Az én kurrens-gen Top 10 listám - 1.

Amikor megfogalmazódott bennem az ,hogy fogok csinálni egy blogbejegyzést a kedvenc játékaimról, 2 dolog nehezítette meg a dolgom.

Az egyik az, hogy milyen helyezéssel lássam el a játékokat 2-10 -ig.

Az ,hogy az első helyen mi lesz, már a kezdetektől fogva tudtam, de abban még nem voltam biztos, hogy egy játék, ne legyen-e lejjebb vagy feljebb a listán.

A másik problémám az volt, hogy hogy oldjam meg az első helyezet írását.

Ugyanis ide kettő játékot szántam. Ez azonban nem azt jelenti, hogy holt verseny lenne, hanem inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy egy alternatív listán, egy párhuzamos jelenben a másik játék lenne az első helyen.

Végül döntöttem, és egy szméjagolos (vagy hogy hívták) skizofrén hatás végett, leírom mind két játékban szerzett tapasztalataim

No de akkor jöjjön a tényleges első helyezett.

A dobogó első fokán nem más van mint a

Ne ítélj elsőre, nem véletlenül ez a kép került ide. Hamarosan kiderül, hogy miért.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az életemet egy társsal osztom meg.

Szeret, meg van az összhang köztünk, az életem részévé vált. Egyszóval nagyon jól megvagyunk, és nagyon remélem, hogy így is marad. Nagy kincs nekem. Azonban az már hab a tortán, hogy még ő is lélekben gyerek, így szeret játszani is.

Xboxos pályafutását velem együtt kezdte el. Nem kellett sokat beszélnem neki, hogy kézbe vegye a kontrollert, és játszunk együtt valamit.

Első közös játékunk a Guitar Hero 3 volt. Ez ki is tartott pár hónapig, azonban utána egyik pillanatról a másikra meguntuk. Ezután érkeztünk meg a Lionhead mesés világába. A Fable 2 mindkettőnket elvarázsolt. Többször végig vittük, és van legalább 2-3 hősünk is. Ez tovább kitartott mint a virtuál gitár nyúzás, azonban ez is feledésbe merült, mert meguntuk.

Végül, hozzánk került a Resident Evil 5. Természetesen ezt is is végig vittük co op ba. Élveztük, tetszett, de az igazi élvezetet nem a fő száll végigjátszása okozta. Mind ketten szeretjük a Zombikat és a horrort is. Barátnőm annyira, hogy arra a filmre, amire horror van írva megnézi. Legyen az "A", "B" vagy "ZS" kategória. Régebben én megpróbáltam csak a minőségi (vagy amiről azt hittem. hogy minőségi lesz) horrort néztem, de rászoktatott a gyengébb filmekre is. Max kacagunk rajta.

Miután végig vittük a fő szálat a játékban és a letölthető DLC mellékágaik is ki lettek pörgetve, akkor vetettük bele magunkat a Mercenaries Reunion játék módba. Mind kettőnknek hiányzott a zombi írtás, így ez pont kézen fekvő volt. De azt nem gondoltam, volna, hogy ennyire megtetszik.

Aztán jöttek a sikerek. Első nekifutásra örültünk, ha egy pályán meg tudunk ölni, 60-70 zombit. Amikor kellően kiismertük a pályákat, és tudtuk, hogy hol vannak az idő oszlopok jöhettek az újabb célok.

• Basszus még 3 zombi kellett volna hogy elérjük a 100 at.

• Kezdjük újra, most hát ha meglesz.

És neki mentünk, újra és újra míg meg nem lett az eredmény. Azt hiszem 107 zombit vadásztunk le, és egymás nyakába ugorva örültünk az eredménynek.

Miután ezt a célt is magunk mögött hagytuk, egyik nap meglepődve tapasztaltuk, hogy véget ért az aktuális pálya.

• Mi a f*sz? Most miért lett vége? Még volt 22 másodpercünk?

Aztán rájöttünk, hogy elértük a limitet, azaz egy pályán összesen 150 zombit lehet megölni. Ok ez is kipipálva, de most akkor miért játszunk?

Akkor jött a képbe a COMBO. Ami azt jelenti ebben az esetben, hogy megszakítás nélkül kell gyapálni a zombikat. Ha megöltél egyet, akkor kb. 5 másodperced van, hogy újra lefektess egy másikat. Így nem szakad meg a COMBO. Ekkor erre feküdtünk rá. Először 40-50 sikerült.

• De jó lenne elérni a 100 at. - mondta barátnőm, és én már nyomtam is a restartot

Sok próbálkozás után elértük a 100 szoros kombót. Ismét egy újabb célt értünk el, és ezzel egyúttal állítottunk fel egy másikat.

• Ok, ez is megvan, most próbáljuk meg a maximálisan leteríthető monsztákat (ami 150) úgy likvidálni, hogy ne szakadjon meg a kombó. Azaz egy pályán, max 150 zombit, 150 x es kombóban megölni.

Ezt is sikerült elérnünk, szinte minden pályán sikerült elérni a 150 x es kombót.

Itt tartunk most.

Egy cél van más csak előttünk, de azt nem tudom, hogy lehetne megcsinálni. Egy pályán nem sikerült még, ez pedig a hajó. Itt az történik, hogy kb. 4 percig folyamatosan özönlenek a zombik, meg a Láncfűrészes zsákfejű csúnyaság, karöltve a dagadt gépfegyveres szörnyel, majd egyszer tartanak egy kávészünetet, vagy kakálnak, mittomén.. de azt vesszük észre, hogy még van 2 percünk és sehol senki. Ebben a játékmódban drága kincs az idő, ezért is idegesítő, hogy nincs senki. Majd amikor már csak 30 másodpercünk van, akkor kezdenek újra elő jönni a konténerekből.

Nem tudom, van-e köztetek aki már tapasztalta ezt, vagy esetleg olyan aki tudja erre a megoldást, de szívesen veszek minden segítséget.

Egyszóval a Mercenaries Reunion az első helyezett számomra, vagy inkább számunkra. Egyszerűen nem tudjuk megunni. Pedig már minden pályát kívülről tudunk, tudjuk, hol vannak a időoszlopok, tudjuk a zombik menetrendjét, hogy hol és mikor fog kijönni a helyükről, még sem tudjuk megunni. Egyszerűen jól esik elő venni. Szinte minden nap este ez pörög a boxban, hiszen egy fárasztó munkanap után, jó levezetni a feszültséget agyatlan zombi irtással.

És akkor jöjjön az alternatív első helyezett

Hát igen.

Úgy éreztem erről is írnom kell pár sort, hiszen ez is érzelmeket gyújtott meg bennem.

Ha nem is jókat, de érzelmeket az egyszer biztos. Olyanra gondolok, amit legutóbb 10-12 éves koromba éreztem, mikor a Nintendon a Double Dragon játékban már 16 jára halok meg ugyan ott, mert bele esek abba a kibeb@szott tüskébe, így kezdhetem az egészet előröl.. FFFFFFFFFUUUUUUUUUUUU

vagy amikor, kimentem a piacra, hogy beszerezzek egy új játékot a sárgakazettás nintendoba, és haza érve berakva, egyszerűen nem indul el.

FFFFFUUUUUUUUUUUUUUUU

Majd az évek során, a magasságommal együtt a nyugalmam is megnőtt. Nem volt egy játék sem már, ami kiakasztott. Egészen odáig, amíg az Alan Wake mellé meg nem kaptam a Too Human játékot. És akkor megtört a jég.

A sok évi elnyomás előtört. Olyan szintű indultatott keltett bennem, amit már rég nem éreztem. Nem szoktam és nem is fogok játék tesztet írni, de ez a játék megérdemelte, ez egy kivétel, mert valahogy ki kellett adnom magamból az indulatokat. Ha érdekel a teszt itt olvashatod

Ennyi lett volna az én next-gen, majd kurrensre átnevezett listám.

Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat és figyelmeteket, és köszi, hogy ezt is elolvastad!