Feledékenységem példája

Nos igen itthon vagyok. 1 hét pakolászás és szervezés után újra Makón vagyok. Ahogy pakolásztam arra a következtetésre jutottam, hogy több a cuccom, mint amivel eljöttem. Gyűjtögető életmódot éltem úgy látom. :P A cuccaim alig fértek be párom kombi autójába. :D A búcsú is nehéz volt. Az unokaöcsém meg is pityeregtetett, nehéz volt otthagyni mindent, hisz 9 hónapig éltem velük egy fedél alatt. Aztán volt egy kis autó takarítás és végül neki indultunk. Egész úton beszélgetés, mit és hogyan tovább. Nekem csak az a kérdés járt a fejemben, hogy csak ennyi lett volna? Hát nem tudom, csak azt, hogy mindent ott hagytam. Aztán ő elindult haza én meg maradtam, egy kis pityergéssel. Végül neki fogtam kipakolni. Ahogy pakolok ki észrevettem, hogy pár dolog hiányzik. Az úton már letisztáztuk, hogy a PS1 és a PS2 ott maradt nála. Na akkor nincs játék egyenlőre, pedig néha jól esne. Nem vagyok játék függő, de ki tud kapcsolni. Nos elkezdtem ellenőrizni a cuccom, a házi mozi távirányítója, a Stephen King filmjeim, a tusfürdőm, a hátfájás elleni zsibbasztó kenőcs és még sorolhatnám mi maradt el. :D Itt már csak nevettem magamban, Murphy mindig jelen van. Na se baj majd megkerülnek. :D Hát ennyi mára minden a helyén amit elhoztam és egész otthonosan érzem magam megint.