Neon Genesis Evangelion - Világvége innen és azon túl!

Neon Genesis Evangelion

Egy anime széria, aki mindenki látott, mindenki egyöntetűen utál, és mindenki mai napig elismeri. Hisz 1995-ben fenekestül felforgatta az egész iparágat. Bár nem ő találta fel a spanyolviaszt. Hisz a fiatal srácok és lányok által irányított óriás robotok harcát a műfaj megteremtője a Gundam és a Macross már a 70-es években rég lefektette. Ennek ellenére az Evangelion volt az első komplexebb sztorival, és mélyebb karakterekkel rendelkező sorozat. Amit mai napig nehéz megérteni hogy sikerülhetett így befejezni, miközben maga a produkció folyamatos katasztrófa közeli állapotban volt.

Tudni illik kezdetben ez a széria csak egy újabb mecha sorozatként indult volna. A szokásos receptet fogva körülrajzolták a zsidó vallásból ismert legendákkal, adtak egy motivációt a karaktereknek miért harcoljanak. ("Há Vazze! Jönnek az óriás mutáns angyalok, és mindannyiukat megfognak ölni!") Aztán elindították az egészet, egy délutáni műsorsávra. Ha ennyi lett volna az egész, akkor a mai napig nem készülnének hozzá alternatív befejezések, reboot-ok, manga adaptációk stb. Vagy úgy általánosába nem lenne ott a köztudatba. Mi a titka?

Maga a rendező Hideaki Anno személye. Aki még a produkció idején csak egy újabb tehetséges animátorból sorozat rendező volt, de a piszok jó munkái miatt megadták neki a lehetőséget hogy egy teljesen eredeti történetet dolgozhasson fel. Kezdetben még ő is a fent említett témával indította el ötletét, annyival kiegészítve hogy a szokásos főhőst nem egy erős jellemnek kezdte meg leírni, de még nem is egy naív fiatalnak, aki a széria végére a sarkára áll, és megmenti a napot. Hanem egy mélyen sérült depresszív kölyköt, aki anyja elvesztése, és apja elhagyása után egy kicsit sem érdekli az emberiség sorsa. Egy sérült embert, aki egyáltalán nem alkalmas szinte semmire, mégis őt állítani főhősnek? Merész húzás volt ez, de ezzel egycsapásra megváltoztatta az egész széria végkimenetét.

Persze jöttek és mentek a szereplők. Mindegyik sajátos, mára már többször lemásolt torzrajzzal megáldva. Itt van a titokzatos albínó lány, aki keveset beszél, annál többet cselekszik. A német származású, idegesítő, pökhet lány, aki folyton folyvást szívatja a főhős töketlenségét. A folyton aggódó, mégis szerethető főnökasszony, aki próbál valami emberséget rúgni a szereplőkbe, hogy igazán vegyék komolyan a dolgot. A tudósasszony, aki folyton technológiába elmerülve próbálja segíteni a szereplőket az ütközetben. És a titokzatos, feltételezhetően gonosz oldalon álló apuka, aki egy sejtelmes, baljós jövőről hümmög a mancsai között.

Ezeket megismerve az első 12.részig még semmi baj nincs a sorozattal. Magával hoz egyfajta újdonságot, azzal hogy most nem egy gonosz céget kell legyőzni, vagy épp ufó támadást kell visszacsapni. Hanem egyenesen a saját vallásunkból esedező baljós jóslat megvalósulását látjuk eljönni, ahol szinte semmi esélyünk sincsen, de kapunk egy lehetőséget hogy óriás robotokkal meglehet állítani az apokalipszis eljövetelét. A harcok látványosak, a karakterek színesen vannak megírva, így mindig kíváncsivá tesz minket ki hogyan reagál dolgokat, a zene is első osztályú. Mind-mind egy "not bad" sorozatnak ismerhetjük meg.

De ami utána jön...

Tudni illik a sorozat rendezője, még az elején egész jó egészségben volt. Ám, a széria közepén hirtelen minden kártyavárként omlott össze nála. Bár tudatában volt vele Anno, hogy munkatársaival ellentétben szeret inkább egyedül lenni, de egyre hosszabb és keservesebben tudott elaludni. Orvosa meg kerek perec kimondta neki, hogy klinikailag depresszív betegségben szenved. Nem is kellet több, miután ezzel szembesült, Anno betegsége csak még mélyebre vitte. Hetekre eltűnt, nem válaszolt senkinek sem. Bár dolgozni bejárt, de semmi újat nem tudott mivel folytassa. (ezért kerültek be többször is a sorozatba, nyugisabb, harcmentes részek is) Végül már a lemondását követelte a stúdiótól, de nem engedték neki. Ekkor munkatársai is megelégelték. És csak annyit kértek tőle hogy a kényszer szabadsága idején, amíg fel nem épül írja tovább a sorozat történeteit. A többit majd ők megoldják.

Ennek Hideaki Anno eleget is tett, és naponta háromszor csöngetett a stúdióhoz a postás. A történet így folytatódhatott, de így is nehéz helyzetbe kerültek az alkotók. A levelek zavarosak voltak, nagyon sötét és több halált ismertető gondolattal voltak tele. Se füle se farka nem voltak a további történeteknek, de munkatársai kötelességből végül tovább folytatták a munkálatokat, ezzel talán a széria egyik legnagyobb érdemét is megalkotva.

Ezek után a történet egy mélyebb, vallási és filozófiai gondolatokkal teli részeket mesélt el. Az események forróbbak lettek. Most már nem csak egy-két jöttment angyalt kellett kinyírni, hanem sokszor a karakterek között is folyamatosan ott lógott a halál kaszája. Kiderülni látszódik kik is valójában az ellenségek, egyben megismerjük a hírhedt Második Hatás katasztrófájának a kimenetét. Mégis a rendező zavaros írásai miatt a producerek nem engedték hogy az egészet leadhassák, így a 22-25.részek egy erősen leegyszerűsített magyarázatokkal közölte a tényeket. (később a széria sikere után, egy ún. director's cut vágással visszakerülhettek) Végül elérte a sorozat a fináléját is, ami talán a mai napig a legzavarosabb, legnehezebben befogadható utolsó három rész volt. INNENTŐL SPOILER: Főleg inkább az utolsó kettő, ahol nem folytatta az előző rész zavaros lezárását. Hanem egyszerűen szembe állította a szereplőket, és mélyebbről megismerhettük az ő illetve társai gondolatait. Hogy a végén mindenkit felvonultatva gratulálni tudjanak a főhősnek. SPOILER VÉGE!

Persze magyarázatként kezdetben arról szólt a fáma, hogy a produkcióra költött pénz elfogyott és ezt elkerülve egy költséghatékonyabb, nyitott befejezést hoztak létre. Mára már tudjuk, hogy csak részben valós indok volt ez.

Ezt leszámítva a széria hatalmas sikereket könyvelhet el. 1995-ben a legnézettebb, egyre nagyobb rajongói bázist építő, új széria lett. Ahol a hype még sok évig jelen volt, és jelen van most is. Sikerét egyértelműen a sorozat közepén beugrott hirtelen hangulatváltás köszönhette. Ezzel egy sajátos új műfajt is létrehozva.

Neon Genesis Evangelion - Death & Rebirth OVA

A sikert pedig ugye halmozni kell, nem lehet egy helyben tartani. Sok kritika érte az utolsó két rész fölösleges jelenléte, illetve a sztori lezáratlansága miatt. Nem kellett sok, két évvel később bejelentették hogy megcsinálják a befejező részt, mégpedig egy nagy vásznú mozifilm keretein belül! Bár a munkálatok majd két évig elhúzódtak, ezt enyhítve elkezdtek összefoglaló ún. recap OVA-al csillapítani a várakozást, egyben segítve a rajongókat mit is várhatnak valójában. Ez volt a Death & Rebith epizódok, amit az évek során hol kiegészítettek, hol más vágást kapott, egy része pedig a későbbi kiadásokba magába a sorozatba is beletették. Mára már értelmét vesztette eme két rész létjogosultsága, de ha valaki nem akar 23.rész végigülni, annak jó alternatíva ez a kétszer két órás összefoglaló, kiegészített epizódok.

The End of Evangelion

Végül 1997 nyarán bekerült a mozikba. Ha az ember arra gondol, mekkora pálfordulás volt a széria közepén, milyen lehet egy direkt lezárásra kihegyezett mozifilmnél? Nos, ha nem volt elég a szériában megismert őrület, akkor tuti biztos hogy a mozifilmben igazi mindfuck események sorait fogjuk kapni. Minden eddig megismert esemény hirtelen átveszi az örök sötétség, a végső megsemmisülés szele. És el is érkezik, elején még csak hangulat teremtésként, aztán olyan mélyen a gyomrunkba vágja a sorozat, hogy kapkodni sincs időnk. Az emberek hullanak mint a legyek, a jóslatot előidézve pedig mesterségesen tenyésztett angyalokat is képes bevetni a rossz oldal, csak hogy elkezdődjön a végső leszámolás. Eközben a megmaradt szereplők próbálják menteni a menthetőt de mind hiába, mindenki elbukik, aki a Harmadik Hatás-t megakadályozni akarja. És bár végül a főhős is abbahagyja a folytonos sírását, és mindennek a legvégén herét növesztve próbálja menteni a menthetőt...de mind hiába. A további dolgokat inkább nem taglalnám, hisz aki látta tudja milyen szenzációs, és ideget teljesen megterhelő finálét kapunk, akik meg csak most ismerkednek a szériával nem szeretném elrontani a meglepetés erejét. Mindenesetre nagyon látványos és hatásos lezárást kap a széria.

Rebuild of Evangelion

Éééés mint annyi de annyi franchise-al megtörtént a XXI. században, ez a széria se kerülhette el a reboot lázat. Bár 2004-2008 környékére megmaradt a széria hype-ja, sőt talán csak jobban emelkedett, hisz a DVD kiadásnak hála szinte az egész világ megismerhette a szériát, és még nagyobb lavinát indított el, amit eddig max. Japán élhetett meg a 90-es évek közepe-vége felé. Ezt kihasználva nem kellett sokat várni, 2007-ben elindították a Rebuild project-et, amit később csak szimplán Evangelion X.XX szériának neveztek el. Az előkészületek már rég ott voltak a fiók alján, csak ehhez a sorozat megalkotója is kellett. Sokak szerencséjére, hogy Anno sok éves depressziójából végül kigyógyult, és újult erővel közölte is a nagy érdeművel, hogy mára már nem tekinti élete művének a Neon Genesis Evangelion-t, és szeretné úgy megcsinálni, ahogy eredetileg tervezte. Így elindultak az Evangelion munkálatai. Nehéz és izzadsággal teli munkagyümölcse, hisz egyszerre kellett megfelelni a régi ősrajongóknak, illetve az új csak most ismerkedő nézőket is. Valamint Anno újító, és sztorit javító szolgálatait. Végül sikerült megalkotni, és több ponton is nagyon sok eltérést lehet felfedezni az akkor és most szériától. Egy felől maga a főhős jellemének megújulása. A sorozattal ellentétben Shinji kirohanásai már nem gyerekes, mélyen lelkileg beteg ember gondolatai voltak. Hanem csak egy életben csalódott emberré, aki nagyon zavarja hogy csak úgy iderángatták hogy most megmentse a világot. Motivációi és gondolatai inkább egy fejlődésben lévő gyermeket mutatnak be nekünk. Aki megéli élete boldogabb és mélyebben súlytó gondolatait. Mégis, míg a szériában képes volt szinte minden bevetésnél sírva fakadva elmenekülni a világból. Itt csak egyszer történik meg, de hamar rájön hogy hiába fut el, attól még a világ elfog pusztulni. És ha van lehetőség a megváltásra, mért pont ő hagyná ki? Ez a felnőttesebb, egészségesebb gondolat menti meg végül a filmeket, amiken annyira érezni a hype körüli pénzszerzési lehetőségnek, hogy az ember egyszer smint felüvölt többször is, hogy mégis mi értelme volt ezt újra megcsinálni, csak látványosabban?

Ma már ellehet mondani, hogy az eddig kijött három rész, és készülő befejező rész is az eredeti széria egyik jobbik, befogadhatóbb verzióját kaptuk. Hideaki Anno valódi álmát láthatjuk megvalósulni. Ami egyszer smint elgondolkodtató és látványos is.

Aki esetleg idegenkedik az eredeti széria depresszív hangulatától, annak csak is ezt a sorozatot tudom ajánlani kipróbálásra. A régi rajongóknak meg azért érdemes megnézni, mert bár az első részben még nincsenek nagy újdonságok, a szereplők érettebb viselkedésén kívül, de a második és harmadik rész egy teljesen új, eddig nem látott történet vonalon halad. Egy alternatív esemény, ami akár jól is befejeződhet.

Köszönöm a figyelmet!

Zárásként pedig jöjjön eme új Evangelion X.XX sorozat állandó lezáró dallama:

Click!