Dead Space - John Temple naplója 2. rész

Már az Ishimurán vagyok...

Egy szűk folyosóban vagyunk összegyűlve, remélem nem időzünk itt sokáig.

Mindenki egy irányba halad. Ahogy nézem, a fal tele van CEC-es (a CEC -Concordance Extraction Corporation- egy nagy bányászati cég mely óriás bolygótörőhajókat gyárt, az Ishimura is az ő tulajdonuk) plakátokkal, és fém szag van mindenütt. Hiába, bányász hajón vagyunk.

Beértünk egy nagy csarnokba, a jelek szerint itt gyülekezik mindenki; kicsit hangzavar van.

Nagyon dizájnos az egész! Tele van dísznövényekkel, meg óriás kivetítőkkel, amiken Ishimurát bemutató videók ismétlődnek.

A kivetítők elsötétültek, a kapitány elkezdett beszélni.

Benjamin Mattheusnak hívják, elmondta a szokásos sablonos köszöntőt, és sok szerencsét kívánt mindenkinek. Ezután a kommunikációs részleg vezetője jelent meg. Ő csak annyit mondott, hogy aki még nem tudja hogy melyik szobában fog lakni, a felettesével beszéljen.

Beszéltem Dr. Kyne-al, előkapott egy listát amin rajta volt, a szobám száma. Még jó, hogy azt se tudom merre induljak...

Elindultam arra amerre a legtöbb ember megy...

Rohadt nagy ez a hajó. Nagyon könnyen el lehet tévedni. Szerencsére az egyik szobatársam segített eljutni a szobánkhoz (egész otthonosan mozgott a hajón, valszeg régebb óta szolgálhat itt). Mikor megérkeztünk, megköszöntem neki a segítséget. Jól gondoltam, már több éve szolgál az Ishimurán. Amúgy csaj az illető, nem néz ki rosszul.

Most végeztem a cuccaim kipakolásával. Kicsit körülnézek a hajón, de elsősorban kérek valakitől egy térképet...

Nagyon tiszta és rendezett a hajó, csak ne lenne mindenhol az a fém szag... Az orvosi labor csak pár percnyire van. A csajt leszámítva a többi szobatársam mind újonc, és olyan 25-30 évesek, velem egykorúak. Még nem nagyon volt időm beszélni velük.

Megint tartottam egy kis fedélközi sétát, most megyek aludni, holnap már vár a munka.

Új nap, új élmények. Mikor felkeltem, már elhagytuk az űrállomást, és teljes gőzzel haladunk előre. A reggeli teljesen normális, ha jól tudom a hajó minden kaját megtermel magának, semmi fagyasztott vagy mirelit cucc. Ennek örülök.

Reggeli után mentem is a laborba. Beszéltem Dr. Kyne-al, azt mondta nagyon gyorsan haladunk és pár napon belül a célnál leszünk. Ennek örülök, azt hittem több ideig fog tartani az utazás.

Azóta megint beszéltem azzal a csajjal, kérdeztem hogy tud e valamit az úticélról. Ő azt hallotta valakitől, hogy az Aegis Cluster nevű rendszerbe tartunk. Sokra nem megyek az infóval, mivel még sosem hallottam róla.

Már az ágyamból írok, mivel ma nem volt időm menet közben megírni az eseményeket. Kezdem is. Meg volt az első munkanapom az Ishimurán! Többnyire a többi orvossal beszélgettem, mivel csak pár rutin esetet kellett ellátnom. Challus Mercerrel is volt időm csevegni, megint nagyon nagy hévvel mesélt a küldetésről, meg az unis dolgokról. Kérdezte tőlem, hogy unitárius vagyok-e. Persze mondtam, hogy engem valahogy nem tudtak meggyőzni a szertartásaikkal, és a sok eltűnt unis holttestével, melyekkel senki nem tudja mit csinálnak. Mercer szerint a küldetés után meg fog változni a véleményem. Ahhoz valami nagyon elképesztőnek kellene történnie, hogy kicsit is megváltozzon a véleményem a dologról... Ezenkívül kipróbáltam a metrót. Jó ötlet volt egy ilyet rakni a hajóba, mert gyorsan lehet vele közlekedni.

Most akartam lefeküdni. Előtte még megnéztem a térképen az Aegis Cluster rendszert. Kicsit ledöbbentem, ugyanis több millió fényévre van a Földtől, ehhez képest pár napon belül ott leszünk. Miért kell ilyen messzire mennünk, és miért sietünk ennyire?

Utóirat: Lehet láttátok már, de találtam egy kifogástalan minőségű Marker írásjel lefordítós képet. Szal aki akar, ezzel simán tud fordítani! ;)

Kezdésnek pedig ezt lefordíthatjátok. :)