Már megint az-az édesen borzalmas érzés!
Valószínűleg ez csak egy ilyen lányos dolog (bár kitudja), hogy nézek egy shujo animét, minden romantikájával és egy meleg érzés fog el. Egy hang azt mondja „milyen gyönyörű, szenvedélyes”. Ekkor elfelejtem a külső világot, elfelejtem, hogy ki vagyok, hogy létezem. Egyszerűen élvezem az események mögött zajló érzelmeket. Aztán vége szakad az animének. Nem happy end, de nem baj gyönyörű. Ekkor felébredek, és vissza zuhanok a saját életembe, a világomba, és eszembe jut egy kérdés: „Vajon egyszer én is képes leszek ilyen erősen érezni?”. Édes érzés míg benne vagyok, és borzalmas mikor rájövök nem ismerem ezt az oldalam. Bár már volt egy „hosszabb” kapcsolatom, de így vissza gondolva (bár benne boldog voltam) Nem tudom, hogy erősek lettek volna az érzéseim (valszeg nem mert akkor még mindig tartana). Bonyolult dolog ez XD Na jó nem fárasztom tovább a jó népet^^”
Jaaaaaaneee minaaaaaaaaaaaaa^^