Bemutatkozás, story...

Talán idejét múlta, de jobb később, mint soha.;)

A nevem Márk.

Biztos mindenki (nagy részben), egy sz@ros 12 éves kis senkinek tart. E csökött agyú barátaim számára mesélném el, ez nem kórtól függ! A videojátékok szenvedélyes űzése nem a kor határolja be. Az nyilvánvaló tény, hogy néhány ember, (de ez nem feltétlenül gyerek) szeret mások kárán nevetni, szokása lenézni néhány embert és próbálja abban a hitben tartani magát, hogy ő tökéletesnek született, másokkal ellentétben. A játékszoftverek minden egyes darabja korhatárral van felszerelve. Ezt sem azért írták rá, mert a "kis p*csök" számára nem való. Jó, röviden ez az oka, de a korhatár csak azért lett kitalálva, mert velem egykorú (idősebb, fiatalabb) emberek esetleg (játéktól függően), megrémülhetnek, példát vehetnek, stb.. és a szülők célja, hogy ezt megakadályozzák, hogy az aranyos kisfia felnőtt korára ne terroristaként irtsa le a fél várost (amire igen kevés az esély). No de ezzel semmi gond, hiszen mi is megértjük ezt, nem? Számomra a korhatár sosem jelentett akadályt, de ezzel együtt sohasem voltam egy eleven, idegroncsoló, erőszakos kisfiú. Mindig kerültem a "balhét", szerettem a csöndet, imádtam a nyugalmat. Elevenségemet egy dologban tudtam kiélni, a videojátékokban. Ott az izgalom, a tett vágy, az ugra-bugra, mindig is az én posztom volt és még ma is az. Életem során sokfajta konzolon játszottam. Még anno az óvodában kezdődött a varász PS1 konzolon. Majd elsős koromban szerveztük be kedves bátyámmal a PS2 konzolt. Ezután jött az x360, majd most a PS3. Rengeteg örömöm volt az életem edigi szakaszában. Slike bátyám mindent megszerzett, amire szükségem volt. Néhány hét, pár nap, de ő mindig a kedvemre tett. Bejárt bizniszelni a városba, cserélgetett adott-vett. Remek páros voltunk. Míg 2010 elején, úgy döntött kitér a videojáték szakmából, új életet kezd a rajz műfajában. Így hát eladta kb. mindenét, hogy megszerezze a szükséges eszközöket. Le voltam törve, nehéz volt kiheverni. Nem azt mondom, mert ha kellett valami, azt saját magam is meg tudtam szerezni. Na de se baj, kihevertük és 2009 karácsonykor már a saját PS3 konzolomon játszottam. A slim változat, egészen bejövős volt számomra a 120GB HDD-vel megáldva. Rengeteg játékot nyomtam végig, rengeteg üzletet hajtottam véghez. Egy hónappal ezelőtt gyakorlatilag elvesztettem minden reményem a videojátékok terén. Semmi újdonsággal nem szolgáltak, de bele kellett törődnöm, hogy én erre születtem és az életmódváltás egy felvillant ötlet, amit jobb, ha elvetek. Így aztán a bátyám nélkül, de folytatom a gamer életet és soha nem adom fel ezt, mert ezek játékok olyan élményt nyújtanak, amit más semmi pénzért nem tudna.

Köszönöm a figyelmet!

Altair