Gravity Bone tesztFreeplay

A Gravity Bone egy Brendon Chung nevű programozó alkotása, aki nem mellesleg a Pandemic Studios (a közeljövőben megjelenő LOTR: Conquest fejlesztői) level designere - szóval nem teljesen kezdő az úriember. Hobbi szinten korábban készített már önálló játékokat meg nevesebb FPS-ekhez (pl. Half-life, Quake 2, Doom 3) modokat, pályákat. A GB egyébként tavaly elnyerte a GameTunnel Best Arthouse Game díját, amit művészi megjelenítésre lehetne lefordítani.

Ez biztos valami infós parti, ha ennyi kockafejű van jelen.

A játékban Citizen Abelt, azaz Ábel polgártársat alakítjuk, aki nem egy évszázados fák uralta rengetegben él, hanem egy jövőbeli, erősen vertikális metropolisban, Nuevos Airesben. Hősünk napközbeni munkájáról mit sem tudunk (az hétpecsétes kategória...), ellenben a titkos énjét megismerhetjük: egy kém, titkos ügynök, akit még nála is titkosabb felettesei különféle küldetésekkel látnak el.

A pályákon a feladatunk először megkeresni a meghívón feltüntetett helyet, ahol egy magnón elmondják a teendőnket, és megkapjuk a szükséges tárgyakat. Lőfegyver nincs a játékban (legalább is nálunk), ezért a tűzpárbajokra áhítozók sajnálatukra nem kapják meg az adagjukat. Aki viszont a felfedezést kedveli, annak öröm lesz a játék - bár elakadni csupán csak egy ponton lehet.

Az irányítás a jó öreg PC-s FPS-ekből ismerős: billentyűzet mozgás, egér néz, és mindez tetszés szerint konfigurálható. Egyedül tán az zavaró, hogy a karakterünk nagyon gyorsan fut, amit nem lehet orvosolni a megszokott Always Run opció ki-bekapcsolásával, mert nincs olyan. A menü egyébként puritán, de elegendő a játékhoz, ráadásul rengeteg felbontás közül válogathatunk.

Tipikus: ahelyett, hogy valódi örömöket keresne egy férfival, ilyen agytompító fikciókat olvas!

A Gravity Bone legfőbb ütőereje a látványvilága. Egyszemélyes projekt révén senki se számítson renderközeli megjelenésre, de egyedisége folytán mégis a földbedöngölő jelzővel illethető. Kezdjük mindjárt a legszembetűnőbbel, az emberekkel, akiket az alkotó nem a realista anatómia szerint épített fel, hanem kubista stílusban alkotott meg. Ez meglehetősen bizarrul hangozhat, de mint a mellékelt képek mutatják, a végeredmény stílusos lett. Az egyedi látványvilághoz még hozzájön a cell shaded textúrák és a világos színek használata, elsősorban a citromsárgáé. Ráadásul mindehhez nem kellett a legmodernebb Unreal Engine-t licencelni (lásd Mirror's Edge), elég hozzá egy Quake 2 motor is. Igaz, hogy már több mint 10 éves a kicsike, ám a Gravity Bone bebizonyította, hogy még van benne lehetőség rendesen!

De nem csak a látványvilág, hanem a játék többi eleme is nagyon hangulatos. Maga a futurisztikus környezet, az első pályán távolban röpködő gépek, de legfőképp az üldözéses rész a végén, ami alatt a Brasil dallamai csendülnek fel. Igaz, a hanghatások soványak, és az emberek is csak egy rövid "AH!"-t kommunikálnak, de mindez egy hihetetlenül jó atmoszférát teremt.

"I've got live, brother!..."

A játéknak csak egy komoly hibája van: iszonyatosan rövid. Értsd: még bele se lendültél igazán, már vége is van. Hiába a következetes befejezés és az enginnel készült záróképsorok montázsa, az egyszeri játékos hiányérzettel mered a képernyőre, mivel szívesen maradt volna még Citezen Abel bőrében. Aztán a sztori sem tiszta, sok a homályos pont, a játékosnak több kérdése marad megválaszolatlan a játék befejezte után, mint előtt.

Egy kósza gondolattól vezérelve körbenéztem a mellékelt dokumentumokban, de sehol sem találtam az ilyenkor szokásos DEMO feliratot. De titokban azért reménykedem, hogy ez tényleg csak egy kis ízelítő volt. Mert a Gravity Bone-ban van ötlet és potenciál, no meg a látványvilágért külön megérdemli a kitüntetett figyelmet. És különben is: kémes FPS-ben nincs nagyon elárasztva a PC-s piac, ezért egy bővebb GB mindenképpen hiánypótló lenne!

**Értékelés: 9 pont

Letöltés:**

Click!

Click!