Van egy réteg a játékosok között, akiket előszeretettel bélyegeznek hardcore arcoknak, akik minél jobban a való világot akarják viszontlátni szoftverjükben. Ők a szimulátor fanatikusok. Róluk szinte mindenkinek egyből -az autós játékok töretlen népszerűsége miatt- a versenyszimulációt kedvelők jutnak eszébe, de van egy náluk kisebb, de még fanatikusabb csoport is: a repülés szerelmesei. Az ő hobbijukról és egy magyar csapat hihetetlen munkájáról szól írásom.
A repülőszimulátorok történelme rendkívül nagy történelmet tudhat magáénak, az első szimuláció 1977-re datálódik. A Microsoft meglátta a lehetőséget és 1982-től saját sorozattal jelentkezett a kurrens Windows platformra, a Microsoft Flight Simulatorral. Természetesen az első verziók kezdetlegesek, és mai szemmel grafikailag megmosolyogtatóak voltak, de abban megegyeztek mai utódaikkal, hogy a valódi eljárásokat próbálták -több, kevesebb sikerrel- élethűen visszaadni. A jelenlegi verzió, a Microsoft Flight Simulator X 2006-ban jelent meg, és a Microsoft történelmében bizonyosan az utolsó darab, mivel a cég menesztette a fejlesztő stúdiót, és már nem is támogatja a szoftvert.
Szerencsére azonban a szcéna nem halt meg, sőt! Naponta érkeznek kiegészítők a szoftverhez, az alap verzióra rá sem lehet ismerni egy pár addon telepítése után.
A programban tulajdonképpen bármelyik valós repülőtéren lehet tevékenykedni, így hazánk összes létesítményét meglátogathatjuk virtuálisan.
Itt érkeztünk el szösszenetem főszereplőjéhez, az LHSimulations csapatához, akik freeware fejlesztőcsapatként rövid idő alatt hírnevet szereztek maguknak minőségi repülőtereikkel, és idén szeptember 6-án megjelentették második fizetős kiegészítőjüket, A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret.
Munkájukról azóta is hozsannákat zengenek a különböző fórumokon, olyan nagyágyúkkal említik őket máris egy lapon, mint a Flightbeam, a FlyTampa, az FSDreamTeam vagy az ORBX. Nem véletlenül. Ha megnézitek az alábbi YouTube videókat, ti is meggyőződhettek munkájuk minőségéről, egyből ráismertek hazánk egyik kapujára, Ferihegyre, melynek minden részlete mérnöki pontossággal modellezett. A textúrák, az effektek, az éjszakai világítás első osztályú (az engine lehetőségeihez mérten, kéretik nem a Frostbite-hoz hasonlítani, nem lenne fair).
A scenery már most kompatibilis a következő generációs FSX utóddal, a Lockheed Martin Prepar3d 2.0-val, melyről a későbbiekben írok, ha érdekesnek találjátok.
Mivel ez az első blogbejegyzésem evör, így mindenféle kritikát szívesen fogadok, a negatívat is!
drdre