Szajki Péter első nagyjátékfilmje két dologgal hívta fel nálam a figyelmet: Az első, hogy annak ellenére amit a plakát véleményem szerint sugall, valamint a tény, hogy magyar film, ez nem egy n+1-edik bugyuta vígjáték, amik presztízsét Gyöngyössy Bence már így is a föld alá temette munkásságával, és még mindig nem találták meg. A második pedig, hogy a 7 millió forintos költségvetést még az egyik főszereplő, Szabó Győző is kiröhögte mikor meghallotta, majd a jó forgatókönyv miatt szívességből ingyen elvállalta. Ezek hallatán úgy gondoltam teszek vele egy próbát, támogatva egy első filmes és anyagi gondokkal küzdő rendező munkásságát, remélve hogy nem fogom megbánni. És nem bántam meg.
A film története 4 férfi egy azon napját mutatja be, melyek egyáltalán nem kapcsolódnak össze, és ennek megfelelően a film is 4 teljesen különálló történetet mesél el, egymással párhuzamosan vezetve. Az egyetlen közös pont, hogy a párkapcsolati illetve szexuális problémájukkal terhelt napjuk után ugyanabba a night klubba térnek be gondolkozni életük folytatását illetően.
A film cselekményének nagy része viszont pont ezeknek a problémáknak lassú kitapogatásából áll, ezért nem is szeretném őket bemutatni, hisz azzal a film izgalmát lőném le. Mert hogy a lassú most nem a vontatottat jelenti. Épp ellenkezőleg, mindig sikerül valami olyat megtudnunk, ami fenntartja az érdeklődésünket, és felkelti kíváncsiságunkat a folytatást illetően, mivel sose tudhatjuk kellő bizonyossággal elmondani mi fog történni vagy kiderülni 15 vagy 5 perc múlva, vagy akár csak a következő pillanatban.
A színészi munkára sem tudnék őszintén szólva panaszkodni. A főszerepek mind igen összetett személyiségek voltak, melyek nehéz helyzetekbe kerültek vagy kemény sokkot voltak kénytelenek átélni, ezeket a kihívásokat viszont elég hihetően sikerült eljátszaniuk. Igaz, volt néhány cselekedet, amit én magam túlzónak, bár hellyel-közzel hihetőnek találtam. Ez viszont inkább a forgatókönyv hibája, amit ha betudunk a megfelelő izgalmi szint megtartása érdekében, hogy a filmet soha nem érezzük ellaposodottnak, akkor bocsánatos bűnnek szánhatjuk.
A film hátránya, az alacsony költségvetése viszont egyben annak előnyévé is vált. A film jelentős hányada ezért dialógusokból áll, és csak arra költöttek amire feltétlen szükség volt. Ezzel a film egyébként nagyon hasonlít Tarantino rendezési stílusához, és aki a vér és akció helyett inkább a frappánsan megírt szövegeket szereti a mester munkásságában, annak ez a film is kedvére való lesz szerintem. A költségvetés szűkössége miatt viszont le kellett mondanunk egy profi film elengedhetetlen(nek tűnő) kellékéről is, a profi, állványozott kameráról. Ennek hiánya miatt ugyanis a kép állandóan remeg, ami különösen a film elején rettentően zavaró, majd később vagy megszokod, vagy ezen fogod a fejed az egyetlen stabil képpel érkező jelenetig, a stáblistáig.
Bár a hangsúly a férfiszereplőkön és az őket ért problémák kezeléséről szól, a film nem válik férfi filmmé, mentes a nemi sztereotípiáktól, ahol mindenki elkövethet (és el is követ) hibákat. Sokkal inkább egy, a férfi lelket bemutatni kívánó alkotásról van szó, mindezt mindenki által élvezhető módon, ezért egyaránt tudom ajánlani mindenkinek aki a szokásos üres filmek helyett valami tartalmasabbat és mégis élvezhetőt akar nézni.
**Intim Fejlövés
színes magyar játékfilm, 73 perc, 2008
16 éven aluliak számára nem ajánlott **
rendező: Szajki Péter
forgatókönyvíró: Szajki Péter
operatőr: Petrik András
producer: Angelusz Iván, Rajna Gábor, Sipos Gábor, Reich Péter, Szűcs Dóra
jelmez: Kiss Gabi
látványtervező: Izsák Éva
gyártásvezető: Óvári Eszter
vágó: Papp Szilvia
szereplő(k):
Szabó Győző (Gábor)
Gáspár Tibor (Ákos)
Kovács Lehel (Tomi)
Huszár Zsolt (Balázs)
Nagy-Kálózy Eszter (Mari)
Gáspár Kata (Kati)
Botos Éva (Hajni)
Várkonyi Eszter (Éva)
Nagy Zsolt (Péter)
Földes Eszter (Szilvi/Gabi)