A pénteki napom a sportolás jegyében telt.
Na nem valamelyik sportjáték kijátszására gondolok, hanem amolyan való világ béli igazi labdás témára. :)
Történt ugyanis, hogy kedves munkahelyem megrendezte a szokásos szabadtéri napunkat. Ilyenkor közelebbi és távolabbi munkatársak együtt töltik a munkaidőt valamilyen szervezett szabadidős tevékenységgel. Van ilyenkor sztárvendég meg eszem-iszom, dínom-dánom.
Magam részéről a következő sportokat részesítettem előnyben: tollas, tenisz, ping-pong, és egy kis foci. Mindezt megfejelve azzal, hogy reggel bicajjal mentem munkába.
Meg is lett az eredménye. Mivel nem igazán mondhatom el magamról, hogy a bicajon kívül rendszeresen űzném az itt felsorolt sportokat, szombaton olyan izomlázzal keltem, hogy járásom leginkább egy kifuserált terminátoréhoz tudta hasonlítani kis családom. Nem nagyon tudtam olyan testrészt mutatni magamon, amelyik ne sajgott volna. Annyira fájt mindenem, hogy bár kivételesen lett volna időm játszani egy kicsit, nem tudtam úgy ülni, hogy kényelmesen lássam a képernyőt.
Elég furcsa ez az egész. Ha jól emlékszem 30. születésnapom után kezdtem magamon észrevenni, hogy a testem kevésbé tolerálja a hirtelen terhelést. Ciki ez az egész, hiszen fiatalon rengeteg féle sportot űztem versenyszerűen. Mindenesetre elhatároztam, hogy megint kell valami rendszeres dolgot művelnem, mert nem lesz ennek jó vége.
Ma már kicsit jobban vagyok, így megyek is tolni egy kis játékot :)
A végére egy megjegyzés: utoljára akkor volt iszonyatos izomlázam, amikor megvettem a WII-t és az asszonnyal bokszoltunk néhány menetet! Kikészültem. :) Meg az asszony is :)