Metal Gear Solid 4 teszt.

METAL GEAR SOLID 4 : Guns of the Patriots TESZT

Hát hol is kezdjem? Talán ott, hogy soha nem gondoltam, hogy egy játékról ennyire nehéz lesz spoilerek nélkül beszélni. Pedig az MGS4 egy ilyen játék, szinte a levegőről beszélek, ha nem érintek meg néhány történetfoszlányt, mindenesetre most megpróbálom ezeket kerülni.

Azért néhány szót elmondok arról, hogy mégis mi történik az elején. A Közel-Keleten járunk, egy PMC-k által uralt hadszíntéren. A PMC-k olyan katonai hatalmak, tulajdonképpen zsoldosok amik magánkézben vannak. A PMC katonák testében kis mikroszkópikus chipek,"nanogépek" vannak amik azonosítják a fegyvereiket, képesek megszüntetni a stresszt, élesítik az érzékszerveiket és néhány egyéb dolgot is képesek megfigyelés alatt tartani. Ez az egész rendszer a Patriots által van megfigyelve és irányítva. A "nemzetőrök"; kamionján érkezünk meg a csatatérre Öreg Snake képünkben. Bizony Snake öreg valószínűleg már csak hónapjai vannak hátra, pedig 2014-ben még csak 42 éves lenne. De hát Snake klón és ennek megfelelően egyszercsak érthetetlenül elkezd öregedni. Snake megtört, gyengélkedik és már félig-meddig elment a kedve ettől az egész világmegmentősdi élettől. Jah és, hogy mit is keres Snake a Közel-Keleten ? Illetve inkább kit? Az ok amiért Snake-t visszahívták még egy gyaníthatóan utolsó küldetésre, csupán egy dolog: Megölni Liquid Ocelotot, akinek a terve, hogy átveszi az irányítást a Patriots és ezzel a Világ fölött.

Szóval röviden egy ilyen helyzetbe csöppenünk bele a játék elején. Snake öregsége azonban nincs kihatással a játék közbeni erejére. Viszont öreg Snake pszihéje meglehetősen belefáradt már a világmegmentésbe így könnyen elfárad, és Snake nem tud a csatára koncentrálni. Például a célzás szinte lehetetlen a Psyche csík nélkül, ami itt is az életerőnk alatt található hasonlóképpen az MGS3-ban a staminához. A sok lövöldözés és bekapott lövés rohamosan csökkenti a csíkot, amit különféle gyógyszerekkel vagy éppen Playboy magazinok nézegetésével tudunk visszatölteni.

Fontos megemlíteni, hogy a játék fejezetekből áll (nagyjából 3-4 órásak), és ezek között a játék mindig installál, az első nagy install 8 perces, és körülbelül 4,5 gigát pakol a HDD-re, míg a fejezetenkénti installok 2-3 percesek, nagyon stílusosan megoldott töltőképernyővel. Szerintem nem zavaróak mindenestre talán ez az egyetlen negatívum amit fel lehet hozni a játék ellen.

Természetesen van Codec, amin Otacon és Rose segít minket, ám néha egy-két váratlan szereplő is hozzá kíván szólni munkánkhoz. (Utunk során találkozunk olyan régi jóbarátokkal mint Raiden vagy Meryl)

Küldetésünk elején találkozunk Drebin-el aki tulajdonképpen ID fegyverek függetlenítésével foglalkozik (hogy ne csak az adott PMC hanem bárki használni tudja), valamint tőle tudunk fegyvereket (lőszert is) vásárolni, amikből egyébként számtalan félét-fajtát árul. Drebin a főmenüből érhető el szóval nem kell, minden egyes ilyen alkalomkor felkeresni. Ez nem túl valószerű, cserébe viszont játék közbe nagyon jól használható megoldás. Néhány szó a harcrendszerrel: A célzás kellően pontos, könnyed, a CQC (közelharc) az MGS3-hoz hasonlóan itt is szerepet játszik, csak megtoldották néhány plusz mozdulattal.

A játék fontos, talán legfontosabb szerepe az álcázás, rejtőzködés. Ennek megfelelően van nekünk OctoCamo felszerelés, ami tulajdonképpen nem jelent mást minthogy, Snake ruhája akármilyen felület textúráját képes felvenni. Például ha kockás a padló Snake ruhája is olyan színű, alakú kockákkal lesz tele. Szintén MGS3 hagyomány a százelékmutató a jobb felső sarokban, ami minél jobb az álcánk annál több százalékot mutat, annál nehezebben vesz észre az ellenfél. Otacon jóvoltából kapunk meg egy Snake eye nevű kütyüt, amit Snake bal szemére illeszt. Ez mutatja a térképet, az épen körülöttünk mászkáló ellenfeleket, a célt ahová mennünk kell, átváltható távcső és éjjellátó módba is. Kapunk tőle meg egy Metal Gear Mark II nevű kis robotot, ami nagyban hasonlít nagyobb testvéreire. Mindig velünk fog tartani habár tökéletes álcája miatt nem láthatjuk mindig. Átvehetjük az irányítását ilyenkor tökéletesen alkalmas, az ellenség mögé lopózva annak elkábítására egy kis áram segítségével. A lopakodást segíti a körülöttünk lévő úgynevezett fenyegetettségi gyűrű, ami egy kör alakú áttetsző gyűrű. Azon a ponton elkezd hullámozni, vagyis inkább egy hullámot létrehoz, ahol körülöttünk ellenség van. Ezenkívül kapunk még a kis MG-hez egy szériatartozék altatópisztolyt amit senki sem hall meg. (Ellentétben a hangtompítós pisztolyokkal amik "forgalmasabb" helyeken egyből 99-es Cautiont okoznak)

