ez ÓRIÁSI!!^^

Ma, mikor az esti 3. edzésem végeztem, megint láttam az „Emberi történetek” c. műsort, és megint a kissé túlsúlyos emberekről szólt. A héten már volt ez a téma, csak akkor mozdulni nem bíró, több száz kilós embereket mutattak be. Ott is akadt, aki kijelentette, hogy ő imád enni, és nem érdekli, ha ebbe hal bele, ő így boldog. (megjegyzés: igaza van, ha valóban boldog) Aztán ma egy duci szépség versenyről volt szó, ahol több száz kilós lányok, asszonyok vettek részt. Csodálattal néztem őket! Magabiztosak, sugárzanak a boldogságtól, eszükbe sem jut megvonni maguktól a jó falatokat. Rajtuk nem 4kiló plusz, vagy akár 10, hanem 30, 40 és annál több felesleg volt, mégis csodálatosak. Elgondolkodtam azon, miért van, hogy egyesek, mint én, fájdalmasan nézünk tükörbe, csak azért mert, nem vagyunk pálcikák, nem látni át a combunk között. Én is szeretek enni, és rettenetesen édes szájú vagyok (igaz sokszor inkább megállom^^”)

Úgy érzem ez egy jelzés nekem, hogy ennyi idő után a héten néztem először ezt a műsort. Felfogtam, hogy nem kéne a tükörbe olyan félénken és kritikusan néznem, hiszen azon kívül, hogy nem böki át a bordám a bőröm, nincs akkora baj velem, és gyorsan fogyok. Ha azok a lányok jól érzik magukat a bőrükben, én miért ne tehetném? Ha rendszeresen edzem, mint eddig, miért ne engedhetném magamnak néha a jó falatot? Jó hogy láttam ezt a műsort. Rá ébresztett, hogy akinek ilyen az alkata, az ilyen, ez van.

Összefoglalva: Fogad el magad, és más is elfogad!