Afrika Korps vs. Desert Rats alapján-A gambuti javítóműhelyért vívott hősies csata

Fegyvert tölts! - kiáltotta Hartmann alezredes a készenlétben álló bajtársainak, amint a bázis északi részénél aknára futott egy felderítő motorkerékpáros és a levegőbe röpült. Ő volt a szövetséges támadás előhírnöke, aki a németek tudtára adta, hogy elkezdődött a britek nagyszabású akciója, melynek a gambuti javítóműhely lerombolása a célja. Ezt a támadást kellett addig feltartóztatni, amíg sikerül kijavítani a környéken legalább tíz sérült, hátrahagyott páncélost (amelyek a korábbi csaták után maradtak szanaszét a környéken), és evakuálni őket a körzetből a Halfaya - hágón át.

A bázis előre beásott, nem mobilis védelmét nyugati oldalon két 5 cm-es és egy 7,5 cm-es páncéltörő ágyú alkotta, keleti oldalon egy 5 cm-es és egy 7,5 cm-es. Az északnyugati sarokban és az északkeletiben egy-egy FLAK-88-as volt, amelyek 360 fokos szögben tudtak fordulni, így bármelyik irányba tüzelhettek, nagyobb távolságra is. Az északi irány védelmét egy 7,5 cm-es páncéltörő látta el. A bázis közepén egy 3 darab MG-42-essel felszerelt bunker volt, valamint mellette egy 75 mm-es tábori ágyú. Az egész bázist szögesdrót vette körül, a középső gyűrűt tankakadályok alkották, a legkülső gyűrű pedig aknákból állt. Gyakorlatilag mindent homokzsákok vettek körül. A bázis bejárata déli oldalon volt, ahonnan nem kellett támadásra számítani. A védelmi eszközök kezelése és a hatékony harc kishíján 60 katona feladata volt, az egész védelem élén a már említett Erich von Hartmann alezredes állt, aki a 75 mm-es tábori ágyút működtette.

A műhely védelméhez rendelt erősítés egy olasz eredetű, 47 mm-es löveggel felszerelt M13/40-es harckocsiból, egy rövid csövű, 75 mm-es löveggel felszerelt PANZER IV D-ből, egy hosszú csövű, 50 mm-es löveggel felszerelt PANZER III J-ből és egy különleges, extraerős, hosszú csövű, 75 mm-es löveggel felszerelt PANZER IV ,,Zitadelle”-ből állt. Ezekhez tartozott még két SD. KFZ.11-es javítójármű is.

A hat harcjármű alkotta tehát a mobilis védelmet, hiszen harc közben is tudták változtatni helyüket. A csata előtt azonban ideiglenesen a négy tank is állandó helyet kapott. A PANZER IV ,,Zitadelle” és a PANZER III J az északnyugati sarokba lett beásva a FLAK-88-as támogatására, az M13/40-es és a PANZER IV D pedig északkeletre a másik FLAK-88-as segítésére. Az egyik szervizkocsi az északnyugati sarokba került, mivel ott kellett a legnagyobb nyomásra számítani, a másik pedig a biztonságosabb helyeken megkezdte a környékbeli sérült páncélosok javítását.

Ez volt tehát a német védelem. A szövetségesek ellenben egy kisebb hadosztályt tudtak bevetni kb. félszáz különböző harcjárművel, melynek nagy része komoly fenyegetést képviselő közepes-és nehézharckocsi volt. Az erőviszonyok tehát igencsak eltérőek voltak.

Szóval a brit offenzíva megindult. Az összes német katona a helyén volt és mindenki feszülten figyelt. Pillanatok múlva északnyugatról és északkeletről egyaránt egy-egy Daimler felderítő páncélgépkocsi jelent meg, mögöttük egy-egy Chevrolet teherautóval, amelyek főleg utászokkal és lángszórósokkal voltak tele. Ezzel egy időben északon is felbukkant egy Chevrolet teherautó. A tankok és a FLAK-88-asok precízen céloztak, így hamar kilőtték mind az ötöt, mielőtt még az utászok megkezdhették volna az aknák felszedését, a lángszórósok pedig a német harceszközök kifüstölését. Az egyik FLAK-88-as egy motorkerékpárost is kilőtt. A felderítő hullám visszaverése tehát könnyen ment, veszteség nélkül. Rövid ideig nem jött újabb támadó.

