Demo Review / Eternal Sonata

A kedves olvasó már sejtheti, hogy itt ömlengés lészen az említett gammáról. Nem is téved. Mindazonáltal szeretnék eloszlatni egy félreértést: azért mert általában nem tartom jónak a japán szerepjátékokat - játék szempontjából - nem azt jelenti, hogy utálom őket, vagy a japánokat, vagy azokat akiknek véletlenül sok ilyen játék jelenik meg a P betűvel kezdődő és aystationra végződő gépükre. Ennek ellenére lehet anyázni.

Szóval JRPG. Személy szerint nem vagyok érte oda, ugyanis a filmnézés egy végtelenül flancos változatának tartom, ahol a folyosószerű helyszíneken annyi szabadságot kapsz, hogy az órás mozijelenetek közt addig tápolj amíg bele nem gebedsz, aztán ezzel el is van intézve a szavatosság. Most, hogy tisztáztam a helyzetet, szeretnék ellentmondani magamnak: szeretem a JRPGket ha valami érdekeset tudnak mutatni és teszik ezt aképpen, hogy ne a tápolás miatt kell csikorgatnom a fogamat (van egy nagyon érdekes Sailor Moonos SNES Rom-om, majdnem végig is vittem vagy 7 éve, az a tápolás gyönyöre, napokat kell tápolni egy-egy mondatért ami előrevisz a sztoriban). Tehát Eternal Sonata. Mikor az első hírek szálingóztak a játékról még egész jól elvoltam. Aztán kijött az első trailer és hogy mondjam... odab*szott rendesen. A Cel-shaded megjelenítés mindig is a gyengéim közé tartozott és akkoriban amikor beszédtéma volt a trailer, valaki meg is jegyezte: ez már olyan mint egy anime! Nem is kicsit volt igaza. Gyönyörű (kawaii loli desu).

Tehát annak rendje és módja szerint kezdtem elfelejteni a gamet amikor is jött a demó. Ellenálltam (nem kell nekem japán acc ezért a demóért). Ma megcsináltam a fake accot és lekaptam a demót (külön öröm, hogy full angol nyelvű). Ilyenkor veszem észre, hogy az a féktelen sivítás ami a 360-ból jön csak a drive, maga a gép tiszta halk... no mindegy...

Elindul a game, gyors tutorial, már megy is az első harc. Hangulatos zene, pusholom a gombokat ahogy tudom, megtalálom a kombókat és vigyorgok. Kill, kill, level up....őőő szóval megyek előre a csőszerű...őőő játékban. A 8. növény leirtása mindenesetre már kezd kissé fárasztó lenni, de a látvány kárpótól, plusz nem elhanyagolható tény, hogy van egy loli is a csapatban (ügyeskedek, hátha be lehet tenni a main characternek a mászkarészre, de nem). Észreveszem, hogy mindig az utolsó karakter csinálja a győzelmi pózt úgyhogy kivárom, hogy a lolival vigyem be a végső ütést 8)

Maga a játékmenet kellemes, sok agymunkát nem igényel, szinte minden automatikus, tán egyszer kellett kotorásznom a menübe valami gyógylöttyért. Eltévedni nem lehet, nincs idegesítő táp (elég leölni egyszer minden szembejövőt) és a zene meg a környezet nagyon szép. Szóval (bár félve merem a számra venni): tuti vétel???

Eternal Sonata - Trusty Bell honlap