Az első elektromos hegedűm. Fender. Na igen. Nem kevés idő alatt sikerült kiválasztani és nem kevés idő alatt sikerült megszerezni.
Tavasz vége felé eldöntöttem, hogy veszek egy elektromos hegedűt. Körbenéztem a piacon. Nem láttam semmit. Magyarországon 3 féle hegűt lehet kapni: Staggot, Harley Bentont és Yamahát. Egy-egy darab van néhány más gyártótól, ilyet találni nagy szerencse(vagy szerencsétlenség).
Elsőre egy Yamahát sikerült kipróbálnom. PROFI. Így, csupa nagy betűvel. Jó hangzás, könnyű, jó rajta játszani. Csak rohadt drága. Nekem megfizethetetlen. Egy SV (tehát fülhallgatóra kitalált) 180.000 Ft. Az igazán jó, előadásra tervezett 340k körül van.
Stagg...szörnyű.
Harley Benton... hangolásnál elkezdett forgácsolódni a fa. Szánalmas.
És ennyi. Kifújt a magyar piac. Valahogy egy internetes szörfölés után találtam rá a Fenderre. Hívom disztribútort. 180.000, próba nincs. Anyád.
Szlovákok egy szó nélkül megrendelték. Úgy, hogy nem kötelező megvenni. Hetekig leveleztem velük. Jött a elvél, hogy megkapták. Szombaton el is kirándultam Pozsonyba. Nincs ott. Sűrű anyázás, irány haza. A pasit, aki intézett levélben kivégeztem.
Ma itt várt a hegedű az Astorián... Milos elküldte.
És igen, sikerült megvenni. És most boldog vagyok. Mert 450 euróért. Megspóroltam az erősítő árát. Jupí!! Lassan semmit sem érdemes idehaza beszerezni. Ez azért szomorú...
Apdét
Immár képek is vannak, egyelőre kevés, viszont azok sem jó minőségűek:D