Ezt a kis időt kihasználva az M13/40-es és a PANZER IV D átment az északnyugati sarokba, mivel a hírszerzés szerint már jóformán csak ott kellett támadásra számítani, viszont ott nagyon erősre. Így aztán itt lettek beásva és így várták a további támadásokat. Ha esetleg mégis az északkeleti részt támadná az ellenség, akkor az ottani FLAK-88-as fel tudná tartani őket, amíg a tankok átmennek oda.

Eközben az egyik szervizkocsi szorgalmasan javította a sérült vagy meghibásodott tankokat.

Amelyik elkészült, ahhoz egy katona lett odarendelve, hogy beleüljön és elvezesse a körzetből a páncélost.

A megjavított tankok között akadtak PANZER II-esek, M13/40-esek, PANZER III-asok, de szövetséges páncélosok is, pl. MARK VI B vagy CRUISER. Ekkor még kb. 16-17 perc volt hátra a fő brit támadóhullám megindulásáig, ameddig a tíz páncélost ki kellett juttatni a körzetből és ezután a védőknek elhagyni a bázist. Ez az idő még bőven elég volt arra, hogy a szükséges mennyiségű tank evakuálva legyen a környékről, így a szervizkocsi nyugodtan folytathatta a javítást.

Közben az északnyugati védelmet kezdte támadni az ellenség, elsőként két Crusader és egy Matilda harckocsi képviseletében. Ezek ugyan fel tudták volna venni a harcot a németekkel, ám az ellenük összpontosított tűzerő pillanatok alatt elsöpörte őket. Utánuk egy Cruiser támadott, amely próbálta közben a közelében található sérült tankokat szétlőni, nehogy a németek kezére kerülhessenek. Ekkor nyugatról is megjelent egy Crusader, amely a Cruiser példáját követve szintén a sérült páncélosokat lőtte. Így a PANZER IV ,,Zitadelle” a Cruisert meghagyva a többieknek a Crusader ellen indult, hogy véget vessen a rombolásnak. Csakhogy az hamarosan eltűnt. A gyors Cruiser valahogy átjutott az északnyugati tankok mellett, mivel azok már az időközben őket támadó Crusaderekkel és egyéb szövetséges páncélosokkal voltak elfoglalva.

Ezért a ,,Zitadelle” visszaindult eredeti helyére a Cruiser ellen. Ám a Crusader ekkor újra megjelent, de már egy Churchill nehézharckocsi kíséretében, és sikerült hátba kapniuk a ,,Zitadelle”-t. Hamarosan a két 5 cm-es és a 7,5 cm-es páncéltörő ágyú is bekapcsolódott a harcba, viszont a ,,Zitadelle” csak lassan tudott szembefordulni ellenfeleivel, így azok csúnyán megrongálták a harckocsi farpáncélzatát. Végül azonban szembefordult velük, és folyamatos tüzelés közben elkezdett behátrálni a páncéltörők mögé, amelyek közben próbálták fedezni őt. Egyre inkább úgy tűnt, hogy a tank bármelyik pillanatban megkaphatja a végzetes találatot, ám végül a két 5 cm-es páncéltörő és a harckocsi együttes tűzereje megsemmisítette a Crusadert, végül pedig a Churchillt is, amelynek az oldalpáncélzatát közben már a 7,5 cm-es páncéltörő ágyú is lőtte. Ez az ágyú szerepet játszott a Cruiser megsemmisítésében is, amelyet ezenkívül az északnyugatiak hátrafordított lövegtoronnyal leadott lövései és a mellettük levő FLAK-88-as tettek tönkre.

A ,,Zitadelle” a bázis közepére tolatott, ahol az egyik szervizkocsi megkezdte a javítását és rövid idő alatt újra harcképes állapotba hozta. A páncéltörők közül csak az egyik 5 cm-es kapott találatot, de ez a sérülés nem volt jelentős.

