The Stanley Parable

Szerintem be kéne vezetni egy univerzális tesztet. Lehetne nyolcévesgyerek-tesztnek hívni. Villamosszékbe kéne ültetni a játék designereit, és a játékot megvásárló felelős gamereket, és a kapcsolót hozzá kéne kötni a szomszédos szobában lerakott kontroller mozgásérzékelőjéhez. beengedni egy nyolcéves gyereket, leültetni a produktum elé, és megnézni, hogy képes-e a játék legalább öt percig lekötni a lurkót. Ha öt percen belül érdektelenségében földhöz vágja a kontrollert, akkor a delikvenseket agyoncsapja az áram, és jöhet a következő adag felelős, tudatos fogyasztó, akik a frissen elhalálozott személyek helyére kerülnének. A Fűrész következő, hipsterekre, és indie developerekre fókuszcsoportozott direct-to-netflix thrillerében csodálatosan lehetne vele a prospektív célközönséget riogatni. Gondoljatok bele, milyen nehéz lenne megmagyarázni egy nyolc évesnek, hogy ez a játék, amiben itt mehetsz előre és semmi sem történik, ez valójában jó, mi több zseniális! Sőt, egy olyan játékélmény, ami kihagyhatatlan, és játéktörténelmet ír. Szerintem Bristol teljes hipster-állománya rámenne csak arra, hogy a nyolcéves nebuló eljusson legalább az egyik ajtóig. És az első endingig anglia teljes Barista állománya kimerülne, a Starbucks mind kuncsaft, mind munkaerő nélkül maradna. És ha minden endinget ki kéne várni, az Iphone is elvesztené a felhasználóbázisát.