Hmmm. Nem akarok az az ember lenni, akinek központi feladata a kiadók és a játékosok közötti érdekegyeztetés.
Erbé kapitány.
Egyszer, amikor valahogy debrecen környékén adott koncertet, észrevette, hogy a művházban, csak a fejesek és a kolhoz vezetői üldögéltek.
nincs mit nézni, hát ez egy ilyen repiparti volt, ahol a helyi MGTSZ főnöke hatalmát megvillogtatva fizette meg az előadókat.
Kint az ajtó előtt az efjoncok dörömböltek, hogy bezony, ők is szivesen meghallgatnák ezt a zenét, de nem nagyon engedték be őket.
Erbé kolléga ezt meghallva, debrecenben kiment, és megmondta.
-Srácok: Ma nem. Viszont aki Holnapután győrben a pénztárnál mutatja hogy debreceni, az ingyen bejöhet.
És voltak olyanok, akik már akkor elindultak, mert győrbe lejutni nem volt valami egyszerű dolog.
Hát igen.
ilyen emberek is vannak.
A könyv ott van a polcomon, nincs kedvem beleolvasni hogy pontosan hol mikor és mi történt.
Erbé kolléga jól dolgozott, mert megelőzött egy.
"Na jáccunk valamit ezeknek a parasztoknak, utána mennyük zabálni és vedelni"
kijelentést, ami egy véletlenül bekapcsolt mikrofon, és egy művháznyi gazda előtt a teljes színpadi felszerelés
(minusz egy akusztikus gitár nyaka)
megsemmisüléséhez vezetett.
Ez viszont egy urbánus legenda.