Tehát még ezt a kemény helyzetet is sikerült megoldani anélkül, hogy akár egyetlen német is életét vesztette volna.

A ,,Zitadelle” és a szervizjármű hamarosan visszaindult eredeti helyére az északnyugati részbe. Épp időben, mert ekkorra már a többiek jópár Crusadert és egy-két Cruisert is kilőttek, amíg a ,,Zitadelle” élet-halál harca zajlott. Most pedig néhány Churchill nehézharckocsi közelített, amelyek ellen elkelt a nagyobb tűzerő. Rövidesen lőtávolba értek és nemsokára ezek is lángok martalékává váltak. A németek tehát ismét sikeresek voltak.

A szövetségesek eddigi próbálkozásai teljesen eredménytelennek bizonyultak, hiszen már 14-15 harckocsi elvesztését voltak kénytelenek elkönyvelni anélkül, hogy a németeknek akár a legkisebb maradandó kárt okozták volna.

Közben a bázis védői tovább figyelték a területet, és a távolban, északnyugaton, az ágyúk hatótáván kívül megpillantottak egy Bishop önjáró tarackot, amely a kilőtt szövetséges tankok roncsaira tüzelt. Addig lőtte őket, amíg apró darabokra nem robbantak szét. Miután kishíján az összeset szétlőtte, megfordult és eltűnt a messzeségben. A németek ebből arra következtettek, hogy közeleg a nagyerejű brit támadás és a Bishop azért tisztította meg a területet, hogy a hatalmas mennyiségű szövetséges harckocsi egyszerre, akadálytalanul és gyorsan támadhassa a német állásokat.

A Bishop eltűnése után mindenesetre egy ideig egyetlen szövetséges tank sem támadott, viszont már csak néhány perc volt hátra a fő brit támadóhullám megindulásáig.

Az egyik javítójármű időközben már majdnem befejezte a kellő mennyiségű páncélos rendbehozását, de még volt egy kevés dolga. Segítségképpen az északnyugatiak közül a másik jármű a PANZER IV D és a ,,Zitadelle” kíséretében elindult északkelet felé, hogy még kijavítson néhány sérült tankot. Az egyik Panzer keletről, a másik nyugatról védelmezte a szervizkocsit. Ez a munka sem telt el veszélyes helyzetek nélkül, ugyanis egy arra járőröző Matilda harckocsi meglepte a Panzereket, ám végül sikerült kilőni. Hamarosan azonban újabb Matilda jelent meg, amelyet a két tank erős össztüze szintén megsemmisített. A szervizjármű megkezdte a javítást és hamarosan a tizedik páncélos is elindulhatott, hogy elhagyja a területet. Még sikerült megjavítani egy Crusader és egy M3 Grant harckocsit is, amelyek - a német tankokból átszállt néhány kezelő segítségével - a két Panzerrel és a szervizkocsival visszaindultak a bázisra. De ekkor egy harmadik Matilda is megjelent, amelynek a lövegtornyát a németek működésképtelenné tették, így a kezelők kiugráltak és puskáikkal kezdték lőni a tankokat, persze hamar életükkel fizettek. A megrongált Matildát a németek megjavíthatták volna, de gyenge lövege miatt nem volt rá szükség, ezért otthagyták.

A négy páncélos és a javítójármű ezután már gond nélkül visszatért a bázisra.

Hamarosan megérkezett a másik szervizkocsi is, amely szintén befejezte a dolgát. Így megkezdődhetett a védelem megszervezése, mivel Hartmann alezredes úgy döntött, mégsem hagyják el a bázist a fő támadás előtt. Ennek egyszerű okai voltak: a támadás megindulásáig már nem tudták kiüríteni a bázist, ha pedig a támadás lefolyása alatt szerették volna, annak a felfordulás miatt katasztrofális következményei lettek volna. Legjobb esetben is csak az emberek és a járművek hagyhatták volna el, az ágyúkat két kivétellel mind ott kellett volna hagyni (mivel csak a két szervizkocsi tudott vontatni), s ezek a szövetséges támadás áldozataivá váltak volna.

