Nemrég sikerült szert tennem a Gears of War játék nagy sikerű folytatására és erről írnám le a tapasztalataimat.
Kezdjük is az előzménnyel: Adott volt Sera, a Földhöz nagyon hasonlító bolygó és ott volt egy csodás anyag az Imulzió aminek a hasznosítása előidézte a Pendulum háborút ami cirka 79 évig tartott, aminek a végén a COG került hatalomra, röviddel rá jöttek a Sáskák és kiirtották szinte a teljes emberiséget - amit az első részben hiányoltam pont ez a sztori volt, nem tudtuk meg miért támadnak a dögök - csak Jacintó fennsík tudta tartani magát, hála a gránit talajnak. Ebben a részben már kaptunk egy tökéletes történetet, minden elmeséléssel, különös fordulatokkal és nagy meglepetésekkel. És itt jövünk mi a képbe a Delta osztag, akiknek sikerült egy erőteljes gyomrost bevinni a sáskáknak a Fényárbombával. Na de elég a töriből kezdődjön a játék!
A külcsín tényleg etalon konzolon, nem sok játék érte el ezt a grafikát. Amit az Unreal Engine 3 a képernyőre pakol, azt nehéz leírni szavakkal, javítottak sok dolgon, a fedezékrombolás (persze mértékkel) nagy hangulatbomba a játéknak, jó hogy beletették a D.M.M motort. Az árnyékokat, a színeket nagyon finoman és pontosan megcsinálták. Ami kivetni valót tudnék említeni, ha távolodsz a rendes harcmezőtől, akkor már egyre kevésbé tudod rombolni a környezetet vagy csak golyónyomok maradnak. Ami külön tetszett amikor a Hasadékféregben szívműtétet hajtottunk végre, akkor látszódott a vér a páncélzaton, sajnos csak mellig lett véres a felszerelésünk, de ez miatt kárpótol minket a pálya végén lévő átvezető.
Audio: A szinkronhangok tökéletesen beleillenek a szereplőkbe, tökös Gearsek hangja, és a Sáskakirálynőé akinek a hangja még Galadriel úrnőé volt a Gyűrűk Urában. A hangeffektek nagyon jók, fegyverropogás, esőhangok nagyon élethűek, ami itt nem tetszett, az a 3. felvonásban lévő jégesős pálya jól lett volna hallani, hogy kopog a tetőn a jégdarabok hangja.
Játékmenet: Az egyben lévő atombiztos alapokat csak tökéletesre csiszolták, de sajnos maradt benne 1-2 bug pl: amikor Marcus átugrik a fedezéken, de visszamászik még egyszer és ettől benyalunk egy kis ólmot, nálam nagyon ritkán fordult elő, 3 végigjátszás során kb 5x.
Ugye a fényárbombával megpusztultak a Kryllek amit nem sajnálok :), de azt nem értettem, hogy hova tűntek a Berserkerek, amiket nagyon hiányoltam a 2. részből, emlékszem milyen jól elszórakoztam ezekkel a vak szörnyekkel az első részben. :D
Az MI nagyon jóra sikerült sokkal okosabbak a csapattársak és az ellenségek, mint voltak az elődben. És végre nem csak a csapattársak kerülnek földre, hanem mi is így nem lesz vége egyből a játéknak, újból feltámasztanak minket, vagy ha ellenség van mellettünk, akkor nagy eséllyel a vasbetétes lesz az utolsó kép amit látunk az arcunk felé közeledve. :D persze ez a kijelentésem érvényét veszti az utolsó kettő nehézségi fokozaton, ahol szimplán meghalsz.
Az Kentaurt, a Reavent és a Brumakot irányítani valami fenomenális érzés, kedvenc pályáim között van mind.
És a sorozat védjegyét nem hagyom ki Marcus ˇFavágó" Fenix Lancerét amit már 2 irányból is használhatunk, eddig ha hátulról akartuk fűrészelni, akkor a Sáska megfordult és úgy kapta a fűrészfogakat, de mér hátulról a derekába tolva kapja az érzést, ami nagyon jól néz ki, főleg ha 2-n aprítunk 2 irányból egy Sáskát.
Nem a leghosszabb játék 12-13 órán belül kényelmesen kijátszottam, de nem is kell hosszabb, mert akkor már ellaposodik a játék, így meg kaptunk egy adrenalinbomba, kicsit rövidecske, atom játékot.
Akit semmiképpen se hagyok ki az Carmine, aki ismét feltűnik, persze nem Anthony, hanem öccse Ben, de ő most nem fog headshotot kapni egy snipertől, hanem szimplán kibelezik. Kár, hogy meghalt, nagyon bírtam.
Ez minden amit tudtam írni a játékról, ami tökéletes folytatás az előd után.
És aki azt mondja, hogy csak GoW 1,5 az menjen inkább Simsezni, az neki biztosan jobban fog tetszeni.
A játék pedig 95 % érdemel nálam.