King Kong cikk:

Ki ne ismerné a dzsungel királyát, a híres neves óriásgorillát, Mr. King Kongot. 2005 novembere minden szempontból Kongé volt. Gondoljunk csak a mozifilmre - ami nem kisebb személyiségnek, mint Peter Jackson-nak, a Gyűrűk Ura trilógia rendezőjének a műve -, mely rengeteg nézőt - köztük engem is - a vászon elé vonzott vagy a szintén szép sikereket elért játék adaptációra. Nos, akkor vessük is bele magunkat a stuff kivesézésébe.

A kezdetleges finomságok után (telepítés, különböző beállítások) már indíthatjuk is a játékot. Megjegyzem, hogy egy erősen középkategóriás géppel kezdtem nyomni a kalandot, féltem is, hogy a konfigommal majd diavetítést kapok, de legnagyobb meglepetésemre a játék nagyszerűen futott, úgyhogy az optimalizálás már most előre megkapja a jelest. Mindezt persze azért, mert a grafika GYÖNYÖRŰ! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem elképesztett a sziget monumentalitása, a hullámzó tenger csapkodása, a különféle gusztustalan vadállatok megjelenése. Egyszóval a grafika üt, de nagyot. Persze mindez nem lenne elég ahhoz, hogy egy élvezetes játékot kapjunk, de nálam a hangulat és a játékmenet sem okozott csalódást. A New Game feliratra kattintva egy bejátszást kapunk a mozifilmből, mely elénk tárja, hogyan is jutottunk kis csapatunk társaságában a hírhedt Koponyák Szigetére, ahol a játék bő 95%-a játszódik. Megjegyzem, ez lesz az első és utolsó bejátszás a játékban, ezek után semmi, ismétlem semmi sem fogja megakasztani a játékmenetet. Ezt a lépést ugye már ismerjük a Half Life 2-ből. A pálya legelején egy csónakban találjuk magunkat, amint egy hajóhoz kötve himbálózunk a háborgó tengeren, körülöttünk hatalmas sziklák merednek ki a vízből, és egy borostás hapsi osztja az ukázt. A rövid beszélgetés után már el is indulunk a hatalmas és baljós sziget felé néhány ember társaságában, akik szinte az egész játék során mellettünk lesznek. Ekkor még nem tudunk mozogni, csupán nézelődni, és itt jegyezném meg, hogy hősünk, Jack irányítása nem az FPS játékokban megszokott nézetben történik. Úgynevezett normál állapotban úgy látjuk a világot, ahogy a valóságban. Tehát nincs a képernyő síkjában a kezünk, benne a fegyverrel. Elsőre talán egy kicsit furcsa ez a nézet, de hamar meg lehet szokni. Viszont ha felveszünk egy fegyvert, és támadóállásba állunk (alapból Space billentyű), akkor a már megszokott FPS nézetet üdvözölhetjük. További nehezítés, hogy nincs célkereszt, de eltűnt a képernyőről az életerőnket jelző csík és a lőszer állapotát jelző ikon is, de a realizmus minden tekintetben nő. Apropó, fegyverek. A szigeten nemcsak golyópumpáló barátaink lesznek a segítségünkre, sőt! Takarékoskodjunk lőszerünkkel, mert bizony a játék során elég szűkmarkúak leszünk ebből a szempontból. Sokkal gazdaságosabb, ha az úton-útfélen talált botokat, lándzsákat vesszük magunkhoz. Ezekkel a „kézi szerszámokkal” megbökdöshetjük az életünkre törő rondaságokat, de akár le is dobhatjuk őket. Nagyon mókás, amikor az óriás százlábút egyszerűen felnyársalom a falra.  De nem árt vigyázni, mert ezek a kezdetleges fegyverek gyorsan tönkre mennek, és így használhatóságuk is jelentősen csökken.

Mint már említettem, a hangulat nagyszerű. A játék eleji nagy csónakázás bizony figyelmeztet minket, hogy nem lesz egy nyugis túránk. Hirtelen egy nagy szikla csapódik mellénk, mi pedig a parton térünk magunkhoz. Elég elkeserítő látványt nyújt a kettétört csónak, és a lepedővel letakart hulla. De sebaj, kemény fából faragtak minket, irány a sziget! Nagy segítségünkre lesznek társaink, ezt most leszögezem. Például a szemrevaló Ann többször is eljut olyan helyekre, ahová nekünk esélyünk sem lenne, lévén kis barátnőnk artista. Már a kaland elején megtanuljuk, hogyan kell segítséget kérnünk, hogyan használjuk fegyvereinket.

