Kora délután megérkeztünk Új-Tátrafüredre, ahol a szállást elfoglaltuk. Majd egyből nekivágtunk a túrának...
A helyről, ahol megszálltunk, annyit kell tudni, hogy a Tátra azon részén fekszik, ahol nemrégiben egy hatalmas, orkán erejű szélvihar letarolta a Tátrai Nemzeti Park területét. A vihar 50 km hosszan és 2.5 km szélességben letarolta a különleges klímát és látványt biztosító tűlevelű erdő fáit.
Az út eredetileg 7 km-es lett volna, de a túravezetőnk nem javasolta, hogy megtegyük ezt a távolságot, mivel éjjel kellene visszagyalogoljunk a szállásra, és ilyenkor nagyon veszélyes az erdőben mászkálni, mivel a medveállomány elszaporodott. Az erdő kb. 400 medvét bír el, és a túravezetőnk szerint most 800 medve garázdálkodik az erdőben, amik, néha lemerészkednek a házakig is. Így hát csak 3 km-t tettünk meg. A táj - a kopársághoz képest -, gyönyörű látványt nyújtott. Beljebb érve már rengeteg szilárdan magasodó fenyőket láttunk. Útközben pihenőt tartottunk egy kis faházikónál, majd továbbmentünk egy gyönyörű szép vízesés felé, amely a Hidegpatak nevezetű völgyben zuhog.
Majd miután megcsodáltuk a vízesést visszamentünk a faházhoz, ahol megkóstoltuk a helyi specialitásokat: szlovák sajtokból sajttálat, és a finom (számomra nem mondható) borovicskát. Az illata a fenyőhöz hasonlatos, az íze meg... inkább nem részletezem. Kis idő múlva visszaindultunk a szállásunkhoz.