Nna, múlt hét végén megtörtem, beadtam a derekam, minden ellenérzésemet hátradobva, vettem egy PlayStation Vita gépet. Megbánni nem bántam meg, mert jól fogok vele szórakozni, és mert nem kellett rá sokat költenem, ellenben abban biztos vagyok, hogy ha teljes áron vettem volna, most még tuti nem adnék ki pénzt rá.
A gép
Maga a PSVita nagyon szépen összerakott, minőségi kis gép. Külsőre tetszetős, a gép gyönyörű, picit nagy, de könnyű, a kijelző pedig eszméletlen. Az analógokat nagyon picivel lejjebb raktam volna, mert elfértek volna, és úgy kicsit hamarabb szokná a kezem. Eszméletlenül stabil és gyors az egész, örülök, hogy nem az XMB került bele, ez jobban működő és sokkal inkább személyre szabható rendszer. Magával a géppel nem is lenne problémám, pont ezért volt az első perctől kétségtelen, hogy veszek egyet. Ami miatt úgy gondoltam, hogy még várhat...
A játékok
Lássuk be, készülnek a Vitára játékok, de jelen állás szerint, így premier után pár hónappal, még kevés van. A portokon kívül alig akad rá exkluzív, eladásokat húzó cím, és a jövőbeli megjelenéseket is erősen dominálják a "Vitára is megjelenik, és lesz benne pár extra küldetés" jellegű hozzáállás. Én három címmel tettem próbára a Vitám képességeit:
Uncharted: Golden Abyss
A Vitás Uncharted nagyon szórakoztató, és újrajátszásra sarkalló tartalommal megpakolt, igényes techdemó lett. Techdemó, méghozzá nem azért, mert elsősorban grafikájában mutat újat a hordozható piacnak, hanem mert a gép összes funkcióját használja, pedig csak egy részét kéne, és azt sem állandóan. Jelen generációnk gyermekbetegsége az, hogy amikor egy játékban valami új funkciót vezetnek be (Ratchetekben a repülés, God of War III-ban szintén, és még akad egy-kettőI), akkor azt rendre az arcunkba dörgölik, hogy "Nézd, milyen jó! Ugye, hogy örülsz, hogy ilyet is lehet? Na, akarsz még?! Csináld még!". A Golden Abyssben minden második sarkon találsz egy ilyet. Míg az első fél órában nagyon jókat mosolyogsz, hogy az ujjaiddal dörzsölgeted a papírt, a fényhez tartva átvilágítod, és a fáknál döntögetéssel egyensúlyozol, ez egy idő után rohadt idegesítő. Ez egy kézikonzol, hordozhatóságra született, hogy bárhol használhassák: amikor a vonat kellős közepén döntögetned kell huszadjára is a gépet, vagy ha éjszaka utazol, túloldalról külön meg kell világítanod egyes részeknél, az már nem olyan fáni. Ez a Golden Abyss egyik problémája, de tegyük magunkat túl rajta, a srácoknak meg lett mondva, hogy "ez a nyitócím, lássa mindenki, hogy ez csak erre jó!". A másik bajom, hogy a szériára jellemző, monumentális, a hangulatot felrázó elemek nincsenek jelen. Bár a játék ezek nélkül is szórakoztató, így már hamar feltűnik, hogy az Unchartedok vér egyszerű mechanikája alapvetően hamar unalmassá válik további fűszer nélkül. Ezeket leszámítva azonban, én jól szórakozom a GA-val, soha rosszabbat.
8/10
A két másik program a Ninja Gaiden Sigma Plus, és az Ultimate Marvel Vs Capcom 3. Mindkettő pont ugyanazt nyújtja, mint eredetijük, tehát útravaló vagdalkozásra kellően alkalmasak, de, hogy miben nyújtanak többet:
NGSP
Plusz küldetések, és a Ninpo hátsó tapipados használata. Jópofák, a játék remek, csak tíz éven belül negyedjére jelenik meg. 8/10
UMVC3
Az égvilágon semmi, a touch mód használhatatlan. De a játékot szeressük. 8/10
Nekem egyelőre ennyit nyújtott a Sony második hordozható gépe, a Vita. Szeretem, tetszik, de látszik, hogy bármennyire remek a gép, még komolyabb szoftveres támogatásra van szüksége, hogy kilépjen abból a gödörből, amibe a PSP bent ragadt. Én nem kételkedem benne, hogy ki fog, csak az a kérdés, hogy mikor.