Egy korszaknak vége

A héten, csütörtökön szerencsésen lediplomáztam. Előző napokban annyira izgultam miatta, hogy már szabályosan remegett a kezem is. Éjt nappallá téve csak tanultam. Még szerencse, hogy „csak” a kb 100 oldalas szakdolgozatomból kellett felkészüljek és a vizsgamunkámat kellett prezentáljam, de ez is épp annyira megkeserítette az idegrendszeremet, hogy már azt hittem a fáradtságtól egy jót fogok aludni utána, de nem így történt. Persze ez a szörnyű meleg is rátett egy lapáttal az álmatlanságomhoz, amit nehezen viselek, így a reggelek mondhatni nehezen indultak - mivel nem élek semmilyen serkentő szerrel, se kávé, se Cola, se energiaital, se semmi más-, néhanapján tényleg majdnem úgy néztem ki, mint egy zombi.

A szakdolgozat megvédése napján alig aludtam vagy 5 órát. Egy meleg nyári napra virradt. A szokásos rutint elvégezve, a cókmókokat (plakát 70x115cm, portfólió, szakdoga, makett, leporelló, pendrive) bepakoltuk a kocsiba, majd indulhattunk a „kivégzésre”.

Szinte mindenkin látszódott, hogy izgul. Talán a 7. lehettem, mire sor került rám. De akkor, amikor az előttem lévő végzett, akkor éreztem azt, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Attól féltem meg se fogok tudni szólalni. (De így utólag visszatekintve nem is értem, mire volt jó ez a nagy izgulás, mert nem ettek meg, nem szívták ki a vérem, nem tört ki a világvége.) Na de miután beültem a székbe a bizottság elé valahogy, mintha ezt a feszültséget elvágták volna. Úgy ment ezután minden, mint a karikacsapás. Témám: Az organikus építészet és fenntarthatóság volt. Szerencsére meg voltak elégedve, úgyhogy én is megnyugodtam kicsit. Majd a vizsgamunkám prezentálása következett, ami előtt szintén rám tőrt a feszültség, de ez könnyebben ment. Csak egy power pointos előadást kellett tartsak a szakdolgozatomhoz kapcsolódó témából, ami egy Spa & Sportcentrum fogadóterének a megtervezését jelentette. Ez is sima piskóta volt. Mindezek után vártuk az ítélethirdetést, közben majd megsültünk a melegben. A ventilátorok nem nagyon enyhítették hőségünket. Majd dobpergés és harsonaszó, bevonultak a hóhérok és lesújtottak minden jogukkal.

Nem várt események következtek ezután. Az eredmény, amit kaptam csodálatos volt. Még sose éreztem így - vizsgákkal kapcsolatban, ha ilyen jegyet kaptam -, de elöntött a színtiszta boldogság. Tudom, eléggé nyálasnak hangzik, de így volt. Mivel szakdolgozatvédésre is, a vizsgamunka prezentálásra is megkaptam az 5-t. Szerencsére a szigorlataim is így sikerültek, ezért a végső megoldás szerencsére itt nem a halál volt, hanem egy alien baby. :D Na jó, a viccet félretéve - de csak azért hoztam fel, mert a hét elején megnéztük a Prometheust -, a nem várt eredmény a végén az 5 volt, és ráadásul a slussz poén az - nem dicsekvésnek szánom, csak soha életemben nem volt még ilyen érzésben részem - , csak nekem lett a diploma jegyem kerek 5 egész. Úgyhogy gondolhatjátok, mennyire boldog voltam.

A három év alatt nem voltam ennyire boldog, mint aznap. Egy nagy kő esett le a szívemről. Talán még lehet ti is éreztétek az utórengéseket. :)

Szóval most, hogy végeztem, már csak az ünnepélyes átadás van vissza, ami következő héten, szombaton esedékes. Addig is éjjel-nappal biztosan PS3-al fogok játszani. Mivel mostanság a drágaságot jóformán elhanyagoltam. De ma szerencsésen végig játszottam a Portal 2-t, igaz nem minden trófea van meg. De az ügyön még dolgozok. Valószínű, a többi be nem fejezett játékot is végigtolom, mert ha szeptembertől felkerülök Pestre - ha felvesznek a BKF tervezőgrafika szakra, vagy akár a belsőépítész MA-ra -, akkor megint csak nem lesz sok időm játszani. -.-

De hol van ez még? Inkább nem is gondolok rá, ez a jövő zenéje. Inkább nekiállok kicsit alieneket irtani a Crysis 2-ben. :D

Szép napot nektek! És jó gamezést! ;)