Mit ér a konzol, ha nem teljesen egyedi "mágikus" a hardver?
Ha nem a hetedik konzol generációval kezdted a játékszenvedélyt, vagy ott voltál a kétezres évek elején a "klasszik" XBox startjánál akkor tuti belefutottál azokba a kritikákba: hogy az nem is konzol, csak egy pc.
PS2: Emotion Engine
PS3: Cell proci és Reality Synthesizer grafikus "varázslat"
EE és Cell - mágikus dolgok ;)
Anno az XBox egy "szimpla" (persze custom ugye!) Pentium 3-as procival jött ki. Sokáig lehetett azt hallani, ez nem konzol "csak" egy pécé. A grafikája is pécés...stb. :)
Most a PS4 szintén elég pécésnek tűnik, de érdekes hogy a bemutató után már nem volt téma a leendő "csak egy pécé" mondakör.
Anno a PS2 (és később a PS3) esetében amikor a cimborákkal hasonlítgattuk a pécés és xboxos grafikákat egymással, mindig arra jutottunk, hogy a Sony esetében volt valami egyedi, exkluzív érzése az embernek. Volt "varázslat" a játékokra nézve. Azt éreztük, ez valami egyedi, ilyet csak a PS tud!
A PS3-as Reality Synthesizer-je is valami hasonló, "luxus" érzéssel kecsegtet, valami megfoghatatlan plusszal...
Létezik ez? Tényleg van/volt valami extra? Elmúlik ez a varázslat a spéci hardver hiányától a PS4 esetében?
Hiszen a bemutató óta olvasható specifikációk alapján, kábé annyira lesz custom az AMD proci az új Sony gépben, mint anno az XBoxban a Pentium, vagy talán az x360-ban a PowerPC proci...
Sőt, arról már nem is beszélve, hogy fejlesztő ismerőseim szerint a két nyolcadik generációs konzol (MS, Sony) alig fog különbözni egymástól - hardverügyileg...
Vélemény? :)