Hmm-hmm-hmm

Tehát történt egyszer július havának végén, hogy egyszer csak megfájdult a hasam.

Nagyjából két óráig tartott, rohamszerű, éles fájdalommal nyilalló volt, az egész hasfal területén.

Az égvilágon semmi oka nem volt, csak úgy spontán megfájdult.

Nem mondhatni, hogy túlságosan bepánikoltam volna, hisz 12 éves korom óta vagyok tejcukorérzékenyként nyilvántartva (habár mindig is az voltam), így tudom, mit jelent az IGAZI hasfájás, amiben a legtöbb embernek egész élete során maximum egyszer-kétszer van része.

Így aztán éltem tovább boldogan, nem volt gond, hogy másnap megismétlődött.

És azután.

És azután is...

OK, 1-2 hétig fog tartani legfeljebb, biztos valami vírust beszedtem.

Orvost meglátogat.

Valami egyszerű gyógyszer felír.

Nem használ.

(A nyári szünet utolsó 5 hetét nem szándékozom részletesen leírni, voltam gastroenterológián, spéci kivizsgálásokon, három vérvételen, hasi ultrahangon, stb...)

Mindjárt itt az iskolakezdés, most már csak elmúlik...

Hát nem.

Számtalan orvosi lelet, gyógyszer és 5 hét hasfájás után indultam az iskolába.

Enyhén szólva csontra rágott lett türelmem és az immunrendszerem.

Az első hét valahogy megvolt.

A második hét keddjén azonban rögtön az első órán bekattant ismerős hasfájásom, így hazakéredzkedtem.

Jólvan-jólvan... ideje meggyógyulni.

Kipihenem magam, iratok valami újabb gyógyszert és jövő héttől belevetem magam az iskolába.

Sajnos azonban vasárnapra teljesen hulla voltam.

Este (ez már két napja volt) oly' mértéket öltött a dolog, hogy anya bevitt a sürgősségi-osztályra az egyik miskolci kórházba.

Az ügyeletes sebész, aki ott volt, szintén átnézett, megvizsgálta leleteimet, vért vetetett, adott infúziót és elmondta, hogy mikre gyanakszik.

Azt mondta, hogy ide egy Doktor House kellene, mert ilyen betegséget nem mindennap látni...

A beszélgetés részletei helyett azonban elmondom, milyen lehetőségeket látott a doktor Úr...

1: bélféreg-vizsgálat

2: gyomor-tükrözés, hogy ellenőrizzék, nincs-e vékonybél gyulladásom

3: valami vírusos dolog, amire nem emlékszem...

4: pszichológiai kezelés, mert lehet, hogy csak szimplán bekattantam

5: felvágják a hasam, belém nyomnak valami kamerát és körbenéznek, hogy merre lehet a baj.

Elvittek még egy újabb ultrahangra, ahol találtak néhány megnagyobbodott nyirokcsomót...

Plusz élmény volt az a két óra, amíg csöpögött belém az infúzió (állítólag nem érezni semmit, engem baromira szúrt...), ugyanis volt a sürgősségin néhány szintén nehéz életű ember, például egy idős néni, aki félt, hogy szívrohamot kapott, ezért kihívta a mentőket. Neki azonban semmi baja nem volt, azt leszámítva, hogy nem tudott hazajutni, mert az egyik gyereke Magyarországon kívül volt, a másik meg süketnéma és szeretett volna hazajutni hozzá.

A nővérke azt mondta, legfeljebb 1% az esélye, hogy visszajönnek a mentők 8 előtt (ekkor olyan 6:30 volt).

Két perc múlva megjöttek a mentők... :)

Megemlítendő még az az idős néni, aki cukorbeteg volt és rosszul lett.

Csináltak gyorsan két vércukor-szint-mérést (vagy nem tudom, hogy hívják).

Az érdekes az volt benne, hogy az egyik 1,7-es értéket adott, a másik pedig (amit egy perccel később csináltak) 15-ös volt.

Csináltak neki egy harmadik, még pontosabb mérést is.

Ez valami 34 volt...

Mind e mellé a néni állítólag olyan tüneteket produkált, mintha TÚL ALACSONY volna a vércukorszintje...

Hogy mi lett vele, azt már nem tudom, mert 8 óra után pár perccel hazaindultunk.

Vissza rám:

Emlékeztek még rá, hogy az ügyeletes azt mondta, egy Doktor House kéne hozzám? Megvan. A mai belgyógyász képében, aki gyors, mint a villám (cikázott mindenhová), határozott és két perc után azt mondta, hogy vagy fekhetek kés alá, a nyirokcsomók miatt, vagy auto-immun betegségem van.

Azt is mondta, hogy szokjak hozzá a hasfájáshoz, mert lehet, hogy életem végéig együtt kellett vele élnem... :S

Plusz levetetett 4 adag vért és átküldött egy másik kórházba, ahol várakoztam vagy másfél órát, beszéltem egy újabb orvossal, aki újabb betegségeket vélt felfedezni és levettek még pár adag vért...

11 órára hazaértem.

Eddigi statisztika:

-az elmúlt két hónapban jártam 5 orvosnál

-öt alkalommal vettek tőlem vért (összesen 13 ampullával)

-írtak nekem 6 gyógyszert

-tököm se tudja, hány leletet kaptam

-a türelmem szinte végtelen, én még hiszek a csodában

-úgy néz ki, mindenképp kell suliba mennem, mert még jó ideig fog fájni a hasam

-a világ színei valahogy nem olyan színesek...

Ráadás: ma megjött a Guitar Hero 3!!! :D

Mediumon eljutottam a Live In Japan "szintig", a Knights of Cydonia című Muse dalnál azt mondtam, mára ennyi elég volt... :D

Tervezem egy GH-s teszt (olyat még tuti nem olvastatok, amilyet én akarok írni) és blog-sorozat írását, de amennyiben ez nem jön össze, majd casper tájékoztat titeket arról, hogy miben hunytam el...

Addig is: Mindenkinek kellemes életet! ;)