A Whale punk, a Pestis, és a Testőr.

Átvezetőnek:

A játék 2012-ben látott napvilágot, mint a Bethesda, és az Arkane studio szerelemgyereke, és szeretném azt hinni, hogy úgy született meg a koncepció ötlete, hogy az agyasok egymás után játszották végig a Bioshockot, a Thief szériát, és az Assassins creedet. Bár talán az utóbbi elhagyható. Azért ezen játékokat említettem, mert mindből éreztem bizonyos játéktechnikai áthallásokat. A harc rendszer számomra a bioshockot idézte, míg a rejtőzés/satöbbi inkább a másik kettőre hajazott.

A történet szerint, a királyi testőrgárda fenegyerekei vagyunk, aki épp visszatér egy rövidke utazásból, egy másik országból. Eléggé le vagyunk csüggedve, hisz a feladat, amiért küldtek minket az volt, hogy segítséget kérjünk másoktól a rejtélyes pestis által sújtott országunknak, és mindenki megtagadta a segítséget. Amint megérkezünk, kedvesen fogad minket a királynő lánya, aki körberajong minket, majd a királynő elé fáradunk, aki inkább barátként (esetleg többként???) tekint ránk. Miután átadtuk neki a másik uralkodótól kapott levelet, közli, hogy az ország magára maradt, és a helyzet nem rózsás. Persze ekkor ugrik be, a történet folyamok egyik leg mozgatóbb indítója, „A Rossz helyen, Rossz időben”. Ugyanis minket valaki egy fura erővel félre állít, majd a királynőt a szemünk láttára végzik ki, és a lányát elrabolják. Sajnos ezek a rejtélyes emberek eltűnnek, és mindent ránk fognak a rossz fiúk. Kivégzésünk elől megszökvén egy fura alak által, hatalmat kapunk, hogy kiszabadítsuk a Hercegnőt(szó szerint), és megbosszuljuk a királynő halálát, közben szétrúgva egy két segget. Lényegében a játék a fő célpontok kiiktatását bízza ránk, és rengeteg lehetőséget ad, hogy ezt miképp tehetjük meg. Gyilkolással, a nélkül. Mellé rengeteg mellékküldetést is nyújtanak, de ezekről inkább később. A játék nem vet fel morális kérdéseket, hogy mi a jó és mi a gonosz, illetve, hogy amit mi teszünk az a kettő közül hova tartozik. Ezt teljesen ránk hagyják a készítők. Nekem a „Cél szentesíti az eszközt.” jött le belőle, de ez én vagyok. A játék végi kis epilógus a tetteinktől függően elmondja, hogy mi lett a mi és a hercegnő sorsa. Hogy keménykezű, bölcs uralkodóvá vált, aki legyőzte a pestist, és az országot egy virágzó jövő felé terelte, vagy egy zsarnok lett, aki mindent tönkretett. De a végén már végre Corvo leveszi azt az idegesítően jó maszkot. Hisz ha már mindenki tudja, hogy a maszk alatt ki rejtőzik akkor nem mindegy?

Jön a borbély

A történet maga nem rossz, de már picit sablonos. Ezzel nincs nagy baj. Néha egy-egy újabb kategóriabeli sablon történet tud újat rakni a történethez, ami picit csavar rajta, és más ízt ad majd ki az egész. Itt is volt ilyesmi, ez pedig a Whalepunk+Dark+Magicpunk keverék feeling. Enyhén furának tartottam anno az ötletet a trailerek alapján amikor az E3on először bukkant fel Live-ban, de elmondhattam, hogy a trailer alá rakott kis Drunken sailor szerű dallammal elnyerték a figyelmem. Egy 1900as évek elejei kort idéző világ, ahol Half-Life2-ős Combine dizájnféle katonai technológiával tartják fent a rendet. Emellé jött még a mágia és az erős Dark hangulat. Tudom, gyakran emlegetem a Dark hangulatot, mert az itt van. Rengeteg.

