Casual kutyák?

Egy kis Nintendogs-történelem

A Nintendogs alapvetően egy casual játék. 2005 nyarán jelent meg, háromféle kiadásban. Ezek a következők: Chihuahua & Friends, Lab & Friends, Datchshund & Friends. Az összes verzió ugyanazt a 18 féle kutyafajtát vonultatja fel. A különböző kiadások csak a kezdetben elérhető hat kutyában különböznek, később minden verzióban megnyitható minden fajta. 2005 októberében újabb verziót köszönthettünk, mely a Best Friends Edition nevet kapta. Semmi újdonságot nem hozott azon kívül, hogy a kezdeti kutyalista összetétele -természetesen- itt is más volt. Ez a változat nemigen jutott el a magyar köztudatig, nem úgy, mint az ezután következő - a Dalmatian & Friends (2006 október). Ez a változat már nagyobb példányszámban csillogott a polcokon és az sem véletlen, hogy a Nintendo pont egy dalmatás kiadást dobott piacra, de erről később.

Mi is ez az egész?

A játék lényege: egy vagy több kutya szimultán nevelgetése. Ez magában foglalja többek között az etetést, itatást, fürdetést, játszást, tanítást, sétáltatást, versenyeztetést és más kutyákkal való találkozást. Kutyánkat megfelelő részleteséggel szabhatjuk testre, mind külsőleg (nyakörvek, sapkák, szemüvegek (!) …), mind belsőleg (trükkök, versenybeállítottság…). Én például sosem teszek nakörvet a kutyámra, Rozsdásra. Meglehetősen sok dolgot megtanítottam neki (ül, fekszik, pacsi..), és legnagyobb erőssége az akadályverseny (erről később). Az egyértelmű etetés és itatás után kutyusunk következő legfontosabb igénye a tisztaság. A Nintendogsban a kutyák -akárcsak a való életben- kétfélék lehetnek: hosszú- vagy rövidszőrűek. Ennek megfelelően változnak az igényeik is, ami a sampont és kefét illeti. Ha sokáig nem mosdatjuk kutyánkat, előbb-utóbb piszkos lesz, és még utóbb bolhás is. Nem kell megijedni, ez csak annyit jelent, hogy nem mehet versenyre, amíg nem mosdatjuk meg - igen, egy sima mosdatás, és a bolháknak lőttek.. élethű.

Take it for a walk

A következő dolog a fontossági listán a kutyák mozgásigényének kielégítése, ismertebb nevén: a sétáltatás. Először csak nagyon kis sétákra vihetjük el kedvencünket, de később akár a maratont is lefuttathatjuk fele a városban. Egy séta során sok minden történhet velünk és kutyánkkal: a legjobb mind közül az, ha kis barátunk ajándékot talál. Ez eleinte nagyon nagy élvezet, de később, mikor már a harmincadik üres narancsleves üveget találjuk meg, idegesítővé is tud válni. A szükségtelen tárgyakat igény szerint a Secondhand Shop szeretetteljes eladója megveszi tőlünk, az eredeti ár töredékéért. Ez nagyon hasznos pénzszerzési lehetőség azoknak, akik nem szeretnék kis kedvencüket versenyeztetni (a versenyekről is később). A sétáltatás másik előnye a Discount Shop. Ennek neve magáért beszél, de azért leírom: ebben a boltban mindent alacsonyabb áron kaphatunk meg. A harmadik fő esemény pedig egy sétálás közben az, ha kutyusunk egy másik ebbel találkozik. Ilyenkor legtöbbször megugatják egymást, vagy közösen sétálgatnak kicsit, netán összevesznek.

Az okos kedvenc

Egy okos „nintenkutya” impozáns tud lenni a haverok előtt, ezért aztán fontos, hogy kutyánk tarsolyában mindig ott legyen néhány egyszerűbb mutatvány (pl. ül)… vagy néhány nehezebb (pl. ugrik). Ezeket felettébb egyszerű megtanítani, viszont kitartást igénylő feladat. Először is el kell intéznünk, hogy kis barátunk megcsinálja az adott trükköt, tehát például adjon egy pacsit. Ilyenkor a touch screen jobb felső sarkában megjelik egy kis villanykörte, amit ha megnyomunk, és belemondjuk a (tetszőleges) parancszót a mikrofonba, majd pedig ezt a folyamatot szinte végtelenszer megismételjük, kutyánk előbb-utóbb megtanulja az adott trükköt. Az igazi élvezet azonban nem ebben rejlik. Léteznek ún. combo trükkök, amiket két másik mutatvány megfelelő sorrendben való végrehajtásával csinálhatunk meg. Ilyen például a hátraszaltó (!). Ehhez először ültessük le a kutyát, majd mondjuk neki, hogy ugorjon fel - az eredmény egy backflip lesz.

End dö vinnör iz...

*A már említett Secondhand Shopnál nehezebb, de sokkal hatásosabb pénzszerzési módszer a versenyeztetés. Kis kedvencünk háromféle versenyszámban mutathatja meg, mire képes. Ezek: „frizbielkapás”, akadályverseny és az engedelmességi verseny. Mindegyik versenyszámon belül ötféle nehézségi fokozattal fogunk találkozni, és ezekkel együtt természetesen a pénzdíjazás is arányosan növekszik. Elöljáróban fontos még megjegyeznem, hogy egy kutyával egy nap csak háromszor mehetünk versenyre, ezért célszerű átgondolni, melyik versenyre „pazaroljuk el” a lehetőségeinket.

