Miért?
Miért az egyetem az egyik legjobb része? Mi teszi azzá? Rajtam kívül még sokan tartják annak. Miért? Egyikőtök írta: A legreálisabb, leghihetőbb szakasza. Miért? Azóta vadászom a filmeket, amik hasonló egyetemeken játszódnak. Miért? Ó, ezt tudom. Mert ilyen vagyok. Ha valamit megszeretek, próbálok hasonló élményt találni. Én miért szeretem ennyire az egyetemet? Ó, ezt is tudom. Mert, ahogy elkezdődik és meglátod a szürke felhőket, melyek széleit a bágyadt Nap aranysárgán bevilágítja, ahogy meglátod az épületek vörös téglafalait. A békésen rothadó autókat, az elsárgult lombkoronákat, A háttérben meghúzódó hegyeket. Az egyre nagyobb teret visszahódító növényzetet. Azt, ahogy lány megjegyzi milyen hűvös van. A páros viszonyának változását. A Callus név kitárgyalását. Az itt megbújó diákok nyilvánvaló nyomait és feljegyzéseit. Később őket magukat is. Ehhez fogható nincs. Az elhagyatott egyetem látványa páratlan. Szeretem a magányt, talán ezért. Minden percét sétálva teszem meg, sohasem kocogva. Annál tovább tart. A mi akarsz/akartál lenni, ha nagy leszel párbeszédet. A keserédes hangulatot, ami körüljárja ezt a békés felfedezést. A koli szétcseszett szobáit. A halomba akasztott női táskákat, a posztereket. A 20 éve használatlan pc-ket, a galériaágyat alatta szakadt bőrkanapéval. Elképzelve, hogy kik lakták, hogyan néztek ki, mit szerettek, mit tanultak, mit akartak az életüktől. A férfi múltjának idézését a nagy tükör előtt. A nagy tükör termeinek bejárását. Az egyre feszültebbé váló hangulatot, hogy itt bizony valami történni fog. Történik is. Vajon végezetül énekelt a lánynak? Nem hiszem, nem az a fajta.