Picit elborult nemes emberek jelmezbálja. Szerintem Corvo nem tudott elvegyülni a maszkjával…

Tehát adottak vagyunk. A szökött bűnöző, aki tisztázni akarja a nevét azzal, hogy legyőzi a gonoszt. Ezt több módon is megtehetjük, és ezt a játék rendszere egyaránt nehézzé, vagy könnyűvé teheti. Persze attól függően, hogy jó kisfiúk, vagy gyilkoló gépek voltunk. Ha sokat ölünk, a pestis a sok hulla miatt durvább lesz. Több agresszív patkány horda, vagy több fertőző zombi lesz. Ha túl sokszor vesznek minket észre, a játék több őrt rak kulcsfontosságú helyekre. Ha jók voltunk, és inkább elaltattunk, vagy eszméletlenre fojtottunk embereket, akkor a játék tartja a nehézségi szintet, és a pestis sem okoz akkora nagy problémát nekünk. A gyilkoló gépes megoldást speciel nem értettem. Konkrétan a játék közepére, vagy talán már az előtt mindenki tudja már, hogy a maszkos ember az Corvo, és úgy nehéz tisztára mosni a nevünket a gyilkosságtól, ha közben halomra gyilkolunk mindenkit. De ez csak az én véleményem (meg sok más emberé is szerintem). A játék több mellékküldetést is felajánl, amivel változtathatsz minimálisan a történet folyamon, de lényegében attól függ a játék vége, hogy mekkora zavargást okoztál(hány embert mészároltál le) a játék folyamán. Én speciel tartózkodtam a szükségtelen gyilkolástól, és inkább próbáltam csak a tényleges célpontokat kivonni az egyenletből észrevétlenül. De ha ez persze így működne mi?

Mészárlással tisztára mosni a nevünket. Seems legit.

Az end Credit zene. Szerintem el találták

A játékba betervezett történeti „csavarok” egyáltalán nem voltak csavarosak. Szerintem várható volt mind, mégis csodálkoztam, amikor megtörténtek. Tehát konkrétan elmondhatom, hogy a játék nem a története miatt fogott meg. Sőt. Talán csak a hangulata miatt és a rengeteg infó morzsa miatt, amiből felépíthette magának az ember, hogy mégis miféle világban is játszódhat ez a játék.

Az őrök, és egyéb ellenségek, mozgási kultúrája egyhangú volt. Tudhattuk, hogy melyik mikor, hova fog menni, így a játék nem volt olyan szörnyen nehéz.

A játék grafikájának nincs semmi szégyellni valója. Szerintem szép lett, és átadta azt a hangulatot, amit kellett neki. Az épület designek ott voltak a toppon nálam. A játék zenéi… Nos nem sok volt neki, de azok is átlagosak voltak és egy idő múlva unalmasak voltak. De ezek a muzsikák is átadták a kellő feelinget.

Nagyban még szebb, de úgy meg nem fér be.

Úgy összességében:

A játék szörnyen rövid volt, viszont a történeti kliséket leszámítva a világgal együtt hangulatos volt. Élvezettel vittem végig, és amikor a végére értem, éreztem azt a hülye érzést, mint amikor véget ér egy jó sorozat, amit már évek óta néztél. De számomra sajnos csak egyszer játszható. Ezzel ellentétben, szívesen látnék egy másik játékot, ami ebben a világban játszódik. Másik főhőssel, és több rászánt idővel. Tudom, nagyon lehúztam ezt a játékot, a bejegyzés során, de igazából ez az, amit el tudok róla mondani, pedig nagy lelkesedéssel álltam neki. Picit többet vártam tőle, és a sok kihasználatlan potenciál megsavanyította a végjátéki élményem. Viszonylatban jó játék volt, de szerintem nyugodtan kaphatott volna még pluszba fél évet, talán egy évet a fejlesztő csapat kezében, hogy csiszoljanak rakta még egy keveset itt-ott. Akkor biztos a kedvenceim közé került volna. Így pedig most csak egy lett a végig játszott, néha szerepjáték modul ötletet adó játékok közt a listámon. Viszont megjegyezném, hogy a kiegészítőnek csúfolt DLC-jének a végig vitelére semmi se ösztönzött már.

Az „IGN és a többi” nagyon az egekig pontozta a játékot, de szerintem picit túloztak. Jó játék, ezt értem, de túl hájpolták. Sok helyen olvastam ezen Reviewelő oldalakon, hogy hátrányként odavetették, hogy a játékbeli dolgokat nehéz megtanulni. Szerintem pont ellenkezőleg. A játékrendszer minden aspektusa már megtanulható a játék legelején a börtönből való szökésnél, illetve a mágia miatt egy picit későbbi részeknél. Nos ez volna az én véleményem. Remélem emészthető volt.

Egyszeri végigjátszásra, már csak a játékmenet, és a világa hangulata miatt ajánlom.

A következő irományom vagy a Saints Row lesz, vagy a Cyberpunk flash téma. Kérek ösztönzést, hogy melyik következzen előbb, esetleg ötletet, hogy miről olvasnátok tőlem szívesen (csak kíváncsiságból).