Miku Jönni Amerika!

*Kezdetnek nézzük a legújabb Corollát (hangerőt javasolt egy kissé halkítani).

Aki esetleg nem ismerné az őrjítő visítással megjelenő három dimenziós figurát: ő Hatsune Miku egy száz százalékosan virtuális énekesnő (vagy ha úgy tetszik díva), akit úgy 3-4 éve hoztak létre a Yamaha Vocaloid kettes verziójával. A Vocaloid segítségével teljesen életszerű beszédet lehet szintetizálni szinte a semmiből. Vagyis létrehozhatunk egy hangmintát mely bármely neki beadott szöveget elmond, elénekel akármilyen hangszínben és stílusban. Lényegében ez a hangbeállítás és mintagyűjtemény Miku. Természetesen azért az ember még mindig inkább vizuális lény ezért készült egy "hivatalos" design is Hatsune kisasszonyhoz (16 éves / 158cm /42kg). Tehát adva volt egy hang amivel az amatőrök is bármilyen alapra fülnek kellemes popszámokat gyárthattak és egy igazán japános karakter. Több se kellett az unatkozó embereknek tonnaszámra készültek a videóklippek neves előadóktól, saját szerzeményekkel és tonnányi remixel. Erre persze azonnal felfigyelt egy nagyobb cég (esetünkben a SEGA), aki fel is karolta a karaktert (lásd: Project DIVA) így hát mivel Japánról beszélünk elkerülhetetlenné vált ... az élő koncert(!)

Természetesen Miku karrierje sem mentes a botrányoktól, leginkább a legutóbbi megjelenései borzolják a kedélyeket még a minden 2D-3Dre nyálcsorgatók körében is (lévén a SEGA leadta a koncert és egyébb jogokat az igazán fércmunkáiról ismert 5PBnek) és természetesen más Vocaloid karakterek is születtek helyet követelve a népszerűségi listán.

Az utóbbi években gyakori téma miért nem képesek a felkelő nap országában olyan játékokat gyártani, melyek a nyugati közönség számára is elfogadhatóak (tisztelet a kivételnek). Ha megnézzük ezt a reklámot talán választ is kapunk rá. Adva van egy szupersikeres dolog, ami egy adott országban alakult ki (és csakis ott hiszen Japán még a régió többi országához képest is merőben más) a cégek döntéshozói pedig azt hiszik ez akkor általánosan vonatkozik majd az egész világra. Ha itt eladhatunk egy három dimenziós kislánnyal autókat, akkor amerikában miért ne? És ez végsősorban nem csak attól függ, hogy a tradícinolás berendezkedés elvárja a külhoni vállalatoktól, hogy szó nélkül elfogadják az anyacég kötelező érvényű iránymutatását vagy attól, hogy nehéz megérteni egy-két kontinenssel odább élők szokásait. Az egész gondolkodásmóddal van a baj, hogy gyakorlatilag lehetetlen áttörni azt a falat miszerint (újra) nyitni kell a nyugat felé. Szükség lenne egy kapocsra ami összeköti a keleti és a nyugati gondolkodásmódot. Addig pedig legfeljebb néhány kocka (én) fog idétlenül vigyorogni, amikor meglátja a tetőablakon kibuggyanó hajzuhatagot a 2011es Toyota Corollán.*