Folytassuk a gondolatok boncolgatását...
Ott tartottunk,hogy felvetettük magunknak a pár kérdést. Mi a fejlődés, miért fejlődünk s hova is fejlődünk ? Ma találkoztam egy nagyon jó barátommal. S egy érdekes úttat nyitott meg a fent említett kérdések megválaszolására. Szerinte a cél és a fejlődés nem létezik egymás nélkül. Ez egy érdekes mellékvágány lesz, de kicsit nézzünk szét erre fele.
Tegyük fel cél és fejlődés egymás részei. Akkor mondhatjuk azt,hogy fejlődés a cél eredménye. Vagyis ha elérjük a célt akkor a fejlődtünk. Ennek azonban ellentmond az, hogy cél nélkül is tudunk fejlődni tételünk , melyet úgy gondolom erős érvvel támasztottunk alá. Azzal egyetértek,hogy a fejlődés egyfajta rész-,végeredmény. Tehát Én szerintem a fejlődés a tapasztalatunk rész- s végeredménye. Kezdünk mélyebbre ásni, mint télvíz idején a Sarki farkas a pocok után.
Fejlődés a végeredmény, akkor az út, a tapasztalat. Így az egész emberiség úton van születése óta. S nincs olyan ember ki ne tapasztalna. De itt említsük meg,hogy a fejlődés nem csak előre mutató lehet, hanem visszafelé is mutathat.
Ezt nevezzük negatív fejlődésnek. Ember válogatja mennyit hasznosít a megtapasztalt dolgokból, történésekből, s ez hogy hat rá. Ettől is változatosak vagyunk ,mert ami egyikünknek előre fejlődés, az másik embernek ellentétes értelmű is lehet. Így életünk motorja a fejlődés, de az üzemanyaga nem a cél, hanem a tapasztalat.
Miért fejlődünk, vettem fel ezt az érdekes kérdést ? Erre nincs válaszunk. De ha abból indulunk ki,hogy a fejlődés a motor akkor ez sosem áll le, s nem találunk egyetlen racionális okot sem a fejlődés miértjére. Hisz az üzemanyag - tapasztalat - sosem fogy el. Így fejlődésünk egyetlen oka az állandó tapasztalat. De ez nem általunk irányított dolog, így nem is állíthatjuk,hogy ez a miért kérdésünkre a válasz. Lehet-e nem tapasztalni, s ezáltal elkerülni a fejlődést ? Pottyan elébünk a kérdés. Ez lehetőséges, de csak időszakosan. S talán észre sem vesszük,hogy nem tapasztaltunk.
Olvastam múltkor egy szösszenetet, melyből kiderül hogy a tapasztalat maga az evolúció. Ez a tétel azért ragadta meg a figyelmemet, mert ugye ha feltesszük tapasztalat -> fejlődés -> evolúció, akkor sokak hitét kérdőjelezzük meg. Hisz egyesek hisznek az állandóságban. Miközben fentebb leírt folyamat a változásról szól. S tök mindegy mely irányúról beszélünk ebben az esetben. Ha az evolúció a fenti tétellel tudjuk leírni, akkor a cél csak berajzolja az útvonal állomásait. Amire alapban nincs szükségünk, hisz fejlődésünk során rohangálunk ide-oda, mint Győzike a szavannán a zebrák után.
S hova fejlődünk, ami a végső kérdésünk ebben a vonal vezetésben , s a válasz biztos nem 42 lesz. Jó barátom - fentebb említett - szerint a hova kérdésre a választ a cél írja le. Ergo a cél amely megadja nekünk az állomásokat, jelzi az elágazásokat. Az út szélén elrejtve jelzi mennyit, mikor fejlődtünk. Bár itt megint kérdőjel kerül az előző bejegyzésben felállított tétellel szemben. Jelesül azt,hogy cél nélkül is tudunk fejlődni a tapasztalat segítségével. De az ellentmondást könnyű feloldani, mint józan életű kőművest találni. Mert az út egyben a tapasztalat is. Hisz az,hogy mi mennyit fejlődtünk a tapasztalatunk adja meg. S nem a célunk. A cél ebben az esetben egyes embereknek segítség, akik képtelennek cél nélkül fejlődni. Nekik a mankó a cél az úton, s a jelző táblák, elágazások dolgozati puskaként szolgálják fejlődésüket. Így el mondhatjuk megvédtük előzőekben felállított tételünket, mely tulajdonképpen leírja az életünket mozgató rugókat, folyamatokat.
Azt a kérdést nem boncolgatnám,hogy mi az élet. Mert ahhoz bármennyi idő, hit, eszme kevés lenne,hogy teljes egészében feldolgozzuk De azért biztosan találunk/ok valami érdekes témát legközelebbre.