A 100 legjobb játék - 12

**12 - Halo - Combat Evolved

Megjelenés éve: 2001

Platform: Xbox**

Most elmesélhetném, hogyan ismertem meg a játékot, milyen sztorik kapcsolódnak hozzá, miatta hogyan kovácsolódtak össze olyan baráti társaságok, amilyenbe én is belecsöppentem.

De nem erről fogok most írni, inkább kiemelném, miért is akkora név, miért lett játéktörténelmi mérföldkő a Halo: Combat Evolved című alkotásból.

A sztorit gondolom mindenki ismeri, hogyan alakult át az eredeti RTS koncepció egy ambiciózusabb FPS játékká. Szintén közismert, hogyan lett az Xbox, mint új belépő kiemelt premierjátéka, és hogyan lett a Microsoft gépének egyik zászlóshajója, sikerének egyik legfőbb alappillére. Mindezt ki is érdemelte.

A Bungie először is nagyon elkapta a stílust, bármelyik rész egyből beazonosítható a jellegzetes, igencsak monumentális látképekről, a vissza-visszatérő fenyves-mezős-hegyvidéki területekről, a (sokak által nem kedvelt) ellenféldizájnról és az érdekes fegyverekről, a könnyen beazonosítható idegen építményekről.

A külső egy dolog, azonban belső érdemei tették igazán kiemelkedővé a játékot. Egyszerűbb, ha felsorolom, mit köszönhetünk neki (még ha nem is mindegyik elem volt itt látható először): a pajzsregenerálást, a külön gránátgombot, a taktikázásra késztető kétfegyveres rendszert, az FPS-ben komolyan kidolgozott járműves részeket - a mai napig minden FPS vagy TPS játékban ezek az újítások köszönnek vissza. A "szokványos" alkotórészek közt található a remek (de még online lehetőségek nélküli) multiplayer, a csodás muzsika, a változatos fegyverarzenál, a kellemes sztorivezérelt kampány, na és a remek mesterséges intelligencia, amelyhez foghatót csak a Half-Life mutatott. Hála az okos ellenfeleknek, a remek (bár néhol ismétlődő) pályadizájnnak, a más-más ritmusú szakaszoknak, a kooperatív mód még egy FPS-ben sem volt ilyen szórakoztató (arról nem beszélve, hogy akkoriban nem is túl sok FPS-ben láthattunk ilyesmit) - az együttműködős lehetőség azóta is a sorozat egyik legfontosabb, legalapvetőbb módjának számít. Nem utolsó sorban pedig a Halo-nak tulajdonítható, hogy a korábban csak úgy-ahogy jelen lévő FPS zsáner végleg megvetette a lábát konzolokon is.

Természetesen ezt a játékot sem szabad / lehet csupán ránézésből vagy előítéletekkel véleményezni: játszani kell vele. Már csak azért is, mert valóban fontos állomást képvisel, és ha mára kissé meg is kopott (nem csak grafikailag, érezhetően hiányzik belőle a mai FPS-ek finomsága), akkor is érdemes lehet nekimenni a tavaly ősszel megjelent Anniversary kiadásnak, amelyben az eredeti kinézet mellett az alapokról újraalkotott, de az eredeti szellemiségében készült, néhol megkapóan szép külsőt is választhatjuk.

/theSickness/

Egy vallomással tartozom: amikor megvettem az első Xboxomat, azt sem tudtam mi az a Halo. Illetve tudtam, ezt a játékot kaptam ajándékba a gép vásárlásakor. Mai fejjel már elképzelhetetlen, de a Bungie Studios játéka még egyike volt számomra azoknak amit mindenféle előzetes várakozás, trailer vagy hype nélkül kezdtem játszani és hagytam, hogy menet közben nyűgözzön le ez a tökéletesen összerakott világ.

Sokat gondolkodtam azon mi is az, ami így ennyi év távlatából is igazán meghatározza a sorozat egyediségét, ez pedig nem más, mint az ellenfelek mesterséges intelligenciája. Bele lehet kötni a sietősen befejezett pályadesignba vagy az online multi hiányába (persze akkor ez még említésre sem volt méltó), de az A.I. Még mai szemmel is (lásd Halo Annyversary) is zseniális. Az ellenfelek bekerítenek, visszavonulnak, az Elitek parancsokat vakkantanak az gyáva Gruntoknak (akik persze nem átallanak megszórni gránátokkal ha látják, hogy lement a pajzsod) emiatt pedig nincs két ugyanolyan küzdelem. Minden csata egy teljesen új kihívás: milyen fegyverekkel érkezünk oda? Melyik irányba indulunk el? Az ellenfelek mit fognak reagálni? A Co-Operative játékmenet pedig csak dob az egészen, hiszen az ellenfelek észrevétlenül igazodnak a több irányból érkező fenyegetéshez.

A hangulatos sci-fi környezet, a zene (A ZENE!) és a történet már mind csak plusz adalék mindehhez hiszen az első rész fegyvereinek kiegyensúlyozottságát és változatosságát talán azóta sem sikerült felülmúlni (még másik Haloban sem), mindegyiknek megvan a pontos haszna és ereje, az ütés és gránátozás kombinációja pedig azóta is alapműnek számít majd az összes konzolos shooter megalkotásánál. Ezért sem számít igazán hol is harcolunk (illetve a terep elrendezése persze igen), hiszen a hangsúly mindig az akción van, a két fegyveres korlát és a fokozatonként eltérő ellenfelek pedig garantálják, hogy az egyjátékos mód szinte korlátlan szavatossággal bír (akár ketten!).

A Halo: Combat Evolved az FPSek sandboxa, tényleg az a játék amivel játszani kell, hogy megérezzük az egyedi ízét. Ékes bizonyíték erre a nemrégiben újra kiadott változat, ami a grafikai tuning után ma is simán megállja a helyét a filmszerű társai között.

/playmore/

A Halo: Combat Evolved nálunk a világ legjobb Xbox játéka.