Gears of War Konyvismerteto

Gondolom nem en vagyok az egyetlen olyan jatekos aki a Gears of War valamelyik reszenek nyustolese kozben keretlenul is azon kapta magat, hogy azon tunodik vajon ki is Marcus Fenix vagy Dominic Santiago valojaban; hogy kik lapulnak a marcona kulso mogott? Ha a fentiek utan valaki szinten magara ismert, annak szeretnem a figyelmebe ajanlani Karen Traviss konyvet, az Aspho Fields-et.

A konyv ott kezdodik, ahol az elso videojatek veget ert, a Lightmass Bomb felrobbantasat kovetoen; tehat egyfajta atmenetkent szolgalva a ket jatek tortenesei kozt. Azonban az Aspho Fields elsodleges celja nem ez, hanem megismertetni az olvasot a fobb karakterek (elsosorban Dom es Marcus) hattertortenetevel. Egy olyan szemszogbol mutatja tehat be a Gears of War univerzumot, ami a jatekok akcio-orientalt szemleletetol bizony elegge messze all. Emiatt a konyv legnagyobb resze egyebkent a multban, a Pendulumi haboruk idejen jatszodik, evekkel a Locust horda feltunese elott.

A fenti kettosseget az irono ugy hidalta at, hogy a konyv ket szalon fut parhuzamosan. Egyreszt vegigkovethetjuk az esemenyeket a “jelenben,” azaz a ket jatek tortenesei kozott, valamint a multba is bepillantast nyerhetunk, amikor meg Dom es Marcus fiatalok voltak. Gyakorlatilag azt kovetjuk vegig, hogy hogyan valltak azokka a Gear-ekke akikkel a jatekban megismerkedhettunk. Rajtuk kivul persze meg tobb olyan karakter is feltunik, aki a jatekban csak emlites szintjen szerepelt, peldaul Marcus apja, Adam Fenix, vagy Dom testvere, Carlos Santiago. De olyan jol ismert karakterek is szerephez jutnak, mint Tai Keliso vagy Major Victor Hoffman.

A konyv vitathatatlanul legnagyobb erenye, hogy extra tartalmat ad a jateknak. Ha az Aspho Fields elolvasasa utan valaki leul egy kicsit “gyakni” a GoW-al, valoszinuleg egeszen mas szemmel fog a kezdetekben talan sekelyesnek tuno karakterekre nezni es elkezdi meglatni az embert a tesztoszteron-pumpalt szuperkatonak alruhaja mogott. Vilagossa valik a karakterek motivacioja es erzesei, ami nagyon sokat hozzaad egy olyan jatekhoz, ami amugy eleg szuken meri az ilyesfajta informaciot.

Gondolom ezek utan sokakban felmerul a kerdes, hogy vajon mennyire illik bele a Gears of War akcio-orientalt vilagaba, a konyv emberkozelibb megkozelitese. Nos, azt kell, hogy mondjam, hogy teljesen jol. Az irono, Karen Traviss, ugyanis meglehetosen profi (mar sokadik konyves veteran). Es ez nemcsak abban merul ki, hogy a konyv meglepoen olvasmanyos, hanem szinten jo erzekkel van adagolva az akcio es a maganelet kettose. Szepen valtakozva, kis adagokban van elenk tarva a tortenet. Amikor mar kezdene unalmassa valni az akcio, az irono jo erzekkel valt, hogy egy ujabb adag “embersegrol” rantsa le a leplet. Mindezt teszi ugy, hogy folyamatosan fenttartja a feszultseget es a konyv kohezioja sem szenved csorbat.

Azonban barmennyire is gyakorlott az irono, en ugy ereztem, hogy a konyv ketharmadanal egy kicsit mintha unalomba fulladt volna a cselekmeny (hogy aztan a vegere szepen ujra erore kapjon). Ezt reszben azzal magyaraztam, hogy a konyv nagyresze a Pendulumi Haboruk idejen jatszodik, es bar egy ideig erdekes (es erdemes) a karakterek hattertortenetevel megismerkedni, hosszutavon a videojatektol teljesen eltero korites elidegenito hatasu lehet.

Egy masik dolog, ami mindenkeppen emlitest erdemel meg, hogy a konyv ugy tudom egy trilogia elso kotete. Ezen oknal fogva pedig senki ne szamitson eget rengeto leleplezesekre magaval a videojatek torteneseivel kapcsolatban. Az Aspho Fields egyfajta bevezetes es a fokusz mindvegig a karakterek elotorteneten marad. Azonban, mivel a ket jatek kozt eleg sok nyitott kerdes maradt, en ugy gondolom, hogy esszeru elvarni, hogy a jovoben a cselekmeny sokkal inkabb a “jelenkori” esemenyekre fokuszaljon, ezuttal emeszthetobbe teve a konyveket az egyszeri gamer szamara is.

Megmondom oszinten, az elejen kicsit felve alltam neki Karen Traviss konyvenek, ugyanis a jatek/film adaptaciok irant vannak fenntartasaim (tapasztalataim szerint ritkan sikerulnek kozepesnel jobbra). De az Aspho Fields egyertelmuen pozitiv csalodas volt. Nyilvanvaloan senki ne varjon kulonosebb irodalmi melysegeket a konyvtol, viszont cserebe olvasmanyos, szorakoztato, es ami a legfontosabb, nagyon sokat hozzaad a videojatekhoz; gyakorlatilag megtolti azt elettel. Sot, ha valaki fogekony az ilyesmire, akkor meg egy adagnyi moralis dilemmat is talalhat benne.

Osszessegeben nekem bevalt a konyv, viszont hazudnek, ha azt allitanam, hogy mindenkinek egyertelmuen ajanlhato. Azok, akik egy porgos, akcio-orientalt konyvet varnak, nem biztos, hogy maradektalanul megtalaljak majd a szamitasaikat (bar szerintem van benne akcio eppen eleg). Azok is elkepzelheto, hogy csalodni fognak, akik Locustot szeretnenek latni minden utcasarkon, ugyanis a konyv nagyresze joval az o megjelenesuk elott jatszodik. Ha viszont valaki ugy erzi, hogy o egy olyan Gears of War rajongo, aki kepes elvonatkoztatni a videojatek porgos esemenyeitol es erdeklik a fobb karakterek hattertortenete, az teljesen nyugodtan szerezze be az Aspho Field-et, mert szerintem nem fog benne csalodni.