Életkor vs. játék

Hosszú idő óta, ma először vettem elő úgy egy játékot, hogy az egész délelőttöm ráment. Nem bántam meg, mert szeretek játszani, de eszembe jutott egy régi emlék. Egy 35 éves pasival hozott össze a sors egy évvel ezelőtt 2 hét erejéig. Egy fő baja volt velem, hogy szeretek játszani. De kérdem én miért baj ez. Én ugyanis abba a táborba tartozom, aki azt vallja, hogy a játék nem kor függő. És ha jól bele gondolunk, végig kíséri az életünket, bár változó formában.

Gyerekként a szülők adják a kezünkbe a plüsst vagy a fejlesztő játékokat (búgócsigától a kelj fel jancsin át, a labdáig). Aztán mikor iskolába kerülünk a szünetekben és az órákon játszva tanítanak. A játszótér lesz a közösségi hely. Aztán nagyobb korban jönnek a konzolok, a PC. Végül mikor az ember családot alapít a gyerekeivel kezd játszani. Labdázunk vagy focizunk a gyermekeinkkel....stb. Szóval igazából minden életkorban játszunk valamivel. De akkor mi a baj? Nem igazán értem, hogy egyes emberek ebbe miért kötnek bele, hisz ez is egyfajta játék. És sokszor más nem is tud úgy kikapcsolni mint mondjuk egy jó Final Fantasy vagy egy kis Settlers.