Eat. Sleep. Blink.

Blink182. Talán tavaly ősszel, hogy először hallottam róluk, mivel azelőtt nem nagyon érdekelt nemhogy a Punk Rock de maga a Rock sem. Aztán, ahogy megismertem őket, az egész stílusuk magával ragadott, jött a többi banda, Sum41, Rise Against, +44, Angels and Airwaves, szóval Blinken keresztül sok féle stílust megismertem, némelyik kevésbé, némelyik jobban bejött, de maga a Blink182 mindvégig a kedvencem maradt. Azt hiszem mondhatom rajongónak magam, csak miattuk vettem még tavaly egy elektromos gitárt, full úgy, hogy még életemben nem játszottam rajta. Lényeg, hogy szinte az összes számuk feltud vidítani amikor depis hangulatomban vagyok, és csakúgy szimplán is fasza hallgatni. Szerencsére lemaradtam a feloszlásukról, igaz az újraegyesülésükről is, most nyáron lesz az európai turnéjuk, lehet, hogy jönnek a Szigetre is, rosszabb esetben mehetünk Ausztriába, az már megvan erősítve. Na, nem húzom tovább a szót, itt van számomra egyik legkedvesebb számuk: