Dead Space - egy túlélő naplója

17. NAP

01:04 | Sikerült pár órára elaludnom, de az imént sikolyokra ébredtem fel. A szobában senki nincs, kinéztem. Az egész folyosó vérben úszik.

01:30 | Az orvosi laborban vagyok, keresek túlélőket de eddig csak hullákkal futottam össze, és segélykiáltásokat hallottam...

01:52 | Nagyon fáradt vagyok, szédülök, és a fejem is fáj... vissza megyek a szobánkba...

02:13 | Újra itt vagyok a szobában, itt van Benson, Nicole, és pár ismeretlen ember. Bensonék Dr. Kyne-t próbálták megkeresni, de útközben belefutottak pár... furcsa élőlénybe... (nem tudták pontosan leírni, hogy mik/kik voltak) Benson egyik társát sikerült elkapniuk, Benson pedig megsebesült a menekülés közben, de szerencsére sikerült elmenekülniük és a szörnyek remélhetőleg nem fognak idetalálni egyhamar...

02:23 | Elbarikádoztuk az ajtót, próbálunk csöndben maradni. Nicole teljesen összeomlott, az ágyán gubbaszt, és sustorog magában.

03:12 | Az utóbbi 10 percben egyre több zajra lettem figyelmes az ajtónk körül. A szörnyek követték Benson vérnyomait és ide találtak?!

03:15 | Az ajtót elkezdték szétfeszíteni, ha jól vettem ki ezek a legénység tagjai voltak egykor..

03:17 | Ezek a rohadékok mindjárt bejutnak a szobába!! A hangokból ítélve legalább egy tucat fenevaddal állunk szemben...

03:18 | Az egyik szörny már félig bejutott, de szétlőttük a mocsok fejét!

03:20 | Az egyik csáp majdnem kirántott az előbb! FSNMKksegx-.+@a!i:

[Napló vége]

[USG Ishimura Fedélzeti Hang-Bejegyzés]

[03:39] A nevem John Temple, és fél hónapja vagyok a USG Ishimura bolygótörő hajón. Ezalatt az idő alatt sok embert ismertem meg. Fél hónapja próbáltam meg jobbá tenni az itt élő emberek mindennapjait. Azonban a lelkesedésem alábbhagyott. A küldetésünk illegális. A kapitány megszállottan akarta elvégezni az öngyilkos missziót, a legénység pedig magatehetetlenül várta, hogy valaki tegyen valamit. A túlélési esélyünk minden percben kevesebb lesz. Fél hónapja vagyok az Ishimurán... most azt kívánom, bár ne itt lennék.

Úgy 10 perccel ezelőtt egy hajszál választott el bennünket a haláltól. Azonban az utolsó pillanatban pár biztonsági (közülük csak Alessa Vincentet ismerem) kimentett a szobából. Utána futottunk ahogy csak bírtunk, szegény Nicole nem bírta az iramot, leszakadt tőlünk és amikor hátrapillantottam épp egy szobába futott, talán ott elbújhat egy időre. A fegyveresek, akik megmentettek másik irányba indultak, így most magunkra vagyunk utalva. Az utóbbi pár percben egyre kevesebb sikolyt hallottunk. A legénység többsége már valószínűleg nem él.

[03:42] Bensonnal megbeszéltük, hogy a mentőkabinok felé vesszük az irányt, hátha egy üres kabinnal elhúzhatjuk a csíkot. Miközben haladunk, a hulláktól fegyvereket szedtünk fel, biztos ami biztos. A falak telis tele vannak vérrel felírt jelekkel, nem tudom mit jelenthetnek, de nagyon hátborzongató...

[03:50] A metró állomásnál vagyunk, hátha hamarabb odaérünk egy szerelvénnyel.

-Nem működik!

-Mi?! Benson ne csináld már, ha gyalog megyünk simán elkaphat valami útközben!

-Nem tudok szerelvényt hívni! B*sszameg!

-P*csába, meg tudod oldani valahogy?

-Nézd John, én is orvos vagyok, ehhez egy gépész vagy hasonló kéne! Marad a gyaloglás...

-Rohadt életbe!

[03:56] A metró nem működik, valami meghibásodott, szóval kicsit lassabban fogunk odaérni a mentőkabinokhoz. Halkan haladunk, szerencsére eddig nem találkoztunk semmilyen szörnnyel...

[03:59]

-John.. szerinted van esélyünk a túlélésre? Őszintén...

-Én nem fogom feladni a harcot, ha meghalok hát meghalok, de mindent megteszek annak érdekében, hogy túléljem ezt az egész f*szságot...

-Ha én meghalok, senki sem fog hiányolni...Nekem nincs senkim... apám és anyám is meghalt.

-Sajnálom..

-Viszont amíg a szobában voltunk és csak vártuk, hogy történjen valami, én láttam a szüleimet. Ott voltak előttem. Tisztán láttam, hogy ott voltak.

-Benson, csak képzelődtél, te is tudod.

-Beszéltek hozzám, de nem értettem mit mondanak. Aztán kimentek az ajtón és a következő pillanatban jöttek a szörnyek. Utánuk kellett volna mennem. Talán mutatni akartak valamit...

-Ne gondolj ezekre, most arra kell koncentrálnunk, hogy mihamarabb odaérjünk a kabinokhoz.

-Utánuk kellett volna mennem...

-Benson hallasz?! Figyelj, megértelek, sok mindenen mentünk keresztül, de most próbáld meg elfeledni ezt!

-Te ezt nem értheted...

[04:21] Megérkeztünk a mentőkabinokhoz. Pár perc és elhagyjuk az Ishimurát...

Ne feledje senki, holnap jön a következő rész! :)