Jó orvos és bunkó... őslakos.

Tudni kell, hogy két év hosszú idő. Sokszor iszonyatosan. 730 nap alatt sok sok minden meg tud változni, annyira, hogy a régi bevált rutinjainkat felküldhetjük magunknak hátulról tövig. Bemegyek az egészségházba. Keresem a kartonozót. Poén, mert nincs sehol. Azaz csak a szemem nem szúrta ki, mert mellette mentem el, de hát bennem a régi struktúra volt meg. Ahová az út régen a kartonozó felé vitt, most egy éktelen nagy fal virított. Kicsit Mátrix fíling, mikor falakat csinálnak, és így ejtik csapdába Neoékat. Na most mi legyen. Séta ide, séta oda, feltérképezzük a helyet. Nagy nehezen mikor harmadszorra megyek el a bejárat mellett, meglátom a kartonozót. Oda megyek, veszem elő a TB kártyát és adom is, majd a szokásos monológot nyomom, mint mindig: "Losonczi Doktorhoz kérném." A hölgy felhúzza a szemöldökét, majd közli, hogy nem kell a kartonozóban bejelentkezni, csak majd a doktor úrnál kell ilyesmit tenni. Háh. Ooooké... Akkor lássuk hol is a doktor úr. Körbe járom az egész helyet. Szörnyű. Ahol eddig a sebészet volt, most az ultrahang van, meg a szülészet. A házi orvos helyéna röntgen, a röntgen helyén a sebészet, a fül orr gégészet felköltözött az emeletre... de hol a házi orvos??? Járok ide, járok oda. Nem találom. Kezdem elveszteni a türelmem. Hirtelen elmegy mellettem egy őszes hajú férfi. A doki az. Elkezdem keményen követni, gyanítom hogy őt trackingolva eljutok a kijelölt helyre. Igazam is lett. A bejárattól 2m-re volt a rendelő bejárata. Azt hittem hanyatt esem. Oké, nembaj, du. 1 van, régen is ekkor rendelt a doki, sehol senki, hamar túl leszek rajta. Koppanás no.2: a rendelés 2-től van csak. PÖH! Akkor egy óra tökölés... A psp akksim lemerül. Telózni nem tudok. Végkínszenvemben a telóm játékaival hülyülök, Rayman Raving Rabbids-t tolok. Szánalom. Eltelik nagy nehezen egy óra, közben felhívnak a behajtó cégtől akiknek lógok egy ideje a Pannon felé, hogy még mindig nem kapták meg a pénzem amit ígértem. Ez egy külön sztori, tudni kell, hogy a megszűnt melóhelyem utolsó fizujából ki akartam fizetni a maradék elmaradásom a pannon-nak, a szülők aztmondták, ők kifizetik. Ez januárban volt. Most mindjárt április... és még mindig nincs kifizetve. Alapvetően elverték a pénzem, és erről még szólni is elfelejtettek, közben meg folyton engem csesztet a behajtó cég, már sokadszorra, hogy mikor fizetek már, persze jogosan. A szülőket csesztetem, hogy baromi gyorsan kezdeni valamit, mert ölni fogok. Oké, holnap elintézzük... ez a holnap közel másfél hónapja tart. Ennyit a szülők megbízhatósági faktoráról. Közlik a telóban, hogy ma hívjam fel őket az üggyel kapcs, mert amúgy csütörtökön várnak a bíróságon sok szeretettel ENGEM. Nem a szülőket. Engem. Persze jogos. De a szülők toltak ki velem... Najó... sebaj, legalább a doki mondjon valami jót. Elindul a rendelés, első vagyok persze aki bemegy. Megvizsgálnak. Tünetek: múlt héten magas láz, most már csak hőemelkedés, szűnni nem akaró köhögés, töméntelen sok fika, fejfájás, gyengeség, tüsszögés. Alap tünetei egy jó megfázásnak. Ja és tegnap a bal lapockámnál szúró fájdalom. Na ez rossz jel. Nyomás a röntgenbe. Oké. Legalább tudom hol van. 10 perc és meg vagyok. Az első és egyetlen ember voltam a sorban. A nő aki röntgenezett jófej volt, eldumcsiztunk picit. Még 10 perc, és megvan a lelet. Hm, nyomás vissza dokihoz. Lelet beküld, később behív, konstatálja, hogy a tüdőm egészséges és erős, a szívem normális méretű és alakú. Nincs baj. Kapok egy adag antibiotikumot, orr sprét meg mindent ami ilyenkor kellhet. A doki azt mondja öt nap és gyógyult leszek. Erre kajánul elvigyorodom. "Elég lesz három is." Ha más nem, önbizalmam az van. Alig fél óra alatt végeztem. Ezt nevezem. A nemlétező kalapom emelem az érdi orvosoknak. Irány haza. A vonat felé vettem magamnak kaját. Egy adag csokoládés rizst. Olyan mint a tejberizs, csokis pudinggal nyakon öntve. A vonat előtt vár egy komoly testsúllyal és undorítóan eltolt genetikai géntérképpel megáldott csaj. Megszólít. "Hállod?" Na b*zdmeg. Mondom mit halljak? "Nincs némi ápród víletlen? Megdobhatná egy kevíssel!" (A kora szerintem jó 16-17 lehetett. Ettől még bűnronda volt és kőbunkó.) Mondom ha lesz apróm tuti jól megdobom vele, de most kell nekem is szóval szűnjön meg. Arrébb megy. Visszajön. "Hállód?" Próbálok nem tudomást venni róla. "Hállód?" Mondom "Nem, NEM HALLOM!" Erre ő: "Ném hállód?" Öcsém nemcsak a fülével de a felfogó képességével is baj van... Épp a kajám fogyasztottam. "Mit észel?" Mondom neki, hogy kaját. "Tínyleg? Nem kírhetek egy kicsit?" Na itt durrant el az agyam. Mondom neki "De igen kérhetsz, csak az nincsen párhuzamban azzal, hogy kaphatsz is!" "jóván akkó" és félremegy. Jön a vonata, és a sutyerák társával együtt aki vagy tesója vagy havernője, felszállnak és végre eltűnnek a személyes légteremből. Ilyen vastag bőrrel elmehetne a tűzoltókhoz, mert durvábban viseli az égést mint az azbeszt az száz százalék. Épp ma reggel néztem a napiszar.com-t, és szörnyülködtem mennyire lenn vannak az emberek intelligencia téren a földön. De akikkel találkoztam most élőben vihetik nálam a citrom díjat. Ha lehetne napiszar valóságshow-t csinálni, a mai műsor vendégei ők lennének nálam.