A könyv befejezése után már-már ijedtség lesz úrrá rajtam annak tudatában, hogy egy 14 éves elme ilyen mély, bonyolult dolgokkal képes nagyobb terjedelemben foglalkozni. Ugyan a szerzőt, Szalay Petrát nem ismerem személyesen, de városom, Miskolc büszke írója, velem és sok kortársammal együtt ebben az évben hagyta maga mögött a középiskolát. Regényét olvasva sokszor ámultam el, hogy egy „gyerek” ilyet képes alkotni. A történet bár nem hagyott mély nyomot bennem, mindenképpen figyelemreméltó, ahogy a szerző előadja az eseményeket, rávilágít a lélekben lezajló történésekre, érezhető súlyt ad a mondanivalónak.
A történet egy pszichológiai kutatásokat végző elszigetelt városkában, PEGI-ben játszódik, ahol Jack Decker doktor a mordológia alapjait kutatja. A visszahúzódó, érzelemmentes pszichológus szenvtelenül nézi végi betegei halálát abban reménykedve, hogy közelebb juthat az őt foglalkoztató kérdés megválaszolásához, s így felnyithatja az emberiség szemét. Maga a szerzemény nem hosszú, egy délután alatt könnyedén kivesézhető, mégis egy fordulatokban gazdag bonyodalom tárul a szemünk elé. A fő mondanivaló a transzcendens nézet szertefoszlatása, az élet és halál kapcsolatának racionális, minden víziót nélkülöző bemutatása. Magyarul az élet végével minden lezárul, az ember nem reménykedhet a mennyországban és nem félhet a pokoltól, halálával megszűnik személyisége, nyomtalanul eltűnik. Ez érthetően az emberek többségét pánikkal töltheti el, hiszen eltűnik a sokak számára lelki nyugalmat kínáló vallási kapaszkodó, a tapasztaltabbak ezt a témát már körbejárhatták Ady Endre munkásságát tanulmányozva. Az élet kegyetlensége, ridegsége sem hiányzik, mindennek megvan a maga ára, legyen az bármiféle áldozat.
Persze történet nincs szereplők nélkül, akikből szerencsére nem szenvedünk hiányt. Tapasztalatom szerint az egyes karakterek más-más főbb jellemvonások képviselői, de nem beszélhetünk makulátlanul fehér és menthetetlenül fekete lelkületű figurákról. Ami a leginkább örömmel töltött el, hogy érezhettem: minden szereplő ember, érző lény. Bemutatásuk ugyan egy korai, tapasztalatszerző író munkáját vetíti elő, de tehetségesen ábrázolja a hangulatváltozást, az emberi megnyilvánulások körülményeit. Mindenkinek megvannak a maga indítékai, legyen az pozitív vagy negatív. Talán ezen, egymást segítő, ugyanakkor akadályozó karakterek együttes tettei teszik lehetővé a mű nagy kérdésének megválaszolását, s egyben a nyugvópontra jutást.
A környezetrajz meglepően kellemes, könnyedén beleéltem magam a PEGI életébe, ahol a közeljövő technikai eredményei szerves részét képezik az emberek hétköznapjainak. Mintha csak egy elszigetelt, önálló életet folytató, apró társadalomba nyernénk bepillantást, ahol mindenkinek megvan a maga dolga, pozíciója.
Mint szinte minden olvasmánynak, A kíváncsinak is vannak hibái. Néhány, változtathatatlanul berögzült karakter a történet folyamán pálfordulást tesz, amely túlságosan hirtelenül érheti az olvasót, bár más szemszögből éppen ez adhatja ezen személyek emberiességét. Néhol kissé logikátlan mondatokba futhatunk, de számuk elenyésző.
Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki az élet talán legnagyobb kérdésével szeretne foglalkozni vagy egy mély, filozofikus regényt szeretne olvasni egy 14 éves gyermek szemszögéből. Számomra eme mű egy szimpatikus író folyamatosan fejlődő munkásságát vetíti előre, hiszem, hogy következő alkotásai is megérik majd az árukat.
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko