Tron 2 (IMAX3D - 2010)

már egy ideje gondolkodok rajta, de nem jut eszembe egy példa sem, amiben egy klasszikus (?) film látványszar-korszakbeli feldolgozása mélyebb tartalmat kapott volna, mint az eredeti.

most lett egy.

no itt rögtön meg is jegyezném, hogy továbbra sem egy űrodösszeia a tron, nagyközönségnek gyártott film ez. az eredeti változatnak (tron, 1982) 0-hoz közelítő, illetve erősen közhelyes mondandóját nem volt nehéz túlszárnyalni, de sikerült, és szerintem ez azért említésre méltó. az alaphülyeségeket, mint emberként viselkedő számítógépes programok, emberek be- (és főleg KI!!) digitalizálása, digitális formában öregedés stb hanyagolnám is a következőkben, ezeket elfogadom tron-féle alaptörvényeknek.

1982-ben a kerettörténet a szoftverlopás volt, ez most lecserélődött a fizetős vs. nyílt forráskódú ingyenes szoftverekre, illetve bejött egy emberi szál is emellé. első filmben az emberek múlt nélküli (vagy nagyon homályos múltú) bábuk voltak, ezt a "hagyományt" nagyjából megtartották, de a főszereplő legalább egy fokkal (de szigorúan csak eggyel) részletesebben kidolgozott karakter, akiről a legfontosabb dolgokat ismertetik az első negyedórában. (egyébként több visszatekintés is van az eredeti filmre, bejárják az összes fontosabb díszletet, szóval geek-friendly a dolog)

aztán jön a főszál, a virtuális világ. itt először a design-t említeném meg, ELKÉPESZTŐen stílusos. természetesen az első rész minimalista felfogása köszön vissza, de teljesen újragondolt, modernizált és mégletisztultabb formában. 82-ben a színeket picit rendszertelenül kezelték, volt belőlük mindenféle. itt most a nagy feketeséget gyakorlatilag csak a fehér-kék-narancs trió töri meg, és ez nagyon jól mutat. technikai szemmel nem láttam különösebb kivetnivalót, rendben van. cg szempontból maximum jeff bridges fiatalítása érdemel szót, de azok a szavak benjamin button c. filmnél már elhangzottak:)

zene: jól passzol a filmhez, néhol már-már további egyediséget is kölcsönöz neki. műfajilag amolyan future-techno kategóriába sorolnám. (ha lehet ilyet mondani, klasszikus daft punk. ráadásul még szerepet is kaptak a filmben, juhé.)

történet: jussunkki! ez alapján az első film másolata is lehetne, csak mellette még van 2-3 említésre méltó szál: egy apa-fiú kapcsolat, ami a kerettörténetben felvázolt sztori kibontása. van egy "speciális szoftverek" szál, spoilermentesség miatt nem is írok róla többet. legyen elég annyi, hogy érdekes, és a bemutatásuk SZÉP. az utolsó szál, ami inkább filozófiai, mint történetbeli szál pedig a tökéletességre való törekvés, A Tökéletes megalkotása, illetve megalkothatatlansága.

ezekkel együtt nekem egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül tartalmasabbnek filmnek bizonyult, mint a nagy (?) előd. 1-2 helyen már az is megfordult a fejemben, hogy egy értelmes filmet nézek, noha ezt az imidzset a 10-éves szintű primitív bemondásokkal és bőven túlzásba vitt verekedésekkel elég szorgalmasan próbálták rombolni.

látványfilm, aminél még az agyat sem kell kikapcsolni, csak tartaléküzemmódba helyezni / 10.