A frizbis verseny teljes egészében a kutya és trénere összehangoltságáról, a kutya képességeivel való tisztában levésről és a pontosságról szól. Ennek a versenynek szinte lehetetlen sok gyakorlás nélkül nekikezdeni - persze lehet, de ki akar rögtön elsőre csúfosan leégni a mezőny utolsójaként? Senki. Ezért aztán aki úgy érzi, hogy ő (és virtuális kedvence) bizony a frizbiversenyre születtek, hát irány a park, ahol a szép zöld fűben gyakorolhatják a színes korong eldobását vagy éppen visszahozását.

A második versenyszám az akadályverseny. Ezen verseny kimenetele nagyban függ a kutya idegi állapotától. Ha a kutya ideges, össze-vissza fog rohangálni az akadályok között és szinte biztos, hogy a rossz lécet ugorja át vagy éppen rossz oszlopok között szlalomozik. A megoldás? Megszoktatás. Rendszeresen menjünk el kedvencünkkel a legközelebbi (és az egyetlen) tréningközpontba, így az akadályok látványa nem lesz neki új és nem fog tanácstalanul ugrándozni. Talán hülyeség, de én egy kicsit játszom is vele verseny előtt, hogy jobb kedve legyen. Eddig bevált…

Befejezésül jöjjön az engedelmességi verseny! Ha azt mondtam, hogy a frizbis versenyben nehéz eredményt elérni kitartó gyakorlás nélkül és az akadályverseny is megszoktatást igényel, akkor most azt mondom: az akadályversenyzés fizikailag lehetetlen hosszas kitartó tanítás és gyakorlás nélkül. Itt ugyanis betanult mutatványokat kell bemutatni, amiket maga a betanulás nélkül… hát… nehéz megcsinálni. Ha rám hallgat a kedves Olvasó, ezt a fajta vetélkedést hagyja a francba, és inkább az akadályversenyben próbál szerencsét. Az a biztos. :)*

Több Nintendogs, több kutya

*Ez volt a játék single player része. De van ám itt nekünk egy multiplayer szekció is, amely maximum két ember szimultán kutyázását teszi lehetővé, feltéve, ha mindkettejük rendelkezik a Nintendogs bármelyik verziójával. Itt jön a lényeg: a multiplayer rész, azon felül, hogy ketten simogatják egyszerre a kutyákat, arra jó, hogy segítsünk a haveroknak, és viszont. Ezt többféle módon megtehetjük. Kezdetnek ott az ajándékozás: mielőtt kapcsolódnánk egy másik kutyához (nem félreérteni..), a játék felajánlja annak lehetőségét, hogy egy tárgyat magunkkal vigyünk, és azt a másik kutyának/gazdinak adjuk. Ezen felül van még egy speciális kutya-unlockoló lehetőség. Tegyük fel, hogy nekem nem lehet pudlim. Multizok hát egy másik gyerekkel, úgy, hogy ő a pudliját hozza a találkára, és voilá: máris lehet pudlim!

A multiplayer szekciónak van egy sajátossága. Hiba, vagy nem hiba, mindenki döntse el magának. Arról van szó, hogy a két játékos DS-én egymástól teljesen függetlenül megy a játék, nem úgy, mint pl. a Call of Dutyban, ahol ha te mozogsz, azt a másik játékos is ugyanúgy látja. A Nintendogsban nincs ilyen szinkronizálás, sőt! Az sem számít, ha a másik játékos kilép - a te DS-eden ugyanúgy ottmarad a kutyája… Nintendo, ezt azért jobban is meg lehetett volna oldani...*

"Achievementek"

*A cikk végére hagytam a játék kihívásait. Ha a Nintendo DS támogatna egy, az Achievement-rendszerhez hasonló szisztémát, a Nintendogs egyike lenne a száz százalékra legnehezebben kitolható DS-játékoknak. Annyi az unlockolható kutya, megnyerhető verseny és felszedhető tárgy, hogy azt felsorolni is nehéz. Ha viszont tényleg beszélhetnénk acsikról, a „Get the Dalmatian breed” és a „Get the Jack Russell Terrier breed” mindenképpen a legnehezebbek közé tartoznának. Hogy miért? Azért, mert ezek unlockolása csakis a szerencsén (vagy egy Nintendogsot keményen toló haveron/rokonon) múlik. Mindkét faj megnyitásához egy speciális tárgyat kell megszereznünk, ami kétféleképpen történhet meg: séta közben (ez nekem két éve nem sikerül…), vagy multiplayer támogatással. Utóbbi azt jelenti, hogy a húgom elhozza nekem a dalmata speciális tárgyát (Fireman's Hat), én megkapom a fajtát a boltban, majd visszaadom neki a sisakot. Ehhez persze kell egy második személy, aki vagy hardcore kutyanevelő, vagy hardcore mákos. (Ezért dobott a Nintendo pont egy dalmatás kiadást piacra... nincs mindenkinek ilyen "második személye" és/vagy ekkora mázlija.)

Ha valaki az összes kutyafajtát/lakást meg kívánja szerezni, akkor is kétféle módszer közül választhat: az egyik a már leírt „speciális kutya-unlockoló lehetőség” (lásd: multiplayer rész), a másik a Trénerpontok gyűjtése orrvérzésig (és tovább). Meg sem kell mondanom, melyik az egyszerűbb… vagy?

Mindent összevetve a Nintendogs egy casual játék, amelyben azonban a tízéves kislányokon kívül a fogékony hardcore réteg is megtalálhatja számításait. Kipróbálásra ajánlom.*

9