Super Smash Bros. Brawl - Teszt

Mindenki emlékszik még a Nintendo 64 talán legjobb verekedős játékára? A HAL Laboratories által fejlesztett Super Smash Bros. összesen tizenkét szereplőt és tíz pályát vonultatott fel, mégis más volt, mint az eddigi bunyós játékok. Bevezette a „százalékos” rendszert. Ez merőben különbözött az addig látottaktól: a játéknak nem akkor volt vége, ha az egyik fél életcsíkja megszűnt létezni, hanem ha az említett fél kiesett a pályáról. Ezt a kiesést segítik a százalékok - minél magasabb a „százalékod”, annál jobban repülsz. A játék nem teljesített rosszul kritikusok szemében, de kétségkívül a kasszáknál volt nagyobb sikere: a GameSpot 7,5, a Nintendo Power 7,7, az IGN 8,5, míg a Famitsu 31 pontot (a maximális negyvenből) adott rá. Metacritic átlaga 79 százalék. A Super Smash Bros.-ből Japánban és az USA-ban nagyjából ötmillió darab fogyott el - ez a nem kis szám akár a későbbi GameCube verzió predesztinációjának is tekinthető.

A második rész 2001-ben (Európában: 2002) rendre meg is jelent, és a Super Smash Bros. Melee nevet kapta. Rengeteg tartalommal bővitették a sikeres formulát: több (26) szereplő, több (29) pálya, több kihívás, event matchek, adventure mode, speciális harci feltételek (pl. kétszeres sebzés, vagy lassított idő), trófeák (293 darab), satöbbi. A játék talán egyedül az EDGE tetszését nem nyerte el: a brit lap egy hatossal jutalmazta a HAL munkáját. Az IGN 9,6-ra, a Famitsu 37-re, a GameSpot 8,9-re értékelte a játékot, amely mai napig a legjobban fogyó GameCube játék - több, mint hétmillió eladott példánnyal.

Nem volt hát meglepetés, amikor a Nintendo jóval a 2006-os E3 előtt bejelentette a Super Smash Bros. Wii verzióját. Május 10-én megkaptuk az első trailert, amiben meglepő módon Solid Snake is szerepelt. A Super Smash Bros. Brawl tehát az első olyan Smash játék, amelyben third-party karakter is szerepet kap. A masszív verekedés a először a japánoknál (2008 januárjában) vette kezdetét, mi csak jóval később, júniusban kaptuk meg a játékot. Ha a Melee a tartalom királya volt GameCube-on, ez a megtisztelő cím a Wii-n a Brawlt illeti. Egyértelműen.

A Super Smash Bros. Brawl alapja egyszerű: üsd ki ellenfeled a pályáról. Hogy hogyan? Az rád van bízva. Támadások és tárgyak széles skálája várja, hogy az egyszeri játékos kihasználja. Minden karakter többféle támadással rendelkezik: alaptámadás földön és levegőben, speciális támadások, megsemmisítő csapás (smash attack), valamint az ellenfél elkapása és eldobása. A szereplők fejenként négyféle speciális támadással rendelkeznek, melyeket a Control Stick egy megadott irányba tolásával (vagy éppen középen hagyásával) és (alapértelmezésként) a B gomb megnyomásával indítványozhatunk. A Fel+B támadást érdemes külön említeni, hiszen ez kettős célt szolgál: a támadáson kívül segíti az támadó visszajutását a pályára, ha a kiesés szélén áll. Ezeken felül van még a védekezés is, ami szintén eltér a megszokottól. Használatakor hősünk körül egy egyre szűkülő energiaburok keletkezik, ami megvéd a támadásoktól - egészen addig, amíg el nem múlik. Ha viszont túl sokáig védjük vele magunkat, a fagyi visszanyal, és szereplőnk rövid időre elszédül. Ilyenkor nem mozoghatunk, tökéletes célponttá válva ezáltal az ellenség számára. Újdonságként vezeti be a Brawl az úgynevezett Ultra Smash-t. Ez minden szereplő legeslegdurvább támadása, ami ritkán végződik kiesés nélkül. Meglepő módon egy tárggyal lehet előhozni. Ezen tárgy a Smash Ball, és addig kell ütni, amíg nem lángol a karakterünk. Ha már lángol, az ellenség elkezdhet félni…

A smash attackok kivitelezését a Nintendo 64-es verzió óta mindig megkönnyítették a nem annyira hardcore játékosok kedvéért. A Meleeben elég volt a C-Sticket tologatni, itt pedig mi más is lehetne a könnyítés, mint a Wii Remote rázása? Hála Istennek ez a funkció azonban kikapcsolható, mert őszintén szólva nem nyerte el a tetszésem, a „klasszikus” irányítás sokkal praktikusabb. Apropó irányítás: a Brawlt négyféle kontrollerrel játszhatjuk, ezek pedig: Wii Remote, Wii Remote + Nunchuk, GameCube controller, Classic controller. Jó pont, hogy a HAL-nál gondoltak a régi smashezőkre is, akik nem feltétlenül szeretnének áttérni a Wii Remote-os irányításra (bár nagyon jóra sikerült). Még egy jó pont, hogy a gombkiosztást teljesen személyre szabhatjuk.

