Dante's Inferno Teszt

Dante Isteni Színjátékát én még Babits Mihály fordításában olvastam egy jó pár évvel ezelőtt és tetszett ahogy az egész nézetet elénk tárja. A probléma csak az, hogy míg Dante vers formájában, szimbólumokkal utalt dolgokra azt a játék készítői komolyan vették és megalkották a saját Infernójukat.

Had kezdjem azzal, hogy a játéknak szinte semmi köze az eredetihez. A karakterek és a helyszínek stimmelnek, de nagyon csúnya baklövések vannak, így ha kulturális szálak fűznek minket az eredeti vershez akkor inkább kézbe se vegyük. A történeti szálat persze csak így lehetett feldobni csakúgy mint a játékmenetet, de ehhez nem feltétlenül kellett volna Dante művét elővenni, csak azért mert jól cseng a neve. Dante volt a Devil May Cry-ban is. Ott nem kellett mögé ének. Próbáljunk meg mindent elvonatkoztatni és mondjuk azt, hogy ez Dante, aki mellesleg nagy God Of War rajongó, de tetszett neki az Assassin's Creed 1-ből a templomosok szerkója és Ryu Hayabusa kaszája. Na ha ezek megvannak akkor próbáljuk meg összeszedni amink van és essünk is neki.

A Történet

Azoknak akik olvasták az Isteni Színjátékot, nem mondhatok sok újat. A történet egy része hasonló, ám mégis valahol mintha semmi köze nem lenne hozzá. Dante meghal, de aztán mégsem elveszi a halál kaszáját, de előtte még azért a bőrére varr egy terítőt (minek nem tudom), közben Lucifer pont az ő nőjének a lelkét viszi el és megkezdődik a feledhetetlen kaland a pokol 9 bugyrán át. Segítőnk Virgil (Cézár haverja?) akit szerelmünk küldött a nyakukra, hogy mindig megmondja szegény vidéki Dante-nak, hogy mit is kell tennie. Természetesen eközben új titkokra lelünk, de Dante egy percre nem tud másra gondolni mint, hogy menjen előre. Kissé butának tűnik a karakter, de jó legyen. Mögé lehetett volna tenni egy mélyebb történeti vonalat és egy kissé élet hűbb személyiséget. Egy valami viszont tetszik, hogy a történet egyes komolyabb részeit egy egyedi képregényszerű mozival mondja el és nem pedig rendervideókkal. Persze van az is mert kell, de a legtöbb az rajzolt animáció és ez jó.

A Harc

Nos ezen része a játéknak talán az ami életben fogja tartani. Látványos, brutális és élvezhető. Bár kissé nehéz az elején, de amint megtaláljuk a megfelelő mozdulatsorokat az adott ellenféltípusokra rögtön könnyebbé válik. Az egyik saját kedvencem a keresztek lövöldözése illetve a kereszttel bármilyen támadás. Mert nem csak lőni lehet vele. Vannak ellentámadások, nagy aréna zúzó csapások, tehát jó kis mókák. Az ellentámadások is hatásosak és a blokkolás tulajdonképpen semmi másra nem jó mint egy-egy látványos countert beadni amivel semmit nem érünk, ha az nem kereszttel történik. A kikerülés a jobb analóg karral történik és ebből következik, hogy fix kameraállás van. Nem tudjuk forgatni, ez egy régebbi görögistenes cuccban jól működött, de itt sajnos néha hagy maga után némi kivetnivalót, de egyáltalán nem olyan vészes.

A fejlesztés kellemes. Van jó oldal meg rossz oldal. Attól függően, hogy melyiken indulunk el kapjuk a jobbnál jobb képességeket. Párhuzamosan is el lehet indulni ha úgy gondoljuk, tehát lehet keverni ami nem árt, hiszen fejlesztéseinket tovább tudjuk vinni ha minden igaz.

A varázslatok viszont kifejezetten jók lettek. Látványosak és igenis használhatóak. Egy-egy nagyobb horda ellen érdemes nem fukarkodni mágikus képességeinkkel ellenben egy jól megválasztott robbantás sokat segít rajtunk.

Ha már mágia akkor relikviák is. Ezekből iszonyúan sok van és csak segítik utunkat. Némelyik a fejlődést segíti, mások a harcot teszik könnyebbé, tehát mindenképpen érdemes őket keresgélni. Ezek vagy démonoknál vannak vagy kis kutakban, de néha-néha Virgil barátunk is ad nekünk egyet.

Grafika

Hát nem is tudom hová tegyem. A vizuális elemek semmiképpen sem kiemelkedőek, inkább az átlagosság középső határához tenném. A környezet pokoli ugyan, de nem látványos. Nincsenek részletesen kidolgozott falak és tereptárgyak. A szörnyek és Dante azonban viszonylag jól néznek, de valahogy közelről már annyira mégsem. Az effektet mint a varázslat és a tűz már annál inkább fényesek, élesek, csillognak no meg villognak ami pont elég ebben a környezetben. A nagyobb bossok kidolgozása nagyon egyedi és már-már azt mondom részletes, de ekkor eszembe jut, hogy ez a banda alkotta anno a Halott Űr játékot is és kapásból tudom, hogy tudtak volna szebbet is csinálni.

Tartalom és szavatosság

Nos ezen kettő terén a Dante's Inferno egész jól teljesít. Van bőven keresgélni való és meglepő mert kapunk érte lelkeket (ami a fejlesztéshez kell) illetve egyéb jóféle felszereléseket. Nincsenek nagyon eldugva és világítanak, ez nagyon élvezetes tud lenni az első 3-4 órában, utána már kissé egyhangú. A játék önmaga viszonylag rövid 9 óra az átlagos végigjátszás elsőre, utána a második már valószínű rövidebb. A főmenüből ha akarjuk elolvashatjuk Dante biográfiáját címszavakban évszámokkal mármint ha akarjuk egyáltalán tudni ki is volt az igazi. Ha megszeretjük akkor egy jó 15-20 órát el lehet vele lenni, de ehhez azért az kell, hogy ne lássuk a másolt részeket egyértelműen.

Végszóra annyit, hogy a játék kissé szedett-vedett és összecsapottnak tűnik, várhattak volna még vele egy picit, de ettől függetlenül tud szórakoztató lenni. Mindenképpen egy kellemes kihívás a műfaj kedvelőinek. Lesz aki egyből beleszeret, lesz aki utálja és lesz olyan mint én aki majd nem tudja hová tenni. Tőlem most kap egy laza 7.5-öt, de semmiképpen sem adnék rá többet, mivel a benne rejlő potenciális erőt nem használja ki.