Szóljon a ROCK!

Nem is tudom honnan kezdjem. Talán onnan, hogy mindenképpen érdemes tudnotok, hogy én valódi gitáron is játszom. Zsenge fiatal koromban kezdtem el játszani a hangszeren. Első körben tábortűzi dalokat, amolyan énekeljük le a csajokról a bugyit stílusban. Majd jött az alternatív rock. Azért alternatív, mert nem tudtunk rendesen zenélni :) Egy zenekarban is nyomultam, de sajnos ki kellett szállnom, mert nem tudtam finanszírozni a zenélést. Ekkor még csak középiskolás voltam. Aztán eltelt sok-sok év és nem nagyon pengettem a húrokat. Majd amikor már anyagi helyzetem megengedte, vettem ismét egy villanygitárt és hozzá egy szobai multieffektet. A korg Pandorát válaszottam, mert ebben a kis kütyüben akkora sound van, hogy leesik a feje az embernek. Színpadi terveim nem voltak, tehát a célnak tökéletesen megfelelt. A gitározást is komolyabban kezdtem venni. Szorgalmasan skáláztam, tanulgattam komplett számokat. Nagy kedvenceim, mint annyi más gitárosnak Steve Vai és Satriani. Ma már ismét elég kevés időm van a gitározásra, hiszen szabadidőmben választanom kell, hogy a konzolon nyomulok vagy zenélek.

És ekkor találkozik a két kedvenc hobbi. A GH3 egyesíti a minőségi gitáros rock zenét a könnyed játékkal. Érdekes módon eddig nem nagyon ismertem ennek a sorozatnak a korábbi részeit. Vélhetőleg azért mert nem voltam konzolos. Most már viszont mindenképpen beszerzem a második részt is.

Ez itt az!

Mielőtt a konkrét élményekre térnék, sajnos meg kell említenem azt a nem elhanyagolható tényt, hogy ma kis hazánkban beszerezhetetlen a premier után több mint 1 hónappal is a komplett csomag. Néhány áruháznak meg van pofája külön a játékot 18000 kemény forintért árulnia. De amikor rákérdez az ember, hogy mégis mikor lesz pakk akkor csak néz ki a fejéből, és persze külön csak a gitárról meg ne is álmodjunk. Csak akkor miért venné meg az ember a játékot magában? Bezzeg a többi platformra hegyekben áll a cucc, de azokat meg senki nem veszi. :) Komolyan már azon gondolkodtam, hogy megveszem WII-re. Na mindegy most már nem bosszankodom. Azért szeretnék itt köszönetet mondani Ghz kollégának. Ő mindent megpróbált megtenni, hogy nekem is jó legyen :)

Akkor most nézzük a játékot. Arról nem írnék, hogy hogyan épül fel a dolog, mert erről talál mindenki számtalan tesztet, többek között ezen az oldalon is. A saját érzéseimet osztanám meg veletek. A demó verziót millió alkalommal végigtoltam. Mivel még nagyon új volt az élmény természetesen könnyű fokozaton. Attól függetlenül, hogy gitár hiányában a karral kellett játszani, és így a legcsekélyebb mértékben sem hasonlított a dolog a valódi gitározáshoz rettentően élveztem. Vélhetőleg a gondosan összeválogatott számok és a nagyon jó hangzás ami alapvetően odaszegezi az embert a demó elé. Ekkor persze még elképzelni nem tudtam, hogy a gitár kontroller használata milyen lesz. A kar esetében ugye nem kell pengetni, egyszerűen a megfelelő gombot a megfelelő pillanatban meg kell nyomni. A tremolót a jobb analóggal lehet használni. Mindentől függetlenül óriási izgalommal bontottam ki a csomagot.

Mi van a dobozban: természetesen maga a gitár vezérlő, méghozzá két darabban. Külön a test és a nyak. Gondolom a lan partykra járók örülnek ennek igazán. Van még egy heveder amely az állva történő gitározás elengedhetetlen kelléke és persze maga a játék külön fóliás csomagolásban. Néhány szó a gitárról. Valami elképesztő módon örültem, amikor anno kiderült, hogy a GH3 X360 verzióban egy fekete LP fazonú gitár lesz. Ez a fazon az egyik kedvencem a superstrat mellett. Ugye a PS2 verzióban Kramer forma van ami se nem igazi strat, se nem superstrat. A GH2-ben pedig valami explorerre hajazó fazon van fehérben. Na mármost egy rock gitáros nem mutat jól fehér gitárral. :) Szerintem egy gitárosnak soha nem mindegy a hangszer formája. Jó tudom sokan ezt egy kicsit túlzásnak tarthatják. Külön öröm, hogy a gitár fedőlapja cserélhető. Egy kis pöcök segítségével leszedhető. Már a dobozon is szerepel néhány fedőlap variáció. Kíváncsi leszek, hogy itthon mikor juthatunk hozzá. Egyébként az alap fedőlap nagyon szép fényes fekete. Egyetlen hátránya, hogy minden ujjlenyomat látszik rajta. A csomag része egyébként egy rakás matrica is, így mindenki kedvére díszítheti hangszerét. Amikor összeraktam a gitárt és jobban szemügyre vettem akkor még nem igazán éreztem, hogy hogyan fog menni a gitározás. A húrok pengetését egy fel-le billenő hosszú kapcsolóval oldották meg. Nem tudom, hogy ki hogyan használja ezt a kapcsolót, de én megszokásból a hüvelyk és a mutatóujjammal egy pengetőt tartó ujjtartással a mutatóujjam körmével "pengetek". Így akkor szoktunk játszani, ha nincs pengetőnk és a tábortűz körül ülve rock balladákat nyomunk :) Rengeteg játék után már érzem, hogy erről át kellene térnem valami más technikára, mert a műanyag billentyűről gyakran lecsúszik az ujjam. Lehet, hogy ezen a ponton nagy előnyt élveznek azok akik valódi gitáron nem játszanak. A tremoló használata megegyezik a hagyományossal. A gitár természetesen arányaiban sokkal kisebb, mint egy hagyományos hangszer, de ez nem zavaró. A nyak formája is eltér a szokásostól, de mivel itt mindössze 5 gombot kell egy "fekvésben" nyomogatni, ez is hamar megszokható.