Viszont ha jól szervezett védelemmel sikerül visszaverni a támadást, akkor utána a szövetséges vezetésben eluralkodó zavar miatt már lesz némi idő a teljes bázis kiürítésére és az összes megmaradt fegyver és jármű biztonságba helyezésére.

Tehát a védelem nagy része maradt a helyén, a hat tank és a két szervizkocsi lett különböző helyekre beásva. Az M13/40-es, a PANZER III-as és a PANZER IV D maradt északnyugaton a FLAK-88-as mellett az egyik szervizkocsival. A ,,Zitadelle” az említett FLAK-88-as és az északi páncéltörő között kapott helyet nagyobb lőtávolsága miatt. A Grant és a Crusader is a közelben, a bunker lőrései előtt állt meg, hogy szükség esetén támogatni tudják a többieket, ha esetleg az ellenség valamelyik irányból áttörné a védelmet. A másik szervizjármű egyelőre szintén a bunkertől nem messze állt le, hogy ha valamely harci gépezet találatot kap, akkor gyorsan megjavíthassa.

Így hát minden készen állt a britek ,,fogadására”.

Közben a tizedik kijavított páncélos elérte a Halfaya - hágót és elhagyta a körzetet. Ekkor már csak nem egészen egy perc volt hátra addig, amíg elkezdődik a támadás. A bázisra rádión megérkezett a visszavonulási parancs, miszerint el kell hagyni a helyet, mert a védőknek ,,semmi esélyük a szövetséges tankhadosztály ellen”. Ezt a parancsot Hartmann alezredes saját felelősségére megtagadta a korábban már említett okok miatt és bajtársaival együtt készenlétbe állt. Mindannyian tudták, hogy ez kemény dió lesz, hiszen pokoli túlerővel kell szembeszállniuk és elkerülhetetlen lesz a veszteség, de jelen esetben nemigen volt jobb megoldás. A bátor német katonák egytől egyig készek voltak életüket áldozni a lehető legjobb eredményért cserébe.

A szövetséges támadás tűzhengere pedig megindult a bázis ellen…

A támadás elején még csak néhány brit harckocsi próbálkozott, meglepetésszerű rajtaütésekkel.

Elsőként nyugati irányból jelent meg egy Crusader, ami ugyan nem jutott messzire, ám máris két társa követte egy Churchill kíséretében és így próbálták áttörni a páncéltörők által védett vonalat. A német tankok támogatásának köszönhetően ezt a próbálkozást sikerült csírájában elfojtani.

Ezután északkeletről bukkantak fel Crusaderek és pillanatokon belül északnyugatról is megindult a támadás. Heves harc bontakozott ki, amelyhez egyre fülsiketítőbb fegyverropogás és csatazaj kezdett társulni.

Az északkeletről támadó három Crusadert az ottani FLAK-88-as és a páncéltörő állította meg, majd a segítségül érkező német zsákmány Grant és Crusader támogatásával kettőt még az aknamező elérése előtt sikerült kilőni, a harmadik elmenekült észak felé.

A Grant és a Crusader máris sietett az északnyugati részbe, hogy közreműködjön az ott folyó harcban, melynek végére sikerült megsemmisíteni jónéhány támadó Crusadert és egy Matildát, de már több német tank és ágyú is találatot kapott. Amint valaki holtan esett össze az ágyúknál a golyózáporban, már rohant is a helyére egy másik, hogy minél hatékonyabban tudják kezelni a harceszközöket. A két szervizkocsi gőzerővel javított, csakhogy nem volt idejük befejezni a munkát, mivel északnyugatról megjelent egy Churchill…aztán újabb…és újabb…és újabb…mígnem már legalább kilenc-tíz nehézharckocsi közelített. Hatalmas porfelhőt kavarva haladtak az acélmonstrumok a műhely felé. Közben a korábban elmenekült Crusader megpróbált északról betörni a bázisra, de az északkeleti FLAK-88-as bemérte és kilőtte.

A Churchillek mögött eközben három Bishop bukkant fel, amelyek tisztították a harckocsik útját a roncsok szétlövésével.

A németek a nagy káosz közepette mindent megtettek, hogy megállítsák a tankokat és óriási tűzerőt összpontosítottak ellenük, ám a vastag páncélzatú, bivalyerős Churchilleket nem volt könnyű kilőni. Kezelőik pontos lövéseikkel megbénították az M13/40-es és a PANZER IV D lövegtornyát, majd megsemmisítették a gyenge tűzerejű PANZER III-ast. A németek ugyan sorra lőtték ki a harckocsikat, de a védelmi vonal így is összeomlani látszott: hamarosan az északi páncéltörő végzetes találatot kapott és elégett a szerencsétlen kezelőivel együtt. A harcképtelenné vált M13/40-es és a PANZER IV D ugyanerre a sorsra jutott, ezután pedig a védtelenné vált szervizkocsi is, amely az északnyugati részben volt. Már csak a FLAK-88-asok, a ,,Zitadelle” és a két zsákmányolt harckocsi küzdött elszánt oroszlánként a britek ellen. Emellett Hartmann alezredes is harcra készen várta a tábori ágyúnál, hogy a tankok megfelelő távolságba érésekor megkezdhesse a tüzelést.

Sajnos a támogatás nélkül maradt északnyugati FLAK-88-as sem kerülhette el sorsát és hamarosan pokoli robajjal semmisült meg. Hat katonát vitt magával a halálba.

Ekkorra viszont már csak három-négy erősen megrongált Churchill támadta a bázist, és bár utolsó erejükön még megsemmisítették a már ,,szitává” lőtt ,,Zitadelle”-t, de tovább már nem rombolhattak, mivel a megmaradt FLAK-88-as a Grant és a Crusader segítségével lángoló pokollá változtatta őket. Tehát az összes brit harckocsi tönkrement és a németek tulajdonképpen magukénak mondhatták a győzelmet, bár még nem volt teljesen vége a küzdelemnek. A három Bishop tarack ugyanis távolról, északról elkezdte lőni a bázist és a szanaszét becsapódó lövedékek több eszközben kárt tettek. Az egyik tarack túl közel ment a bázishoz, így a FLAK-88-as két lövéssel eltalálta, harmadszorra pedig olyan találatot ért el, hogy a brit harcjármű az oldalára borulva semmisült meg. A másik két Bishop azonban biztonságos távolságból lőtte tovább az állásokat. Minél hamarabb ki kellett őket iktatni, ezért a fürge Crusader és a Grant elindultak, hogy ezt megtegyék.A Bishopok tüzeltek rájuk, viszont elég pontatlanul, így a két tank gyorsan odaért és célba vette őket. A tarackok megpróbáltak elmenekülni a mögöttük levő homokdűnék közé, de túl lassúak voltak és a tankok végül mindkettőt kilőtték. Ezután végre csend ereszkedett a tájra és a németek megpróbáltatásai véget értek. A szövetséges hadosztály csúnya vereséget szenvedett, és tovább már nem is erőltette a műhely védelmének áttörését.

A két tank visszatért a bázisra, ahol kisebb sérüléseik gyorsan ki lettek javítva. A katonák még utoljára szétnéztek az égő, megfeketedett roncsokkal borított tájon, aztán megkezdődött a kiürítés. Egyébként az épületek szinte sértetlenek maradtak, ahogy a bázis déli része is, jóformán csak a homokzsákokból alkotott falak nagy része dőlt össze, valamint a szögesdrót egy része és néhány kisebb eszköz ment tönkre.

Az evakuálás azonban nem volt egyszerű feladat, ugyanis csak a megmaradt SD. KFZ.11-es tudott vontatni. Erre rákapcsolták a 75 mm-es tábori ágyút, az öt páncéltörőt és a FLAK-88-ast viszont bármilyen hihetetlen is, a kezelők kézi erővel voltak kénytelenek kitolni a bázisról, egészen a közeli Halfaya - hágóig. Mindezt kavargó füst és mindent beborító homok közepette.

Lassacskán haladtak hát a Grant, a Crusader és a tábori ágyút vontató szervizkocsi kíséretében. Útközben tartottak egy kis pihenőt is, amíg a szanitécek ellátták a sérülteket, aztán folytatták útjukat. Nagy erőfeszítések árán végül a megfáradt katonák elérték a hágót, s miután az összes egység elhagyta a körzetet, Hartmann alezredes is távozott, aki egy másik katona segítségével tolta az utolsó páncéltörőt. Így a küldetés teljesítve lett, fő célkitűzéseit sikerült megoldani:

• Hartmann alezredes életben maradt, ami a további küldetések irányítása miatt volt fontos;

• a javítóműhelyt sikerült megvédeni;

• sikerült kijavítani tíz páncélost és evakuálni őket;

• az egységek a kiürítési zónába lettek vezetve.

Plusz sikert jelentett, hogy az összes egységet sikerült kijuttatni a területről Hartmann alezredes távozása előtt.

A főparancsnokság továbbá külön jutalmazta volna, ha minden sérült tankot sikerül kimenteni a körzetből, de ez túl kockázatos feladat lett volna.

Hamarosan elkészült a szövetségesek és a németek hivatalos veszteséglistája. A szövetséges veszteség óriásinak bizonyult: elvesztettek négy felderítő járművet (két Daimler páncélgépkocsi, két BSA M20 motorbicikli), 38 harckocsit, három önjáró tüzérségi ágyút (Bishopok), három szállító járművet (Chevrolet teherautók), 170 hagyományosan képzett katonát (lövészek, gépfegyveresek), 42 különlegesen képzett katonát (lángszórósok, utászok, felderítők, mesterlövészek, szanitécek, gránátvetősök). Összesen tehát 260 egységet, amely lehetőségeik fényében borzalmas veszteségnek tekinthető.

A németek ehhez képest meglehetősen csekély károkat szenvedtek: négy harckocsi, egy páncéltörő ágyú, egy szállító jármű (SD. KFZ.11), 25 hagyományosan képzett katona, egy egyéb (FLAK-88-as) veszett oda a harcban. Ez mindössze 32 egységet jelent. A védők tehát még kicsiny készleteik és a hatalmas túlerő ellenére is parádés győzelmet könyvelhettek el.

Az egész feladat - a harc megindulásától kezdve a német egységek távozásáig a körzetből - ötven percig tartott.

Hat presztízspontból ötöt sikerült elnyerni, a hatodik az összes sérült páncélos kijuttatásáért járt volna.

Hősies helytállásukért a védők mindannyian megkapták a Másodosztályú Vaskeresztet, Hartmann alezredes pedig kitűnő szervezéséért Tölgyfalombokkal ékesített Lovagkereszttel lett kitüntetve. Ez esetben a győzelemre való tekintettel nem lettek következményei annak, hogy a támadás megindulása előtt megtagadta a visszavonulási parancsot, sőt a főparancsnokság elismerte, hogy alulbecsülték a védők képességeit amikor azt mondták, hogy semmi esélyük a szövetséges tankhadosztály ellen.

Óriási siker volt ez a németek számára. A kijavított és kijuttatott tankok különösen értékesnek bizonyultak, hiszen típusuktól függően különféle, változatos feladatokra lehetett felhasználni őket, és a felderítő, biztosító feladatokban fel tudták váltani a más célokra fontosabb páncélosokat. De a háborúnak korántsem volt vége, hosszú és rögös út állt még a németek előtt...

Szótár

FLAK-88-as - német nehéz légvédelmi ágyú, melyet kitűnő páncéltörő képessége miatt vízszintesbe állított csővel gyakran használtak harckocsik ellen

MG-42 - német nehézgéppuska

PANZER IV, PANZER III különböző fajtái - német közepes harckocsik

PANZER II - német könnyűharckocsi

MARK VI B - szövetséges könnyűharckocsi

CRUISER - szövetséges könnyűharckocsi

CRUSADER - a CRUISER továbbfejlesztett változata

MATILDA - szövetséges közepes harckocsi

M3 GRANT - szövetséges közepes harckocsi, amely 37 mm-es és 75 mm-es löveggel egyaránt fel volt szerelve

Utász - az ellenséges aknák felszedéséért és hatástalanításáért felelős katona