Beszéljünk kicsit a játék audióvizuális részéről. Kezdjük a zenékkel. Ez már a 3. rész aminek zenéjét Harry Gregson-Williams írta. Ennek megfelelően a zene tökéletes lett ismét. Sőt van néhány szám ( pl. a Father and Son és a Metal Gear Saga második fele) amik az MG történelem legjobbjai között biztos helyet érdemelnek. Olyan muzsikák csendülnek fel helyenként a játékban amiktől önmagukban libabőrös lesz az ember. A szinkronhangok továbbra is tökéletesek, pláne David Hayter utánozhatatlan hangja. És ami a legdurvább: a grafika. Hát ezt elég nehéz szavakkal leírni. Soha semmilyen játékban nem láttam ehhez foghatót, Oké 1-2 gyenge textúra akad, de MGS szokáshoz hűen az emberek annyira kidolgozottak és valóságosak, hogy szerintem arra még a videójáték történelemben nem volt példa. Szinte élnek, szinte eggyé tudunk válni velük. Az utolsó szempilláig, könnycseppig, ráncig, anyajegyig minden 100%-ig ki van dolgozva. Nem beszélve természetesen arról hogy szinte minden hajtincsük képes mozogni ha a szereplők megmozdulnak, vagy fújja a hajukat a szél. A kamera néha megfagy, néha sáros lesz, néha vizes, néha zörgeti a leveleket. Szerintem ilyen szintű kidolgozottságot, pláne a szereplők esetében, még nem fogunk látni 1-2 évig, de talán megkockáztathatom, hogy a következő Metal Gear-ig. És a csattanó hogy amikor azt hiszed már mindent megmutatott a motor, akkor az utolsó csatánál rájössz, hogy nem, ugyanis ott valahogy még durvábbnak tűnik az egész, és tényleg régebbi animációs filmeket alázó grafikáról beszélünk. Természetesen minden videó a játék grafikus motorját használja tehát néha találkozunk "megfordul a kamera és máris mi irányítjuk" részekkel

Ha már a Bossoknál tartunk, van itt nekünk a Beauty and the Beast unit, ami meg fogja nehezíteni a továbbjutásunkat. Kívülről mindannyian szörnyetegek, gyilkológépek a páncél alatt pedig gyönyörű lányok, akik valamiképpen kiskorukban kerültek kapcsolatba a halállal, háborúval. A hangjukat egyszerre egy torzított mély férfi és egy magas női hang mondja. Meg kell mondjam nem sok hátborzongatóbb hangot hallottam életemben. A B&B négy tagja: Crying Wolf, Laughing Octopus, Screaming Mantis, Raging Raven. Mindegyik meglehetősen jó bossfight, pláne Screaming Mantis-é. Kis spoiler ugorj a köverkező bekezdésre ha nem akarod olvasni: De persze a legnagyobb Bossfight Liquid ellen van a végén, én speciel megszavaznám a "Best bossfight of all the time"-nak. Hihetetlen epikus méreteket öltő félórás harc ami felöli az egész Metal Gear történelmet, szinte minden ütés látványosan belassítva, mintha valami eszméletlen jó film utolsó harcát néznéd, csak éppen ezt te magad játszod. Két öreg mítosz harcol az utolsó leheletig; Utolérhetetlen.

Természetesen még rengeteget lehetne írni a játékról, de úgy érzem a végére értem ennek a kis elemzésnek. Úgyhogy valamit mondanom kell értékelés címén. Tulajdonképpen az egész egy nagy interaktív videó, egy legendás hős utolsó küldetése, egy 21 éves történet méltó, teljes lezárása. Az én szememben a "Minden idők legjobb játéka" címet viselő 11 pontos MGS3-ig talán, nem ér fel, ezek után talán semmi nem is fog, de ettől függetlenül egy több mint nagyszerű játék. Persze az MGS-t nem lehet függetlenül értékelni, mivel nem csak egy játék, jóval több annál, az érzelmekre hat, amik nem függetlenek. Szóval az én ÖSSZPONTSZÁMOM 10/10.(Hozzá kell tegyem, hogy az MGS4 kegyetlenül megköveteli az előző részek elég nagyfokú ismeretét, ezek nélkül messze nem annyira érthető a játék, szóval aki nem ismeri minél előbb pótolja, vagy vonjon le legalább 1-et magának az öszzpontszámból, és persze írjon be magának egy nagy fekete pontot). És megint át kellett értékelnem a világot mint ahogy minden MGS-nél: Nem minden az elcsépelt, szánalmas, ötlettelen piaci játékokról/dolgokról szól, bizony vannak még szép és igaz dolgok; Köszönöm Kojima mester!