Szereplők? Ó, abból bőven van. 36, hogy számszerűek legyünk. Ehhez azonban még nyugodtan hozzáadhatjuk Zero Suit Samust (akit a normál Samus Ultra Smash-ével hozhatunk elő), és Shiek-et (Zeldával Le+Special), bár a lista már nélkülük is elképesztő lenne. Mariotól, Linktől és a többi híres szereplőtől kezdve Ganondorfon és Captain Falconon keresztül egészen R.O.B.-ig. A sorozat történetében először két third-party szereplő is verekszik - név szerint Snake és Sonic. A karakterekről alapvetően elmondható, hogy a balansz jó. Minden harcosnak megvannak az előnyei és hátrányai. Kirby repül, Ganondorf bivalyerős, Sonic gyors satöbbi. Hogy egy kicsit a külsős karakterekről is beszéljek, Snake személyes kedvencem. Gyors, erősek a támadásai, és az Ultra Smash-e elől nincs menekvés. Sonic viszont valami hihetetlen gyatrára sikerült. Addig oké, hogy ő a leggyorsabb szereplő, de ez nem kompenzálja azt, hogy a támadásai lényegében ugyanazok (Pörgés 1, Pörgés 2, Pörgés X..), azt meg végképp nem, hogy ezek a támadások egytől-egyig gyengék és a karakter jóformán kezelhetetlen. Ezen még csiszolni kellett volna.

A Super Smash Bros. karakterkészlete persze nem áll kezdettől rendelkezésre. Meg kell nyitni azokat a harcosokat, és nem mind gyerekjáték. Két lehetőségünk van: teljesítünk egy speciális követelményt vagy megadott számú meccset lejátszunk. Ez a rendszer jól el lett találva, alig van könnyen nyitható karakter, de mégsem megcsinálhatatlan egyik sem.

Miután az alapokról eleget írtam, áttérhetünk a játék új egyjátékos módjára, a Subspace Emissary-re. Az első Smash mindössze egy Classic móddal szolgált a magányos játékosok számára. Ezt az utód aztán kiegészítette az Adventure és All-Star módokkal. Joggal maradt a játékosokban azonban hiányérzet: ezek nem single player játékok voltak, hanem multiplayer játékok AI ellen. Eget rengető újdonságot persze a Subspace Emissary (innentől: SSE) sem mutat, de azért jobb, mint az elődei. Sok karakter, sok pálya, történet. Bizony az is van, ha nem is Dan Brown vagy hasonló minőségben. A mód egyébként egy egész jó platformer, változatos, szerethető. Kis túlzással külön játékként is eladhatták volna, igaz, akkor biztos nem 9 fölött kapott volna fűtől-fától, mint így a teljes játék teszi. Az SSE azonban nem csak szimplán single player módja a játéknak. A karaktereket is így (is) nyithatjuk meg, persze csak miután a történetben kellően előrehaladtunk.

Ha az összes egyjátékos módot részletesen kivesézném, az olvasó már itt abbahagyná a teszt olvasását (már ha eljutott idáig), ezért aztán csak röviden említem meg őket. Classic mód (standard meccsek egymás után), Event meccsek (speciális feltételek és/vagy cél, pl. Pikachuval zúzz porrá pár másik Pokémont), Stadium (ezen belül találtatik a Target Smash, a már a Melee-ben is népszerű Home-Run Contest és a Multi-Man Brawl) és Training (nem szorul magyarázatra).

Ennyi lenne a játék,… ha nem pakoltak volna bele még egy tucatnyi extrát. Az Xbox 360 nagy vonzereje az Achievement-rendszer, amelyet egyre több nem boxos játék is használ. Így tesz a Super Smash Bros. Brawl is. 128 „acsi” vár megnyitásra, ami, akárhogy is számoljuk, komoly teret ad a hardcore hajlamok kibontakozásának. Ezen felül vannak még gyűjthető trófeák, matricák, zeneszámok, szóval van miért bunyózni órákon át. A játékban helyet kapott egy pályaszerkesztő is, ami szintén jóra sikerült. Elsőre nincs benne túl sok építőelem, de ehhez később két „kiegészítőcsomagot” is kapunk, megfelelő mennyiségű pályakészítés ill. készített pályán való játszás után. A hardcore brawlerek paradicsoma egy saját pálya, amit ráadásul online meg is oszthat az ember, így ez a rész nagy pluszt érdemel.

Apropó online.. tesztem befejezéseként szólnék erről is pár szót. Ez az első online Smash játék, ahogy a Wii első (és egyetlen) online verekedős játéka is. Sajnos ez a mód még gyermekbetegségekben szenved. Kezdetnek ott az ellenfél lassú megtalálása. A lassú itt 2-3 percet jelent, ami meglehetősen sok, pláne úgy, hogy egy átlag meccs két perces. Spectatorként (külső szemlélő) is részt vehetünk a bunyóban. Így lényegesen gyorsabb is a csatlakozás (viszont nem tudunk játszani xD). Az IGN stábja Los Angeles és San Francisco között (400 mérföld) nem érzékelt lagot. Nos, én igen, de annyira nem számottevő mértékben. Mindazonáltal kétségkívül jól jönne egy patch a játék ezen részéhez, mert az online a játék „gyenge pontja” (már ha van olyanja).

Magamat idézem: elképesztő mennyiségű tartalom, szemet gyönyörködtető grafika, játékkal eltöltött órák százai. Egy szó, mint száz: a HAL Laboratories megcsinálta minden idők egyik legtartalmasabb (és legjobb) játékát.

9,8. Csak az online hiányosságok miatt.