Fáj a szemem, asszem öregszem...

Na nem azért mert elkezdtünk volna verekedni az ellenféllel, egyszerűen a srác ujja, rosszkor volt rossz helyen. (perverzek kíméljenek:) ). Igazából a fájdalom még hagyján, mert azt megszokja az ember, 15 év alatt, volt boka szalag szakadásom, tört el újam, összevarrták a szemöldökömet, meghúzódott a hátam, a derekam, az ágyékom, a combom, a vádlim mondhatni mindenem. De a szemem most sérült meg először. A földön térdelve, szorítva a szememet az volt a nagyon para, hogy kimerjem e nyitni. Mert ugye, ott helyben bokán fstam volna magam ha mondjuk a kezemben marad… A fájdalom intenzitása miatt nem tudtam megállapítani, hogy mekkora baj van. Elbotorkáltam a kispadra, nagy nehezen elvettem a kezem és kinyitottam a szememet. Láttam. Nem nagyon tudom leírni azt a megkönnyebbülést amit akkor ott éreztem. Viszont amikor megláttam az edzőnk arcát miután megnézte a szememet, eléggé visszajött a para faktor. Ezt mondta: Huuh bzmeg, menjél azonnal öltözni, megyünk a kórházba bevérzett a retinád.

Paff. Na mondom azt a krva mocskos életbe, ez hiányzott még most mint egy falat kenyér… Elbotorkáltam az öltözőbe, lezuhanyoztam, felöltöztem, és belenéztem a tükörbe. Na nem volt szép látvány. Az egész szemem piros volt, ami néha előfordul az emberrel, ha sokat játszik vagy nem alszik, viszont a pupillám alsó része szépen megtelt vérrel, és abban a részben homályosan láttam. Na az volt csúnya látvány. Mentem is ki cigizni. Megvártam a többieket, és közben jókat viccelődtem magamon, hogy kicsit levezessem a feszültséget. Apropó, próbáljátok ki egyszer, hogy csak az egyik szemeteket használjátok mondjuk egy negyed óráig. Giga para, az ember egy cigit nem tud meggyújtani, teljesen disz orientált, és minden addig egyszerű dolog megvalósítása, nagyon nehéznek fog tűnni. Gondolkoztam rajta, hogy kell e nekem doki, vagy majd reggel megnézetem, de aztán mégis csak az ügyelet mellett döntöttünk. Hál isten nem kocsival voltam, így Joe meg Kajla csapattársaimmal bevágódtunk a kocsiba és irány Zugló a baleseti rendelő. Ami zárva volt, nem kicsit nagyon. Tudakozó, másik ügyelet (ja ha nem mondtam volna este fél 11 van) 3 utcával arrébb. Átgurultunk, bemegyek, aranyos ügyeletes nővérkék, meg egy morcibb de segítőkész doktornő. Ők sajnálják de nem tudnak velem mit kezdeni, megnézik, hogy hol van szemészeti ügyelet. Közben azért vet egy pillantást a szememre, és megnyugtat, hogy a retinám nem sérült meg, egy hajszálér elpattant, ha nem fáj őrülten (nem fáj őrülten.) akkor nagy para nem lehet. János kórház. Buda hegytető, Zuglóból. Király. Kimegyünk, veszünk egy kávét az automatából, rágyújtunk egy cigire, és röhögnek rajtam a pöcsök, hogy eltalálok e kocsiig vagy segítsenek. Valami volt abban a kávéban, mert eddig ahol bevérzett a szemem homályosan láttam, viszont most örömmel konstatáltam, hogy eltűnt a folt, nem vagyok egy Benton doki, de azért arra én is rájöttem, hogy felszívódott a vér, hál Isten teszem hozzá. Na road tripünk utolsó állomása következett. János Kórház. Remélem kevesen de sajnos gyanítom, hogy sokan ismerik ezt a patináns létesítményt. Krva nagy. Majdnem akkora mint az állatkert. Bemegyünk, kicsit kapatos portás bácsi, nagyon segítőkészen útba igazít minket, 15. épület szemészet az kell nekünk. Elindulunk, megyünk, megyünk, megyünk, megérkezünk, csengetünk, jön a nővérke, fellélegzünk (meg fújtatunk, mert hegynek fel ugye.). Sokan ugye nincsenek, így életemben talán először rögtön sorra kerülök egy orvosi rendelőben. Nagyon aranyos, és alapos doktornőt fogtam ki, mindent megnéz, amit meglehet a szememben. Ad pupilla tágítót, ami miatt 15 percig kell várakoznom, hogy hasson,de megéri, elméletileg. És akkor ugye az újdonság varázsa, a vizitdíj. Mondja a kedves dokinő, hogy akkor ez most 600 forint lesz és vissza kéne sétálni a portához(!!!) igen, ahhoz ami a hegy lábánál van az automatához. Én nem mehetek, mert homályosan látok már a szemcsepptől, pontosabban ugye attól, hogy a kitágult pupilla így reagál a fényre. Megkérem a srácokat, elmennek a kis cetliért. Vajon ez napközben is így van? Jön a nyugdíjas néni, felmegy a hegyre, bejut, mondják neki, hogy akkor ez most 300 vagy 600 vagy 1000 forint, aztán visszabotorkál? Szép új Uniós világ… Közben engem vizsgálnak, nézzek balra, jobbra, le-fel, megyünk ultrahangra, világít kék fénnyel, pirossal, sárgával, 30 percet vizsgálgatott, majd kb. ennyi ideig adminisztrált. Ahogy ott ültem, azon gondolkodtam, hogy basszus, mi van ha ez mondjuk csütörtök délután esik meg velem? Kb. 5 órát kellett volna itt ülnöm… Lényeg, hogy a vizsgálatok 99.9%-a negatív, értem ez alatt azt, hogy valószínűleg nincs komolyabb bajom, egyedül valami hajszálrepedést látott a dokinő de nem tudta a vértől pontosan megállapítani, hogy micsoda. Csütörtökön mehetek vissza egy teljes kontrollra, addig meg vadul csepegtetek. Vigyázzatok a látásotokra, mert mindennél fontosabb, nekem elhihetitek….