Egyszerűen nem tudok elszakadni a gépemtől. Hiába akarom nagyon, mégsem megy (ezek szerint mégsem akarhatom annyira :D), pedig lenne egy csomó más teendőm is, csak úgy érzem, hogy haszontalan. Természetesen ez is, amit itt csinálok, de ebben legalább örömömet lelem...
Egész délután vártam a csomagomat (két csomag Pokémon kártya), mint a Télapót a kisgyerek. :D Este hatkor szerencsésen meg is érkezett, egy luxus autó és egy white terrier társaságában. A pasas átnyújtotta nekem a csomagot (Pikachu-s csomagban volt!), én pedig bementem a szobába és rávetettem magam. XD Tulajdonképpen csak egy saját paklit akartam, remélem, hogy ebből összetudok vmit állítani. Ahogy elnéztem őket egész jó lapoknak tűnnek, habár a fene se tudja. Ajjaj, ismét rákaptam a Pokémon-ra. XD Egész napom azzal telt, hogy bepótoltam magam Pokémon Diamond and Pearl (japán szinkron, angol felirat RULLZ) animéből egészen a hatodik részig (többet nem volt erőm megnézni XD). Egész jó... lenne... Ha nem ismét Ash-t látnám ugyanazokba a helyzetekben, mint régen, részemről inkább Dawn-ra lennék kíváncsi.
Rá kéne hangolodnom a tanulásra is. Szakiskolában azért mégsem csinálhatom majd azt, hogy végig szenvedem a napot, utolsó óra után hazaszenvedem magam, majd leülök a gép elé és itt pespedek egészen késő estig, majd lefekszem és másnap minden kezdődik elölről (anno ezt csináltam gimiben, "Én nem haldoklom, én így élek."). Szóóóóóóvaaaallll... Kezdenem kell magammal vmi értelmeset. Talán két hét múlva megint mehetek dolgozni (kutyaetetés RULLZ), csak pont akkor lesz egy csomó program ami érdekelne. XD ÁÁÁ! Akkor miért nem lehet semmi program, amikor nem tudok mit csinálni? :D
Másrészről pedig azon gondolkoztam, hogy hova tettem az érettségire kapott pénzem. A válasz: sok mindent vettél. Rengeteg felesleges dolgot, elsősorban. Másodsorban az értelmesebbik fele: könyvek és Nintendo DS lite. :P
Áh, mára ennyi... Megyek, lefekszem, áááálmooos vagyok... :O