Hétfő. Szokványos nap, azon kivételes emberek egyike vagyok, akiknek a hétfőről nem a nyűgös jajveszékelés vagy a velőtrázóan idegesítő nyavalygás ("jaaaajneeee... má' megin' hétfőőőőő...) az első reakciója. Hisz ha nem neveznénk a hétfőt hétfőnek, azis csak egy nap lenne a többi között. :D Így is az.
Ruha felkap, persze nyári suit összeállítás, mer' hogy nem akarunk tojásfőzést játszani farmernadrágban - ami kimerül egy laza fehér ing, és ugyanilyen laza háromnegyedes nadrág kombójában, melyek rendkívüli szellősséget biztosítanak az emberi bőrnek. Nyami. Na szóval az ember amikor benéz a hűtőbe, mert naivan úgy gondolja van mit enni - na az lenni kiköhögött nagy tökön szúrás! Mert mindig ilyenkor tudja meg az ember, hogy a kajatartalékok kiürültek. Segáz, "moneypouch" equip-el, majd nyomás a legközelebbi store-ba. (Itt azért igyekszem abbahagyni a különböző szakkifejezéseket.) Szóval elköltendő lé sincs sok, hát mit vegyen az ember... azt amit sajna mindig ennem kell ilyenkor. Páááárizsi! Rex felügyelő is imádta zsemlével - hát én nem vagyok egy szőrös állat, se rendőr, de a párizsit, na azt karmolom. Szóval betalpalok az eladónéninek - ki jól ismer engem, s tudja, hogy megszokott habitusaim közé tartozik az, hogy a pénzemért kedves, udvarias és mindenekelőtt PONTOS kiszolgálást kérek. Na itt jött a sorsfordulat. A kedves hölgyhöz a mondatom: "Kézcsókolom! Húsz (tehát 20 és itt most a huszason van a hangsúly) deka párizsit kérek. Igen abból a füstölt pulykából amit úgy szeretek." - szóval instrukciók kiadva, ebből már baj lehet. Figyelem a nőt, a szemem egyre sandább. "Hmm... hova teszi ez a kést? Ekkorát akar levágni? EKKORÁT??? Ez húúúsz deka? Hát kinyírom ha többet mer adni... levágta. Na majd kiderül." Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben mikor a nő kiszolgált engem. Leméri... arcán megszeppentség, és annyit mond... kicsit több lett... ránézek a mérlegre: 34 deka... 34!!!!!! Bakker! Kicsit több? Majdnem a dupláját adtad anyukám... sebaj! Akkor kib*szok az üzlettel, mert eredetileg kétszer 20 dekát akartam venni, mert még terveztem mellé egy fincsi tavaszi felvágottat is a későbbi ínséges időkre (minő ízkavalkád mi?), de most cseszhetik, mert nem veszek többet. Elég a 34 dkg párizsi... ennyit a kiszolgálásról. De nem morcoskodtam, fizettem, majd a távozás mezejére léptem. Persze szeletelni azt mindig magam szoktam - akkor szoktam le arról, hogy ezt rájuk bízzam, mikor egyszer papírvékony, néha meg farönk vastagságú szeleteket vágtak. A változatosság jót tesz - de itt inkább ne kaméleonoskodjunk.
Később irány érd. Stop Shop üzletházzal szembeni fénymásoló és nyomtató kirendeltség, küldetésem célja a tárnoki szépségszalon megbízásából gyártott szórólat prototípusának kinyomtattatása. Hát végül is gond nélkül ment a téma. Nem egyedül voltam, Mártonapoo cimborám is velem tartott. Na most ilyenkor kedves dupla K rangú barátom (Kanos Kollega) mindig a csajokat sasolja. Meglát háttal egy lányt. Hosszú hajú, farmer szoknyában meg minden... Marci odaszól nekem: nem rossz. Mondom neki: "Öreg lehet a verda hátul nem rossz, de majd meglátod az arcát..." Marci erre egyből: "Ugyan! Jó lesz!" - "Dehogy lesz!" - "De jó lesz!" - "Dehogy lesz!" - ehhez hasonló párbeszéd kerekedett ki a dologból. Marci nagy arccal odaszól: "10 forintba hogy jó lesz!"-"Állom!" - mondom neki röhögve. Marci elmegy a csaj mellett, megfordul, majd vissza, és eltorzult arccal csak annyit mond: "Tied a tíz forint." Na itt fennhangú röhögésben törtem ki. :D
S végül a természet is okozott nekem egy jókora szexuális élményt (értsd: kib*szott velem), mert kint voltak az udvaron a száradó ruhák, s míg nekem dolgom volt, jól eleredt az eső... így megint lehet szárítani a ruhákat.
Kabumm.