Konzóleum

Sokat, nagyon sokat, És bunkó módon ki kell jelentenem, hogy én bizony fogok is.

Retrológiailag felkeresem azt a zöthetvenhatos csevegőt, ahol egy fanatikus vastagbetűs elvetemült, KÉT tojásos tésztát eszik, hogy a fehér ps2 je is meglegyen.

És jóó sokszor elolvasom. EGymás után, és, nos, ha megunom, akkor beviszem a suliba, és ebédidőben elmajszolom.

A papír nem emészthető, de kitölti a gyomrot.

Már a gondolat is? Mit is hoz?

Hát gyomorgörcsöt mindenképp.

Meg versenyt.

Versenyt kéremszépen, meg nem erősített hírforrások szerint, a neten bizony szemmel lehet követni azokat a legényeket, akik versenyt éheznek, minden pénzügyi forrásukat egy ps3 megvételére összpontosítják.

Dörzsölik a kezüket az elvetemült és elhízott magyarok, áldják a sült és zsíros étrendjük által felhízott hurkákat és depókat, amiket mind-mind pénzzé és étekké konvertálva szerznek evolúciós előnyt a sovány kényszeréhezőkkel szemben.

A soványok meg áldják a jósorsot, hogy az eddigi minimális ételbeviteli szokásaik milyen kellemes kezdőhelyzetbe helyezte őket, a konzolakvizíciós harcban.

A Céges csemeték, meg a fogukat szívják, amikor szembesülnek azzal, hogy bizony, a kajajegyet nem fogadják el a konzolboltokban. Hamarosan külön alvilági szervezetek fognak arra szakosodni, hogy meglehetősen alacsony rátán, kemény valutává konvertálják a puha tiket-ekszpressz forintot.

Szép az élet, a reggeli még szebb, mert a következő tízórai és ebéd még elég messze van. Fél év, esetleg másfél, vagy háromnegyed?

Drága Na! Se íze, se bűze, nem is ehető, fekete, nehéz és mégis az ebédpénz fog rámenni.

DOLGOZNI?! A fene akar dolgozni. Azalatt az idő alatt konzolozni is lehet.