Játék közben: Azzal kell kezdenem, hogy aki a jó rockzenét kedveli, annak mindenképpen ki kellene próbálni ezt a játékot. Azt gondolom, hogy 3 perc alatt függővé válik minden jóérzésű gémer. :) Akinek nincs semmilyen zenei előélete, nem csak gitárosra gondolok, annak célszerű könnyű fokozaton kezdeni a "gitározást". A siker garantált! Mindössze 3 gomb és a "pengető" használatával megszólal a komplett zene. És vélhetőleg ez az, ami miatt a játék zseniális, hiszen lehetek én egy baromi jó gitáros, a legritkább esetben tud az ember egy minden szempontból tökéletes bandában játszani. Márpedig a szobában magányosan pengetni nem igazán kielégítő. Ez a game viszont megadja neked az élményt. Egyrészt az eddig csak léggitározással foglalkozó júzernek már egy egyszerű hangszert is ad a kezébe, és azt az illúziót kelti a játékosban, hogy valóban ő játszik, másrészt a gyakorló gitáros, bár tudja, hogy illúzió a gitározás, de komolyabb fokozatra kapcsolva mégis izzadva, szenvedve lehet tagja egy "profi" bandának. És ez a legtöbb esetben több mint amit valaha elérhet az ember! A játszható számok is nagyon jól lettek összeválogatva. Szerintem itt is mindenki megtalálja a maga kedvencét, és természetesen van egy-két "gyűlölt" darab is. A játékmenetről sem szeretnék részletesen írni, csak annyit, hogy profin halad a könnyebb számoktól az egyre virtuózabb zenék felé a program. Én végigtoltam első körben könnyű fokozaton a karrier módot, pusztán azért, hogy megismerjem az összes elemét a játéknak. Majd közepes fokozatra kapcsoltam. Itt már akadt néhány szám ami számomra is kihívás volt elsőre. Természetesen belekóstoltam a hard és az expert módba is. Ilyen fokozatokon csak akkor érdemes játszani, ha közepes módban már rutinosan nyomod a számokat. A játék alatt bónusz számokat, hangszereket, karaktereket, stb., lehet vásárolni. Nekem az összes szám megvásárlásán felül, csak Slash és egy LP Custom volt a vágyam, amit be is szereztem. A Live-ról is lehet tartalmakat letölteni kemény pontokért. Én már áldoztam rá, szerintem megéri.

Néhány szó a hangzásról: mint már gondolom sokan tudjátok, én mindig az 5.1 fülesemmel nyomulok. Egyrészt, mert az asszony nem bírja a kiképzést, másrészt mert sokkal jobban szól így minden. A GH3 pont olyan cucc amit csak kellően hangosan lehet igazán élvezni. Természetesen a játék beállítás menüjében érdemes az effektek hangjait minimálisra venni, hogy ne zavarjon a műélvezetben. A legtöbb szám eredetiben szólal meg, de amelyik nem az is élvezetes. Röviden: ÁLLAT!!!

Grafika: ez ebben a játékban a kit érdekel kategória. Ameddig nem játszottál annyiszor egy számot, hogy már kívülről tudod, addig úgyis csak a fogólapot bámulod, míg bele nem szédülsz. Amikor pedig már eléggé otthon vagy egy nótában akkor meg elkezded beleélni magad, és a saját játékos technikádat csiszolgatod. Az, hogy közben hogyan ugrál a virtuális színpadon a banda, másodlagos.

Multi móka. Na ezt a részt még nem próbáltam, de megmondom őszintén jelenleg nem is nagyon érdekel.

Mit is mondhatnék a végén: mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, próbálja ki ezt a játékot. Ameddig a föld kerek mindig lesznek rockerek (hú ez nagyon szánalmas volt :))

Végül egy felhívás: GH2 érdekelne, ha lehet fóliás.