Mint már mondtam, társaink nemcsak azért vannak velünk, hogy ne érezzük magunk egyedül, tényleg nagyon hasznosak. Ha például egy folyón kell átúszni, akkor kölcsönösen segítenek egymásnak. Aki átér a folyón, nem fog bután állni, hanem letérdel, és botot nyújt a vízben lévő társának. Ezek az apró, de annál kellemesebb dolgok nagyot dobnak az élvezeti faktoron. És ami nagyon bejött, hogy végre szürkeállományunkat is meg kell tornáztatnunk a továbbhaladás végett. Nézzünk egy példát: állunk a kapu előtt, de egy terebélyes gazerdő virít a továbbjutás tárgya előtt. A megoldás a tűz. Ilyen esetekben valószínűleg lesz a közelben egy tábortűz, kapjunk magunkhoz egy botot, tartsuk a tűzbe, majd vessük a gazba, és tádám! Persze ezen kívül vannak más típusú fejtörők is, de ezeket most nem lőném le. Többször is előfordult, hogy egyszerűen nem jöttem rá a továbbjutás kulcsára, de összességében jó ötletnek találom, hogy ilyen agyafúrt feladatok is kerültek a játékba. Azt azonban sajnáltam, hogy a pályák eléggé reálisak. Látszik, hogy a fejlesztők nem csak a hardcore gamereket célozták meg művükkel, hanem gondoltak a kezdőkre is. Elég egyértelmű, hogy merre kell menni. A sziklafalak szinte ráterelnek a helyes útra, a derékig érő gaz is elzárja az esetleges másik utat.

Persze akcióból sem lesz hiány. Szinte minden sarkon, akarom mondani, mocsárban, vízben, gazban belebotlunk valami jószágba, ami szívesen megkóstolna minket. Ha úgy alakul a helyzet, hogy már nagy pácban vagyunk, akkor se keseredjünk el, rugdossunk, kapálózzunk, még megmenekülhetünk. Izgalomnak sem leszünk híján, a fejlesztők gondoskodtak róla, hogy nem egyszer fogunk lefordulni a székről az izgalom miatt. Példaként felhoznám a T-Rexek előli meneküléseket, melyek a játék legnagyobb izgalommal járó részei. Azonban a cucc sava-borsa magának, a dzsungel királyának az irányítása. Bizony, bizony tisztelt nagyérdemű, többször is előfordul majd, hogy az óriásmajom bőrébe bújva oszthatjuk a népet, akarom mondani, a letűnt civilizáció élőlényeit. Kongot TPS nézetben irányítjuk, és meg kell mondjam, ez így sokkal jobb, mintha FPS nézetben őrjöngenénk. Persze egy ilyen nagy karakterhez méltó ellenfelek dukálnak, így többször meg kell küzdenünk óriás denevérekkel és T-Rexekkel. Látszólag a harc agyatlan egérkattintgatásból áll, de ez korántsem így van. Ha gyorsan le-fel tekergetjük az egér görgetőjét (mousewheel), akkor Kong a magasba nyújtózkodik, megcsapkodja mellkasát, és egy ideig még pusztítóbbá válik. Ilyenkor a képernyő elsárgul, mi pedig nagy vehemenciával essünk neki az ellennek. Kiváló csemegének számítanak ezen felül Kong különböző kivégzési módszerei is, pl. a T-Rex állkapcsának a szétszakítása. Kicsit sajnáltam is, hogy Kongot csak a játék egy kis hányadában irányíthattam.

Hangok terén sincs semmi probléma. A szigeten sejtelmes, már-már bódító zene hallatszik, akció esetén felgyorsul, garantálva a nagyobb izgalmat. A különböző élőlények hangjai is élethűek, valamint nem szabad megfeledkeznünk a szinkronszínészekről sem, akik szintén briliáns munkát végeztek. Nem hiába, a movie-ban szereplő fantasztikus színészek kölcsönözték a játékbeli karakterek hangját.

Plusz pontot érdemel a játék során megnyitható extrák kínálata is. Itt elsősorban a régies sárgás feelinget említeném meg, ami még hangulatosabbá, még eredetibbé teszi a játékot, valamint a múzeumot, ahol nyomon követhetjük hősünk kalandjait egy kiállítás segítségével.

Összességében elmondható, hogy a Peter Jackson's King Kong - The Official Game of the Movie nagyszerűre sikeredett, nincs okom panaszra. Egyedüli negatívumként a néha kusza játékmenetet és a játék rövidségét tudom felhozni. Aki szereti a kalandokat, na és persze Kongot, az feltétlenül próbálja ki, nem fog csalódni.

Grafika: 9

Hangok: 10

Irányítás: 7

Hangulat: 10

Játszhatóság: 8

Érték: 9

Összesen: 92%

Casper