allapotban, de ha tul sokba kerul majd a javittatas, akkor vagy le kell majd roviditenem az utat, vagy teljes egeszeben megszakitanom. Nem eppen derus allapotban veszem hat az iranyt Oklahoma City fele, mikozben nyitva tartom a szemem hatha latok valahol egy muhelyet.

2:47 p.m.

Eddig nem lattam szerelot, de az auto annyira idegesit, hogy Oklahoma City-tol nehany merfoldre leallok egy pihenohelyre es magam maszom be a kasztni ala, hatha valami olyan a problema amit en is ki tudok javitani (a szerszamaim nalam vannak elvegre), de persze semmi nem ugrik az arcomba.

Tanacstalanul maszom ki az auto alol, mikor is egy kozepkoru ferfi lep mellem.

“Minden okay?” kerdezi.

“Voltam mar jobb helyzetben is,” valaszolok.

Nehany percnyi beszelgetes utan kiderul, hogy emberunk tobbek kozt szerelo is, es felajanlja, hogy ranez az autora, de sajnos muszerek es garazs hianyaban kenytelen feladni tiz perc utan. Azert rendes volt tole, hogy megallt segiteni!

Nem tul magabiztosan, de tovabb indulok.

4:05 p.m.

Lassan de berek Oklahoma City-be. Ugyan az auto megjavittatasa prioritast elvez, hamar itt vagyok, akar szet is nezhetek…

Miutan fizettem $3-t a parkolasert (meglehetosen olcso ahhoz kepest, hogy egy viszonylag nagyvarosban vagyok) gyalog indulok neki a belvaros es kornyeke felfedezesenek, amely egyebkent kelloen hangulatos. Valoszinuleg az elmult 5 evben renovalhattak az egeszet, mert minden vadi uj es csillog villog (mondjuk Amerikara amugy sem jellemzo, hogy ne tartanak rendben a belvarosokat, de ez meg az atlagon is tultesz).

Ezt a reszet a varosnak amugy ugy hivjak, hogy Tegla-varos (Bricktown) es az egesz egy un. “entertainment district,” ahol az emberek kedvukre szorakozhatnak a barokka es ettermekke atalakitott egykori gyarepuletek toveben. Az ures falfeluleteket (regi gyar-teleprol leven szo ilyenekbol pedig van eppen eleg) freskokkal es rengeteg disznovennyel tettek emeszthetobbe. Sot, meg egy mesterseges csatornat is vajtak, ahol vizi-taxikkal es kiradulo hajokkal hurcibaljak a turistakat. Hangulatos hely.

Annak ellenere, hogy csak gyorsan szet akartam nezni majd tovabbalni, hogy rendbe tudjam tenni az autot, mire vegre elindulok a nap mar lemenoben van es minden regen bezart. Gyors gondolkodast kovetoen ugy dontok, hogy a jozan eszt felreteve, tovabb folytatom az utam Nyugatnak, de a biztonsag kedveert elkerulom az autopalyat es inkabb a mellekutakon megyek. Jo dontes volt!

Tovabbi kepek: Katt, Katt, Katt.

6:35 p.m.

Miutan elhagyom a belvarost, raakadok a hires hirhedt 66-os utra, egesz vakaciom kozponti elemere. Ugyan ez mar egy modern 4-savos fo-utvonal (koze nincs az egykori keskeny, tortenelmi Mother Road-hoz), azert megiscsak jo erzes vegre rajta allni. Sot mi tobb vegigmenni rajta, hiszen Nyugatnak tart, csakugy mint en…

8:10 p.m.

A 66-os utat kovetve elerkezem El Reno-ba, kb. 20 merfoldre Oklahoma City-tol. Ugyan nem akartam itt megallni, a varos megis annyira hangulatos, hogy muszaj volt keszitenem nehany kepet. Viszont, tekintve, hogy valoszinuleg meg 100 hasonlon fogok atmenni az elkovetkezo hetekben (ha a verda nem hagy cserben), megfogadom, hogy tobbet kisvarosban nem allok meg, hacsak abszolut nem tunik ki valamivel a tomegbol. :P

10:30 p.m.

A terkep mutatott egy nemzeti parkot, Red Rock Canyon, nem messze El Reno-tol. Ugy dontok, hogy ott toltom az ejszakat.

A helyet nem nehez megtalalni, de mar boven zaras utan erkezem. Hogy a francba fogok fizetni a campingert? Mindegy, azert behajtok hatha bent tobbet tudok meg. A sotetben sokat nem latni, de az vilagos, hogy miert kapta a hely a nevet: melyen a fold felszine alatt vagyok egy canyon-ban. Duh… A kacskaringos utat kovetve hamarosan elerkezem a campinghez, ahol tobben is vannak. Megkerdezem hat toluk, hogyan mennek errefele a dolgok. Miutan a tobbi campingezo megnyugtat, hogy nem kell aggodnom a warden majd reggel begyujti a dijat, kiszurok magamnak egy jo helyet, felverem a satram, es nyugovora terek.

Holnap az elso dolgom lesz talalni egy szerelot!