Teknősök , halak , tengeri malacok , papagályok , vadászgörények , és egyébb kis kedvenceink , mindenki szereti őket , sok embernek van otthon , de vajon hogy vélekednének rólunk, ha beszélni tudnának ? Ha érdekel a téma akkor kattincccsá a továbbra .
Tegnap az iwiwen böngészve rátaláltam az egyik volt osztálytársamra , akit már évek óta nem láttam , de anno jó haverok voltunk , és olvasgatván az adatlapját megakadt a szemem az egyik bemutatkozó mondatán : " Nagy állatbarát vagyok , van otthon 3 papagályom , 2 teknősöm , 1 tengerimalacom , egy kaméleonom és 5 halam "
És itt kicsit elgondolkoztam . Elgondolkoztam első körben azért , mert a srác egy átlagos nagyságú panellakásban lakik a szüleivel , plusz a miniállatkertjével együtt , hova bírja elhelyezni ezt a sok jószágot , és milyen szintű szag lehet náluk ennyi kisállat mellett . Második körben viszont a mondat első részén kezdett el járni az agyam , "nagy állatbarát vagyok" .....hmmm...tényleg ? Biztos ez ? Én saját magamból kiindulva vaklahogy kúrvára nem szeretném leéllni az életemet egy terráriumban vagy egy ketrecben , arra várva , hogy hazajön a gazdi , kivesz a cellámból és megsimogatja néha a kis buksimat , de most őszintén emberek , ezeknek az állatoknak szerintetek ez jó ? Nem az lenne a normális , hogy a saját élőhelyükön élljenek , szerezzenek élelmet maguknak , szaporodjanak , élljék mindennapi életüket ? Én mindenkinek azt javaslom , aki "állatbarátnak" tartja magát , az ülljön be pár héter a kozma utcai börtön vmelyik cellájába , és döntse el utánna , hogy ott mennyire volt jó neki . Most lehet úgy tűnik , hogy ennek az egésznek az a felhangja, hogy aki ilyen állatokat tart otthon . az rossz ember , de ez nem igaz , mert ezek az emberek általában tényleg szerettik a kis kedvenceiket (aranyosak , lehet simogatni őket , nyalja a kezed , dörgölődzik meg minden ) , nem rosszak ők , csak önzők egy bizonyos szinten , a lényeg , hogy nekik jó legyen, hogy az állatnak ez mennyire jó , abba nem nagyon gondolnak bele. És most jön majd az okos komment , de mi van akkor , hogyha nem veszünk ilyen jószágokat magunknak , mi fog történni velük ? Megmondom a frankót , nem tudom , de két lehetőséget látok : 1. túl sokan lennének és ezért valahol széllnek eresztenék őket 2.túl sok lenne belőlük, ezért elpusztítanák őket .
Szóval kis barátaink sehogy se járnak jól , de én személy szerint inkább választanám a halált, minthogy örökre elvegyék a szabadságomat .
Egy másik érdekes dolog viszont a tenyésztett állatok , közüllük is a kutya meg a macska . Nah talán a macska az egyetlen állat amit kertesházban könnyű szívvel lehet tartani , mert az macska az megy amerre akar , nem gátolja őt meg a kerítés , kedvére járhat kellhet , szaporodhat , bandázhat , meg ami még jól esik neki , és még enni is kap a gazdiéktól , szóval jó dolga van . A másik fő kedvencet a kutyát viszont nem irigylem , őket bezárják , sokszor ha kertben vannak tartva el sem viszik sétáltatni, csak ünnepnapokon , meg amikor rajtuk van a párzási időszak , akkor baszhatják szerencsétlenek a legközelebb eső fát általában , mert hát ugye ha párosodnak akkor jönnek a kiskutyák és akkor hova tesszük őket meg kiknek adjuk oda . A másik dolog ami még így közeledvén a Húsvét fele eszembe jutott a témával kapcsolatban , a nyulak esete . Nah sztem ők szopnak a legnagyobbat ebben a nagy állatbarátságban . Mert ugye ilyenkor minden kisgyerek nyuszit akar magának , a gyengeagyú szülők meg meg is veszik nekik szépen , nem gondolván arra , hogy az állatka majd szépen megnő , elkezdei megrágni a bútorkat , összeszar mindent , és ilyenkor már nem annyira aranyos a szülők szemében ezért el kell vinni valahova . De hova ? Semmi gond , a fővárosi állatkert örömmel fogodja a megunt nyuszikákat . A szülők kapva kapnak az alkalmon és már viszik is őket teljes lelki nyugalommal , mondván otthon, hogy nembaj kisfiam/kislányom az állatkertben a többi nyuszókával együtt majd jó helyen lesznek . Ez nagyon aranyos de meg kéne mutatni nekik azokat a reggeleket amikor a gondozók a fülüknél fogva ragadják meg kis kedvenceinket , és adják oda az oroszlánoknak , leopárdoknak reggelire , mert remélem azt egyik retardált seggfej szülő se gondolja komolyan , hogy ezeket az állatokat, amikből ilyenkor tucatjával érkezik majd az állatkert puszta felebaráti szeretetből etetni-itatni fogja saját költségen . Szóval érdekes dolog ez az ember-állat baráti viszony , én úgy érzem néha kissé egyoldalú , és ha kedvenceink beszélni tudnának , nem hiszem hogy túlzottan elégedettek lennének életükkel , pár kiváételtől eltekintve , és inkább maradnának ott , ahova születtek , mint hogy az emberek világában éljenek örökre .