Nem kevesen használják nap mint nap itthon is a világ talán legjobb keresőoldalát a Googlet. Már már hatalmas birodalommá nőtte ki magát az egykoron két diák által alapított cégecske és rengeteg funkciót kínál ingyenesen, többek közt fizet a reklámokért, online határidőnaplóval, szövegszerkesztővel, sőt táblázatkezelővel is rendelkezik. Azonban egy átlagos felhasználó számára felmerülhet a kérdés: hogy kerülök én a képbe?
Nagyon is egyszerűen. Azzal, hogy keresel. Azzal, hogy fórumozol. Azzal, hogy blogolsz vagy levelet írsz. Mikor először lépsz be az Internet hatalmas kapuján egy nyilvános netcafén, az iskola szerverén vagy otthoni (jobb esetben) szélessávú kapcsolat révén, rögtön a hálózat részese leszel. Beépülsz a rendszerbe. Bejegyzéseid és virtuális léted minden apró-cseprő részlete bekerül egy-egy hatalmas adatbázisba, el lesz mentve, többször is tükrözve, majd duplikálva, hogy megmaradjon az utókornak. Élet a halál után? Mit keres itt a Google?
A Google létrejöttekor egy merőben új szempontból közelítette meg a kereséseket. A keresőmotorok átfésülik az egész internetet és a linkek alapján egyre több oldal kivonatos mását töltik le a keresőszerverekbe, melyek közt gyorsan lehet kutatni. Ezt teszi a Google is azonban még többet is. Minden információt megpróbál magába fogadni. Ez az áldása és átka is egyben. Gyakran jutnak hozzá illetéktelenek fontos információkhoz általa, de az elkeseredett keresőknek hatalmas segítséget nyújt.
Emellett emléket állít. Neked, nekem, nekünk. Nyisd meg a Googlet és írd be a neved vagy a fórumos nicked (érdemes magyarra váltani). Mit ír ki? Téged? Netán egy másik Kovács Pistit vagy killerjoy13-at? Hány találat vonatkozik rád? Ott vagy az első oldalon?
Minden találat egy emlékmű. Ott lesz ha már nem leszel.
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko