Fórumsztárnak lenni kétélű dolog, mert a sztársátusznak ugyan velejárója a csúcsra emelkedés, de ugyanakkor elkerülhetetlen az onnan való lecsúszás is. És ezt néhányan nehezen viselik.
Vajon miért lesz kiégett narkós oly sok fiatal sztárnövendékből, akik fiatal koruk ellenére már a csúcson vannak? Hát épp ezért, mert fiatal koruk ellenére már a csúcson vannak, már nincs elérhető cél, nincs már nagyobb megvásárolható luxus, nincs már nagyobb ismertségre való törekvés sem, mert hisz mindenki ismeri már őket. Marad az élet habzsolása, de mivel ezt is meg lehet unni (már a róka is megmondta: "Ha minden nap vasárnap van, soha nincs vasárnap."), ezért hát, mint a lemmingek, kiugrálnak egymás után az ablakon.
Tehát a sztárság, még kis dózisokban is veszélyes dolog, vigyázni kell vele, és csak mértékkel fogyasztani.
Fiatal korban meg pláne veszélyes, mert könnyen úgy járhatunk, mint az a nagycsoportos óvodás, aki 6 éves kora dacára éppen lövi be magának a "barnát", miközben - szája szegletében egy cigarettával - épp azt adja elő a tágra nyílt szemű többi ovisnak, hogyan dugta végig az összes "csoporttársnőjét".
Akkor most mondjunk le a fórumsztárrá válásról, és válasszuk inkább a Fórumátlagos könnyű, de annál eseménytelenebb életét?
Korántsem. Mert a fórumsztárság olyan, mint a szerelem. Megerőszakolva magunkat el lehet ugyan kerülni, és lehet bizonygatni, hogy "Én bizony soha nem is voltam, nem is vagyok, és soha nem is leszek szerelmes!" , de a bezárkózás nem biztos, hogy megéri. Mert igaz ugyan, hogy a szerelem veszélyes üzem és sérülésekkel is járhat, de aki soha nem volt szerelmes, az soha nem fogja megtudni, vajon megérte e volna szerelmesnek lenni.
Legyünk fórumsztárok! És ha majd fórumsztár lesz mindenki, már nem lesz többé fórumsztár senki, és ha senki sem lesz már mindenki, akkor a mindenki lesz a senki, és el is b*sztuk az egészet.